Verespatak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Verespatak (Roșia Montană)
Rosia Montana.jpg
Látkép
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Fehér
Rang községközpont
Beosztott falvak Abrudkerpenyes, Bălmoșești, Blidești, Bunta, Coasta Henții, Curături, Dăroaia, Gârda-Bărbulești, Iacobești, Ignățești, Șoal, Țarina, Corna/Szarvaspatak, Vârtop, Verespataktorka
Polgármester Narița Virgil Nicolae
SIRUTA-kód 6770
Népesség
Népesség 618 fő (2011. okt 31.)[1]
Magyar lakosság 55
Község népessége 2656 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 41,61 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Verespatak (Románia)
Verespatak
Verespatak
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 18′, k. h. 23° 08′Koordináták: é. sz. 46° 18′, k. h. 23° 08′

Verespatak (románul Roșia Montană, németül Goldbach, latinul Alburnus Maior) község Romániában Fehér megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Topánfalvától 14 km-re délkeletre fekszik, Abrudkerpenyes, Bisericani, Coasta Henții, Curături, Girda-Bărbulești, Ignățești, Szarvaspatak, Țarina és Vârtop tartozik hozzá.

Alburnus Maior romjai

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ősi aranybányász település, ahol már a rómaiak is aranyat bányásztak. Római neve Alburnus Maior volt. A rómaiak 2000 éves labirintusszerű bányafolyosó rendszere a mai napig fennmaradt és látogatható. A bányamúzeumba 150 lépcsőfok vezet le, a felszínen az aranyfeldolgozás eszközeiből van kiállítás. A házakban sok római kő van befalazva. 1784. november 7-én a felkelt román parasztok dúlták fel.

1786-ban, 1788-ban, 1790-ben, 1791-ben, 1820-ban, majd végül 1854-ben és 1855-ben Verespatak (Alburnus Maior) közelében még a rómaiak idejében művelt aranybányákra és bennük viaszozott írótáblákra (tabulae ceratae vagy triptychon) bukkantak. A lelet tudományos értékét nem ismerő egyszerű bányászok és bányatisztviselők kezén sok tábla elkallódott, a szárítgatás és tisztogatás során írásuk leolvadt vagy olvashatatlanná vált. Ezek a 131-167 között írt daciai emlékek számítottak a római kurziva legrégibb változatainak. A nehezen olvasható, különös írásokat Hans Ferdinand Massmann (1797-1874) müncheni germanista professzor fejtette meg Libellus aurarius sive tabulae ceratae et antiquissimae et unicae Romanae in fodina auraria apud Abrudbanyam oppidum Transylvaniae nuper repertae (Lipsiae 1841) című munkájában.

1910-ben 2907 lakosából 1481 magyar és 1412 román volt. A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Verespataki járásának székhelye volt. 1992-ben társközségeivel együtt 4146 lakosából 3808 román, 228 cigány, 104 magyar és 6 német volt.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Várdomb (Dealul Cetății) a település központjától kb. fél óra járásra található. Itt láthatók a római kori bányák maradványai. Az 1854-ben folytatott régészeti feltárások során 25 viasztáblát találtak; a XVIII-as számún a 131. január 6-i dátum szerepel és az Alburnus Maior megnevezés. A tábla jelenleg a helyi Bányászati Múzeumban található.
  • Az Alburnus Maior vár a Várdombon található. Ez volt a település és a bánya védműve.
  • A Bányászati Múzeum a volt bánya közelében van.

A tervezett bánya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tervezett bánya vázlata

A település azután vált híressé, hogy a Román Roșia Montană Gold Corporation cég aranybányát kívánt nyitni. A ciánt alkalmazó technológia 16 km²-nyi terület tönkretételét jelentené, benne öt heggyel, négy templommal és temetővel, az Alburnus Maior ókori római vár romjaival. A bánya tervezett 15 éves működése után a környezetszennyezés száz évig tartana. A cég 42.82 km² területet használna és úgy becsüli, hogy 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt termelne ki. A Gabriel Ressources már megvásárolta a település házainak kb. felét. A kitermelés megkezdése előtt meg kellene vásárolnia az összeset, mivel a román törvények a kisajátítást nem teszik lehetővé. A projekt 15 évig kb. 250 főt foglalkoztatna.

A Román Akadémia jelentése szerint a ciános technológia ellentétes az EU környezetvédelmi szabályozásaival. Az erdélyi történelmi magyar egyházak 2002 októberében nyilatkozatot tettek közzé, amelyben elutasították a bányaterveket, majd 2003 novemberében román ortodox egyház is ugyanezt tette.[3] A nemzetközi civil szervezetek közül a Greenpeace szervezett tiltakozást[4], a nemzetközi politikai szervezetek közül pedig a Zöld Pártok Európai Szövetsége.

Arany és kvarc

2005-ben a kanadai kormány támogatását fejezte ki a projekt mellett, míg Magyarország környezetvédelmi minisztere, Persányi Miklós bejelentette, hogy a magyar kormány ellenzi a tervet. A magyar lakosság szintén ellenzi a bánya megnyitását, emlékezve a 2000-ben lezajlott tiszai ciánszennyezésre.

A Greenpeace, a Levegő Munkacsoport, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Védegylet és a Zöld Erdély Egyesület az RMDSZ elnökétől kértek segítséget a bánya ügyében.[5]

2005-ben a Gabriel Ressources új médiakampányt indított a projekt népszerűsítésére. Egyes sajtóorgánumok, például az Academia Cațavencu illetve a National Geographic román kiadása visszautasították a reklámok megjelentetését. Ugyanakkor a National Geographic Society washingtoni székházában olyan dokumentumfilmet mutattak be, amelyhez a kanadai Gabriel Resources cég nyújtott pénzügyi támogatást.[6]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Verespatak-01.jpg
Az egykori magyar iskola
Verespatak-03.jpg
Verespatak-04.jpg
Verespatak-05.jpg
Verespatak-06.jpg
Verespatak-07.jpg
Verespatak-08.jpg
Az unitárius parókia
Verespatak-10.jpg
Pusztulás
A református parókia hatalmas épülete romokban
Verespatak-13.jpg
Verespatak-14.jpg
Verespatak-15.jpg
Verespatak-16.jpg
Verespatak-17.jpg

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Verespatak témájú médiaállományokat.