Észak-moldvai kolostorok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Észak-Moldva templomai
Világörökség
Voronet külső falkép.jpg
A voroneți kolostor egyik külső freskója
Adatok
Ország Románia
Világörökség-azonosító 598
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, IV
Felvétel éve 1993
Elhelyezkedése
Észak-moldvai kolostorok  (Románia)
Észak-moldvai kolostorok
Észak-moldvai kolostorok
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 44′, k. h. 25° 56′Koordináták: é. sz. 47° 44′, k. h. 25° 56′
Sucevița

Észak-Moldva kolostorai Európa-hírüket azoknak az egyedülálló templomoknak köszönhetik, amelyek esetében nemcsak a belső falakat, hanem a külső homlokzatokat is festményekkel díszítették. A templomok harmonikusan illeszkednek táji- és szűkebb kolostor-építészeti környezetükbe. Ezek a kolostortemplomok – mint a következő felsorolások is mutatják – lényegében Ștefan cel Mare (14571504), Petru Rareș (15371538 és 15411546) és Alexandru Lăpușneanu (15521561 és 15641568) fejedelmek uralkodása idején jöttek létre.

Általános jellemzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Világörökség részét képező templomokat azok keletkezését és működését a térség teljes kolostor- illetve templomépítési folyamatába illesztve célszerű bemutatni. Ezért a következő felsorolások egyrészt a már jelenleg is világörökségi felvételt kívánókat, másrészt kronologikus sorrendben az észak-moldvai középkori templomépítési folyamat egészét (történeti és művészettörténeti szempontból) reprezentáló létesítményeket foglalja össze, egyúttal jelezve azt is, hogy az észak-moldvai kolostor- és templomépítészet feltárása és értékelése napjainkban még nem lezárt folyamat, hiszen feltárárások napjainkban is folynak és újabb szakmai felismerések is várhatók még.

A templomok alapításának körülményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A templomok földrajzi elhelyezkedése

Észak-Moldva Románia északnyugati szegletében található. Ez a térség a történelem változékony korszakaiban mindenkor európai – legalábbis közép- és kelet-európai – jelentőséggel bírt, mind hatalmi-stratégiai-, mind gazdasági-kulturális-, illetve szellemi-vallási tekintetben is. A tatárjárás s a mongol uralom elmúltával kialakuló, fejedelemségbe szerveződő államalakulatban különleges jelentőséggel bírt az ortodox egyház, elsősorban a szerzetesség, amely a kezdeti remeteségből kolostori közösségi formába, kolostorokba tömörült. Ezeknek a kolostoroknak, mint közösségeknek és mint létesítményeknek, különlegesen nagy – vallási, egyházi szerepüket messze meghaladó – jelentőségük egyrészt a feudális társadalmi rend és hierarchia kialakításában, ideológiai támogatásában nyilvánult meg, másrészt a fejedelemség gazdasági és kulturális rendszerében betöltött szerepük miatt. Az ortodox egyház és kolostori szervezeteinek uralkodót támogató magatartása a középkor feudális társadalmi körülményei közt elengedhetetlen és meghatározó.

Ennek köszönhetően a középkori moldvai egyház – elsősorban kolostori közösségei – saját jövedelmeik mellett a mindenkori uralkodói hatalom és gazdagság jelentőségének megfelelő uralkodói támogatásokat élvezve – képessé váltak olyan vallási, kulturális, művészeti vagyonok, értékek létrehozására és koncentrálására, amelyek a középkor technikai, szellemi és művészeti hagyatékát szemlélve, még napjainkban is elismerést és csodálatot váltanak ki.

Történelmi helyzetkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Moldva térségének 10. századi történelmi képét a nagy folyók mentén megtelepült virágzó mezőgazdálkodást folytató népek kultúrája jellemezte. E kultúrára délről a bizánci-bolgár, északról a kijevi fejedelemség politikai és egyházi befolyása érvényesült. Véres korszakot nyitott a 13. században a tatár (mongol) hódítás és 1299-ig tartó uralmuk, amely lényegében eltörölt minden korábbi hatalmi-, kulturális- és gazdasági körülményt.

Kedvező fordulatot hozott a 14. század kezdete, amikor Anjou (Nagy) Lajos király seregei, a lakosság segítséggel, legyőzték a tatárokat, s ez alapvető politikai változás lehetőségét hozta meg. Először 1352-1353-ban – a magyar király főhatóságával – körvonalazódott a feudális államszerveződés: megalakult a moldvai fejedelemség. A fejedelem udvari kancelláriáiban ekkortájt középbolgár színezetű ószláv nyelv honosodott meg; ez volt a területen missziós tevékenységet kifejtő ortodox egyház hivatalos nyelve.

Később a fejedelmek szembefordulva a magyar királyság főhatóságával, a nemzeti függetlenség és hatalom megteremtését jelölték célul. Az ország fővárosa 1352-ben Baia (Moldvabánya), majd 1359-től Siret lett. Amikor az ország lengyel fennhatóság alá került, a megerősödő katolikus befolyást jelzi a Siretben alapított püspökség. Moldva esetében politikai fontosságú volt az ország vallási kötődésének kérdése. A magyar és lengyel befolyással szembeszálló uralkodó osztály a keleti egyházat támogatta, s végül a halicsi ortodox metropolita főhatósága erősödött meg.

Moldva államszervezete a 14. század végére megszilárdult. Petru Mușat fejedelem (1375-1391) már maga is pénzt veretett. Székhelyét Siretből Suceavába tette át, és a város két évszázadra az ország fővárosa maradt. A területet átszelő jelentős kereskedelmi utak mentén megindult néhány nagyobb város – Baia és Siret (magyarul Szeret), továbbá Romanow torg (Románvásár) mezővárosának, valamint a fővárossá váló Suceava (régi magyar szóhasználattal Szücsi) – fejődése.

A feudális államot az ország földjének nagy részét birtokló fejedelem irányította. Hadsereget tartott fenn, támogatta a városokat, a kibontakozó kereskedelmet és kézműipart. A városoknak vámszedésből származó jövedelme és az átmenő kereskedelem is jelentős gazdasági forrást biztosított. Jelentős gazdasági-, politikai- és szellemi hatalom összpontosult az ortodox egyház kolostoraiban. A szerzetesi befolyás a kolostorok vidékén széles körben kiterjedt.

A fejedelemség fejlődése Alexandru cel Bun (1400 -1432)uralkodásával kezdődött. Hatalma támaszaként megszilárdította a keleti egyház befolyását: püspökségeket és kolostorokat alapított. Ștefan cel Mare (1457-1504) idején Moldvát létében fenyegette már a törökök európai előrenyomulása: Konstantinápoly eleste (1452) az egész bizánci/ortodox orientációjú térséget sokkszerűen érte. A pánikhangulatból való kilábalást csak a központi hatalom erősítésével (középnemességre, városokra, egyházra támaszkodva) és a környező népekkel szövetkezve lehetett elérni. Az egyházat gazdag adományaival, kolostor- és templomalapításaival állította maga mellé. Így eredményesen bontakozott ki a törökök elleni harc is, s 1475-ben magyar királyi csapatokkal karöltve legyőzte a törököket.

A török behatolási törekvéseket nagymértékben gátolta az Oroszországgal kötött szövetség. Ám a folytonosan fenyegető iszlám veszély elhárítására 1489-ben a fejedelem II. Mohamednek már háromezer velencei forint évi harácsra kötelezte magát. Fia, III. Bogdan (1504-1517) pedig már elismerte a szultán fennhatóságát, s így megmaradt az ország önkormányzata és fejedelemválasztó joga. Petru Rares (1537-1538 és 1541-1546) Buda mellett hódolt be II. Szulejmánnak1529-ben. Mint később Alexandru Lápusneanu (1552-1561 és 1564-1568) ő is harcolt Erdély ellen a szultán parancsára. 1565-ben a fejedelem székhelyét Suceavából Jasi-ba helyezte át.

A 16-17. század fordulóján átmenetileg nagyszabású, közös politikai tervek érlelődtek (Mihai Viteazul : magyarul Vitéz Mihály, 1593-1601) havasalföldi fejedelem kísérlete során. Törekvése nem járt eredménnyel.

Moldvában a török uralom befolyása a XVII. század idejétől folytatódott. Ilyen körülmények között lelassult, sőt megakadt a fejedelemség gazdasági, társadalmi fejlődése. A kulturális élet is csak a kolostorok falain belül virágzott. Gazdaságát tekintve a fejedelemség a török birodalom keretébe épült be. Ezt használták ki az egyre jelentősebb befolyáshoz jutó görög kereskedők. Az ellentét a moldvai lakosság és a görög kereskedők között hamarosan kiéleződött.

Mint általában mindegyik kis közép-európai nemzet esetében, Moldva további nemzeti létét és sorsát is az európai nagypolitika eseményei, annak melékpályáján alakították. Észak-Moldva – Bukovina néven – egy időre az osztrák birodalom része lett, 1861-ben pedig a nagyhatalmak támogatásával Moldva és Havasalföld egyesült és létrejött a román állam: Románia.

A keleti ortodox egyház és jelentősége Moldvában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ahogyan Moldva tatárjárás előtti történelme, ugyanúgy a lakosság hitviága s vallási élete sem rendelkezik bőséges helyi emlékanyaggal. Ismereteink egyrészt a térség bizánc- és népvándorláskori körülményeinek európai ismerettárából származnak. Ezek közt kiemelt szerepe van a területi kapcsolataiban egyre behatároltabb Bizánc északra forduló politikai-gazdasági érdeklődésének. Az orosz (normann/varég, szláv) területek felé fokozódó kereskedelmi és politikai aktivitást kifejtve kulturális, vallási exportot is bonyolított. Másrészt, a helyi hitvilágban tért nyerő ortodox keleti keresztnység jelenlétét bizonyítja, hogy a középkori templomépítészetről szóló szócikkünkben szereplő templomok jóformán kizárólag korábban meglevő, (zömében fatemplomok) helyén, vagy helyett létesültek.

Moldva meghatározott történelmi pillanatokban, korszakokban hatami, politikai események következtében (magyar királyokkal a tatárok kiverése, török elleni harcok során, vagy a lengyel-, osztrák fennhatóság) kapcsolatba került a nyugati kereszténység vallási- és eszmevilágával, azonban ezekre a nemzeti önállóságot veszélyeztető történelmi helyzetekben került sor, aminek következtében a nemzetet reprezentáló helyi arisztokrácia szemében veszélyt és bizalmatlanságot váltotak ki, s mindez végül is a már meggyökeresedett ortodox keleti keresztény valláshoz való vonzódást erősítették. Ennek következtében a moldvai terület kezdetben a halicsi- később pedig a kijevi patriarkhátus vallási szervezeti keretébe integrálódott.

A fokozódó nemzeti öntudat és önállósági törekvések fejlődési folyamatában a moldvai egyház közéleti jelenlevőségét potenciálisan fokozta Bizánc 1453-as elvesztését követően a Balkánon kiterebélyesedő oszmán uralom menekültjeiből felbővülő vallási-, szakmai ismeretanyag és szellemi vagyon. Egyrészt mint hozadék, másrészt mint a helyben maradottakkal (kiemelten az Athosz-hegyi kolostorok szerzeteseivel) való, s a templomépítészetben kézzel kitapintható, bizonyosan intenzív kapcsolat fenntartása. Ez esetenként bolgár áttételekkel mehetett végbe.

A helyi egyház tevékenységével a korszak feudális hatalmi berendezkedésének megteremtését és legalizálását (az égi és földi hierarchia megfogalmazásával és propagálásával) ideológiai szinten biztosította. Az aktuális fejedelmi hatatalom támogatásával a mindenkori politikai központosítási törekvéseket szolgálta, s ez végül is nemzeti a önállósodás célját szolgálta.

Az ortodox egyház – szervezetei közt elsősorban kolostoraival – tevékeny részt vállalt a térség gazdasági életében (részben mint nagy területekkel rendelkező földbirtokosok, részben mint a kolostori szervezeten belül működő árútermelők, vagy mint a kereskedelmi utak mentén felállított vámhelyek (pl. Moldovita). Ilyen módon jelentős vagyonok koncentrálódása valósult meg, egyes kolostorok egyházi-, vagy fejedelmi kicstárakká (pl. Putna) váltak. Mindez pedig lehetővé tette, hogy az anyagi értékteremtésből felszabadultan szellemi értékteremtőkké váljanak, mint a napjainkban is nemzeti kincsnek számító, műalkotásokkal ékesített templomaik, kézirásos kódexeik, ikonjaik, stb. bizonyítják.

A Világörökség nyilvántartásában szereplő kolostortemplomok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az észak-moldvai templomok közül jelenleg hét található a Világörökség nyilvántartó jegyzékén, bár egyes szakmai vélemények szerint még legalább további hat nyilvántartásba vételére lenne szükség (mint például a sucevițai kolostor-együtteshez tartozó templom is).

Név Hely Építés éve Építtető
Keresztelő Szent János fejevétele templom Arbore 1503 Luca Arbore
Szűz Mária mennybemenetele templom Mănăstirea Humorului 1530 Toader Bubuiog
Angyali üdvözlet templom Moldovița 1532 Alexandru cel Bun
Szent Kereszt templom Pătrăuți 1487 Ștefan cel Mare
Szent Miklós-templom Probota 1531 Petru Rareș
Szent György-templom Szucsáva 1522 III. Bogdán és Ștefăniță
A voroneți kolostor Szent György temploma Voroneți 1487 Ștefan cel Mare

A Világörökség közé nem került, de figyelemre méltó moldvai templomok listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Hely Építés éve Építtető
A dragomirnai kolostor, a Szentlélek eljövetele templom Dragomirna 1609 Anastasie Crimca
A slatinai kolostor Az Úr színeváltozása temploma Slatina 1554-61 Alexandru Lăpușneanu
A sucevițai kolostor Feltámadás-temploma Sucevița 1583 Movilă-család
A putnai kolostor Putna 1466 Ștefan cel Mare
Szentháromság-templom Siret 1354
Szent Miklós-templom Rădăuți 1359
Humor
Voroneț
Dragomirna
Slatina
Putna

Moldva templomai és kolostorai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korábbi fejezetek állításait részletesen szemlélteti a következő felsorolás, amely a kolostorokat és templomokat keletkezési időpontjuk sorrendjében szerepelteti. Ezek a létesítmények politikai-, gazdasági és kulturális (kiemelten művészeti) szempontból híven tükrözik születésük idejének társadalmi körülményeit (melyek a hivatkozott szócikkekben részletezve szerepelnek), továbbá a templomépítés történelmi-, technikai, művészeti fejlődési folyamatát. E kronológiai vázlat egyúttal lehetővé teszi az észak-moldvai szakrális építészet sajátosságainak és fejlődésének beazonosítását, összehasonlítását a hasonló, korabeli európai (esetenként közel-keleti) gyakorlattal, módszerekkel és folyamatokkal.

Észak-moldvai templomok, alapításuk/építésük időrendjében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(kiemelten szedve a világörökségben szereplők)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A világ természeti csodái és kultúrkincsei, 1. (Délkelet-Európa) kötet, 8. számozat: p. 60-66. (UNESCO) Alexandra Kiadó (1997), ISBN 963-367-245-7
  • A művészet története: A korai középkor. Corvina Kiadó, 1986, ISBN 963-13-2393-5
  • Kádár Zoltán: Művészettörténet 14. sz. Ókeresztény és kora bizánci művészet. Gondolat K. 1959.
  • Kádár Zoltán: Művészettörténet 15. sz. Bizánci művészet. Gondolat K. 1959.
  • Beza, M.: Byzantine Art in Romania. London, 1940.
  • Grabar, A. Die mittelalterliche Kunst Osteuropas. Baden-Baden, 1968.
  • Nicolescu, C.: Die alte Kunst Rumäniens und ihre Beziehungen zu Byzanz, Kunst und Geschichte in Südeuropa. Recklingshausen, 1973.
  • Vatasianu, V.: Wall Painting in Northern Moldavia. Bukarest, 1974.
  • Vatyehovszkij, V.A.: Pamjatnyiki arhityekturi Moldavii XIV-XVIII. vekov, Akademii Nauk Sz.Sz.Sz.R. Kratkie Szoobsenia, 56. Moszkva, 1954.
  • Duroselle, J.B.: Európa népeinek története. Officina-Nova K.1990.(ISBN ???)
  • Officina egyetemes lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest: Officina Nova. 1994. ISBN 963-8185-87-2
  • Britannica Hungarica DVD változat, 2005.
  • Nagy szovjet enciklopédia "Város" címszó.
  • Esztétikai kislexikon. Főszerk. Szerdahelyi István, Zoltai Dénes. 2. bőv. kiadás. Budapest: Kossuth. 1972.
  • Művészettörténeti ABC. Terra-Akadémiai K.Bp.1961.(ISBN nincs)
  • Kiss Tamás: Településeink múltjából a jövő felé (település-elméleti tanulmány) MTA VeAB.Kiadványa (IX.k.: Város-Mezőváros-Városiasodás). Veszprém, 1992.ISBN 963 010441 5 ö.
  • Szentkirályi Zoltán – Détshy Mihály: Az építészet rövid története I-II., Műszaki Könyvkiadó, 1964/2000, ISBN 963-16-3059-5
  • Cs. Tompos Erzsébet – Czellár Katalin: Moldvai utazások. Panoráma K. 1978.ISBN 963-243-099-9
  • J.M. Roberts: A szétváló hagyományok kora. Képes világtörténelem IV. k. Officina Nova-Magyar Könyvklub 1999. ISBN 963-548-774-6.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]