Persányi Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Persányi Miklós.jpg

Dr. Persányi Miklós (Budapest, 1950. november 10.) állatkertész, biológus, volt politikus.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapest VI. kerületében nőtt fel. Általános iskolai tanulmányait a VI. kerületi Labda utcai általános iskola orosz tagozatos B osztályában végezte 1965-ben. A III. kerületi Martos Flóra Gimnáziumban biológia-kémia tagozatos osztályban érettségizett. Gyerekkora óta az Állatkert igazgatója akart lenni.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem TTK-BTK biológia-népművelés szakán végzett 1970–1975 között. Később, 1979–1981 között posztgraduális továbbképzésen vett részt a Gödöllői Agrártudományi Egyetem környezetvédelmi szakmérnöki szakán. 1990–1991 között az USA-beli Cornell Egyetem Hubert H. Humprey-ösztöndíjasa volt.

Első munkahelye 1974-1976 között az óbudai Árpád Gimnázium volt, ahol biológiát tanított. A KISZ KB munkatársaként ifjúsági vezetők képzésében vett részt 1976-1983 között. 1983–1986 között a Magyar Tudományos Akadémia kutatója: kutatási területe a környezetpolitika, a zöld mozgalmak fejlődése. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalban (1986-1988), majd megalakulásakor a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumban tisztviselő (1988-1990).

1989–1991 között Környezet és Fejlődés című folyóirat, alapítója és főszerkesztője volt. 1991–1994 között a londoni székhelyű EBRD, környezetvédelmi főszakértője, a kelet-európai környezeti döntések demokratizálását szolgáló program elindítója, jelentős beruházások (például Magyarországon az M0, M1–M15 autópálya) környezeti hatásértékelője volt. 1994–2003 között Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója volt. 1997–2000 között az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének alelnöke, 2000 miniszteri kinevezéséig pedig elnöke. 2009-ben a szövetség titkárává választják.

1994-2003 között a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatójaként dolgozott. 2007 májusától ismét ezt a posztot tölti be.

2006-ban az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje volt.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Környezetvédelmi és vízügyi miniszter Medgyessy-, az első és a második Gyurcsány-kormányban. 2003 májusától 2007. május 6-áig látta el ezt a posztot, előde Kóródi Mária volt, utódja Fodor Gábor lett. Persányi Miklós minisztersége idején, 2003 májusától 2007 májusáig

-az árvízek ellen szervezetten és sikerrel védekeztek. Emlékezetes volt 2006 márciustól júniusig a rendkívüli dunai és tiszai árvíz elleni védekezés. Megtervezték az új Vásárhelyi Tervet, törvénybe iktatták, és elkezdték megvalósítását.

-maradéktalanul lekötötték az EU környezeti célú NFT I. támogatásait, elkezdődött több tucat nagy környezeti beruházás. A 2007-13 időszakra önálló Környezet és Energia Operatív Programot készítettek elő és indítottak el.

-az EU csatlakozás minden követelményét teljesítették. Hatásos új gazdasági szabályozókat iktattak a jogrendszerbe (pl. talaj-, víz-, levegőterhelési díj), szigorították a környezetkárosítók és az állatkínzók büntetését, a termékdíj rendszert (italcsomagolásoknál darab alapúvá tették), kiterjesztették a környezeti felelősséget, megtörtént a környezetügyi közigazgatás reformja, integrálták és megerősítették a zöld hatóságokat, létrehozták a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőséget, megalakították a Zöld Kommandó Akciók rendszerét.

-irányításával kijelölték a Natura 2000 hálózatot az ország területének 21%-án. A nemzeti parkokban látogató-barát új szolgáltatásokat teremtettek, 6 új látogató központot építettek. Az agrár-környezetvédelmi támogatások hússzorosra növekedtek, az érintett terület 150 ezerről 1,5 millió hektárra. Védetté nyilvánították az első gomba fajokat

-támogatásával GMO moratóriumot vezettek be, és szigorú együtt-termesztési törvényt alkottak, az EB-gal szemben Magyarország szavazást nyert az EU KV Tanácsban.

-az ENSZ Klímaváltozási Keretegyezmény elnöke volt 2003-2004-ben. Az MTA-val közösen 3 éves programot valósítottak meg a klímaváltozásról (VAHAVA). Bevezették az üvegház-gázok hazai kereskedelmét.

Persányi Miklós eredményesen lépett fel a Zengői radarállomás, az alpokaljai lignitbánya, vagy Novo-Virje és Verespatak ügyeiben, megállapodásra jutott a megoldásról a Rába habzás és a német hulladék-import dolgában az osztrák és a német partnerrel. Romániával új határvízi egyezményt kötöttek, megalakult a Környezetvédelmi Vegyes Bizottság. Bős-Nagymarosról egyértelmű tárgyalási pozíciót alkottak. Csatlakoztunk Bálnavadászati Egyezményhez. Az EU bányászati hulladék direktívában elértük a ciánhasználat komoly szigorítását.

Jelentősebb további eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a Balaton ügyeire átfogó kormányzati programot alkottak, javult a tó állapota, befejezték a szennyvíz körgyűjtő és a kerékpárút kiépítését,
  • megoldották az Alsó-Szigetközben a vízpótlás évtizedes problémáját,
  • felgyorsult a nagy szennyezett gócok kármentesítése: lásd nagytétényi Metallochemia, a budafoki barlanglakások, a pestlőrinci pakuratavak, a fűzfői Nitrokémia, Üröm-Csókavár,
  • elvégezték az első azbesztmentesítéseket az országban: a tatabányai, budafoki és győri lakótelepeken,
  • energia-hatékonysági modell: épület korszerűsítés Dunaújvárosban 75% megtakarítással
  • valamennyi nagy tüzelőberendezés és veszélyes hulladék égető kibocsátását az uniós határértékek alá szorították,
  • korszerűsítették a Hulladékhasznosító Művet, megkezdődött a budapesti Központi Szennyvíztisztító építése, felgyorsultak a vidéki szennyvíz, hulladék, és ivóvíz-javító beruházások,
  • megoldották az elektrohulladékok, gépkocsironcsok, elemek, gyógyszerek visszavételét,
  • megkezdődött a szelektív hulladékgyűjtés Budapesten és elterjedt az országban.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ember és környezet (szerkesztő, 1984)
  • A környezetvédelmi, társadalmi aktivitás (1986)
  • Közös jövőnk (szerkesztő, 1988)
  • Kik a zöldek (1989)

Díjai, kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MTI ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]