Alkenyér

Alkenyér (Șibot)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Fehér
Rang	községközpont
Beosztott falvak	Balomir, Bokajalfalu és Szarakszó
Polgármester	Ilie Tomuș (PDL)
Irányítószám	517750
Körzethívószám	0x58
Népesség
Népesség	1317 fő (2002) +/-
Község népessége	2480 (2002)
Magyar lakosság	1
Földrajzi adatok
Terület	41,72 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alkenyér Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 56′ 15″, k. h. 23° 20′ 4″45.9375, 23.3344444444
Alkenyér weboldala

Alkenyér (Zsibotalkenyér, románul Șibot, németül Unterbrodsdorf, szászul Britsdref) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Fekvése

Szászsebestől 18 km-re délnyugatra, Szászvárostól 20 km-re északkeletre, a Maros bal partján, a Kudzsir-patak Marosba folyásánál fekszik.

Nevének eredete

Magyar nevét a Kudzsir-patak régi Kenyér nevéről kapta. Első írott alakjai: Kener (1281), Kunertu (1332, olvasata: Kenyértő = 'a Kenyér torkolata'), Olkunir (1340). Román neve a német Seibod személynévből származik (1733: Sibeth, 1839: Zsibot).

Története

Mellette zajlott 1479. október 13-án a Kenyérmezei csata.

Szászvárosszéki falu volt. Kezdetben szász lakossága helyére az 1479-es török hadjárat után magyarok költöztek, de plébánosa 1515-ben megélhetési gondokról panaszkodott. Protestáns egyházáról nem maradt ránk említés, a 16. században valószínűleg már román lakosságú volt. 1775-ben 171 adózó családját írták össze. 1839-ben „von freien Walachen bewohnt”, vagyis lakói szabadparasztok voltak. 1861-ben a románt nyilvánította hivatali nyelvéül. 1876-ban Hunyad vármegye Szászvárosi járásához csatolták. Az 1890-es években a Bayersdorf és Biach cég működtetett fűrésztelepet a faluban.

A kenyérmezei csata emlékjelei

A kenyérmezei csata helyén, az áldozatok fölé 1480-ban emlékkápolnát építettek. Báthory István alapítványt tett a kápolna karbantartására és a kezelésével Szászváros városát bízta meg. Az épület a 17. század végén romladozott és bár többen kezdeményezték megmentését, végül Eperjesi Gergely szászvárosszéki királybíró 1786–1787-ben elbontatta, anyagából hidat és vendéglőt építettek.

1820-ban Nagy Sándor szászvárosi református lelkész állította fel azt az emlékoszlopot, amelyet 1849-ben a császári csapatok ledöntöttek.

Végül 1889-ben, szentmise keretében avatták fel a csata emlékobeliszkjét. A tetején elhelyezett mellvértet, sisakot, kettős keresztet, török zászlót és fegyvereket a kudzsiri vasgyárban kovácsolták. Az eseményen a falu ortodox papja román, a szászvárosi evangélikus lelkész német nyelvű beszédet mondott.

Népessége

• 1850-ben 1075 lakosából 1043 volt román és 26 cigány nemzetiségű; 988 ortodox és 81 görög katolikus vallású.
• 1900-ban 1107 lakosából 991 volt román, 59 cigány, 43 magyar és 13 német anyanyelvű; 1012 ortodox, 37 görög katolikus, 30 római katolikus és 20 református vallású.
• 2002-ben 1317 lakosából 1306 volt román nemzetiségű; 1255 ortodox vallású.

Látnivalók

• A vasútállomás mellett 1929-ben avatták föl Kinizsi Pál mellszobrát, amelyen a hős lehúzott sisakrostéllyal látható.
• A falu ortodox templomát 1826-ban kezdték építeni.

Képek

• 

  Kinizsi Pál mellszobra

• 

  Ortodox templom

• 

  A Maros Alkenyérnél

• 

  Alkenyér környéke 1769-1773 között

Híres emberek

• Itt született 1902-ben Dózsa Farkas András szobrászművész, ipari formatervező.
• Itt született 1911-ben Emil Turdeanu román származású francia irodalomtörténész.
• Itt született 1925-ben Iosif Sârbu sportlövő, Románia első olimpiai bajnoka.

Források

• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  Online elérés
• Információs weboldal a községről (románul)