Nagylupsa
| Nagylupsa (Lupșa) | |
 | |
| A kolostor fatemploma | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Nagylupsa |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 517410 |
| SIRUTA-kód | 5345 |
| Népesség | |
| Népesség | 596 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[1] |
| Népsűrűség | 5,81 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 516 m |
| Terület | 102,56 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 22′ 06″, k. h. 23° 12′ 16″Koordináták: é. sz. 46° 22′ 06″, k. h. 23° 12′ 16″ | |
 | |
| Nagylupsa weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagylupsa témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagylupsa, 1911-ig Lupsa (románul: Lupșa) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Az Erdélyi Szigethegységben, a Mócvidéken, Tordától hetven kilométerre nyugatra, Topánfalvától tizenegy kilométerre keletre, az Aranyos bal partján fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét valószínűleg szláv eredetű román személynévről kapta, melynek nincs köze a lup ('farkas') közszóhoz (vö. Ljubiša). Először 1366-ban Lwpsa, 1441-ben Naghlwpsa és Kyslwpsa, 1518-ban Also Lwpsa és Felwew Lwpsa, patakját 1437-ben Lwpsapathaka néven említették. Előtaggal a helységnévrendezéskor a Fogaras vármegyei Lupsától való megkülönböztetésül látták el.
Története[szerkesztés]
Valószínűleg a 14. század első felében települt Offenbánya határán, román lakossággal. A 16. századig Offenbánya és a Toroczkai család vetélkedett birtokáért. A középkor végén két, kenézi jogú román faluból állt. Az offenbányai polgárok 1479-ben fegyveresekkel lerohanták a két Lupsa arany- és ezüstbányáit, amelyek a mai Hadaró községrész mellett feküdtek.[2] A 16. század végén Gyulai Pál birtokolta.
1750-ben 370 háztartást számoltak össze benne, míg 1786-ban 2703-an lakták. Bisztrának az 1810-es években történt görögkatolikus hitre térése után ortodox esperesi székhely lett.[3] 1825-ben görögkatolikus egyházközséget létesítettek benne.[4] Egy 1842-es vásárlajstrom ezekkel a szavakkal számol be május 5-én kezdődő juhvásáráról: „ritka helyen lehet az országba szebb, épebb, s testesebb juhokat találni.”[5] Torda, majd 1876-tól Torda-Aranyos vármegyéhez tartozott. 1896-ban háromszáz családfője készített favillát és gereblyét, 125-en pedig kereket.[6] 1945 után lakói nagy része a verespataki aranybányánál talált munkát. 2008. július 16-án kisebb gátszakadás történt a nagylupsai zagytározónál.[7]
1880-ban 2515 lakosából 2366 volt román és 148 cigány anyanyelvű; 2043 ortodox és 471 görögkatolikus vallású.
2002-ben 754 lakosából 750 volt román nemzetiségű; 744 ortodox vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- A falu felett, a temető mellett álló Szent György ortodox templomot a benne található, cirill betűs alapító felirat miatt sokáig 1421-es keltezésűnek vélték, az újabb régészeti feltárás azonban nagy valószínűséggel az 1370-es évekre datálta. A helybeli kenézi család alapította. Az eredetileg is teremtemplom alaprajz a sokszögű apszissal és a déli oldalon nyíló bejárattal ritkaság, és azt valószerűsíti, hogy eredetileg latin rítus szerint használták. A kezdetektől temetkezési helyként is használták, de a temetkezések sora a 14. és a 16. század között megszakadt. A narthexet és a déli oldal tornácát a 19. században építették hozzá. 1750-ben készült festése nagyrészt megmaradt, a szentélyt és az ikonfalat 1810-ben festették.
- A községközponttól nyugatra, a Monostor községrészben, 523 méteres tengerszint feletti magasságban található ortodox kolostor az 1427-ben összeírt Muntele Călugărului ('Barát-hegy') határnév alapján ítélve már akkor létezett. 1820-as feloszlatása előtt itt működött a vidék egyetlen kolostora és egyben iskolája is. 1992-ben alakult újjá. Fatemplomát a kolostorral egyidősnek vélik, de régészeti feltárás nem folyt benne. 1694-ben építették vagy építették át. Ekkorról való kazettás mennyezete két torockószentgyörgyi festő, Solymosi János és Gyárfás István műve. Narthexét és harangtornyát 1810-ben építették hozzá. Az 1990-es és 2000-es években felújították.
- Néprajzi múzeumát 1938-ban alapították, Pamfil Albu tanító gyűjteményének felhasználásával. Kiállítása kb. hatezer tárgyból áll.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
- ↑ Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár, 1996, 365. o.
- ↑ Dana Alexandra Zeheru és Ioana Rustoiu: O istorie “prin cei mici”: cronica protopopului Lupșei, Vasile Gan (1902). Apulum 50 (2013): 477–532. o.
- ↑ 'Universalis schematismus ecclesiasticus (...) pro anno 1842/3 redactus. Budae, (1842), 381. o.. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 8.)
- ↑ Nagy Ferenc: Vásárlaistrom (1842). Ethnographia 1979, 513. o.
- ↑ Kovács Gyula: A háziipar törzskönyve. In Matlekovics Sándor szerk.: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezredéves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye. 8. köt. Bp., 1898, 336. o.
- ↑ www.transindex.ro Archiválva 2014. március 1-i dátummal a Wayback Machine-ben (magyarul)
Források[szerkesztés]
- Daniela Marcu: 'Biserica Sfântul Gheorghe de la Lupșa.' Arheologia Medievală 2 (1998)
További információk[szerkesztés]
- Fotóriport a település látnivalóiról (németül)
- A kolostor honlapja (németül)
- A kolostor a „www.welcometoromania.ro” portálon (magyarul)
- Képek a néprajzi kiállításról
- Képek 1963-ból (magyarul)
Képek[szerkesztés]
-
A Szent György ortodox templom -
-
A kolostor haranglába -
A Pamfil Albu Néprajzi Múzeum -
Roșia Poieni rézbánya Nagylupsa közelében
.svg){kind=small}