Alkenyér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alkenyér (Șibot)
Sibot.jpg
A főutca
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Fehér
Rang községközpont
Beosztott falvak Balomir, Bokajalfalu és Szarakszó
Polgármester Ilie Tomuș (PD-L), 2012
Irányítószám 517750[1]
Körzethívószám +40 x58[2]
SIRUTA-kód 7829
Népesség
Népesség 1256 fő (2011. okt 31.)[3]
Magyar lakosság 1
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 207 m
Terület 41,72 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alkenyér (Románia)
Alkenyér
Alkenyér
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 56′ 15″, k. h. 23° 20′ 04″Koordináták: é. sz. 45° 56′ 15″, k. h. 23° 20′ 04″
Alkenyér weboldala

Alkenyér (Zsibotalkenyér, románul Șibot ['ʃibot], németül Unterbrodsdorf, szászul Britsdref) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Alkenyér község központja.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szászsebestől 18 km-re délnyugatra, Szászvárostól 20 km-re északkeletre, a Maros bal partján, a Kudzsir-patak Marosba folyásánál fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar nevét a Kudzsir-patak régi Kenyér nevéről kapta. Első írott alakjai: Kener (1281), Kunertu (1332, olvasata: Kenyértő = 'a Kenyér torkolata'), Olkunir (1340). Román neve a német Seibod személynévből származik (1733: Sibeth, 1839: Zsibot).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mellette zajlott 1479. október 13-án a Kenyérmezei csata.

Szászvárosszéki falu volt. Kezdetben szász lakossága helyére az 1479-es török hadjárat után magyarok költöztek[4], de plébánosa 1515-ben megélhetési gondokról panaszkodott. Protestáns egyházáról nem maradt ránk említés, a 16. században valószínűleg már román lakosságú volt. 1775-ben 171 adózó családját írták össze. 1839-ben „von freien Walachen bewohnt”, vagyis lakói szabadparasztok voltak.[5] 1861-ben a románt nyilvánította hivatali nyelvéül. 1876-ban Hunyad vármegye Szászvárosi járásához csatolták. Az 1890-es években a Bayersdorf és Biach cég működtetett fűrésztelepet a faluban.[6]

A kenyérmezei csata emlékjelei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kenyérmezei csata helyén, az áldozatok fölé 1480-ban emlékkápolnát építettek. Báthory István alapítványt tett a kápolna karbantartására és a kezelésével Szászváros városát bízta meg. Az épület a 17. század végén romladozott és bár többen kezdeményezték megmentését, végül Eperjesi Gergely szászvárosszéki királybíró 17861787-ben elbontatta, anyagából hidat és vendéglőt építettek.

1820-ban Nagy Sándor szászvárosi református lelkész állította fel azt az emlékoszlopot, amelyet 1849-ben a császári csapatok ledöntöttek.

Végül 1889-ben, szentmise keretében avatták fel a csata emlékobeliszkjét. A tetején elhelyezett mellvértet, sisakot, kettős keresztet, török zászlót és fegyvereket a kudzsiri vasgyárban kovácsolták. Az eseményen a falu ortodox papja román, a szászvárosi evangélikus lelkész német nyelvű beszédet mondott.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1850-ben 1075 lakosából 1043 volt román és 26 cigány nemzetiségű; 988 ortodox és 81 görög katolikus vallású.
  • 1900-ban 1107 lakosából 991 volt román, 59 cigány, 43 magyar és 13 német anyanyelvű; 1012 ortodox, 37 görög katolikus, 30 római katolikus és 20 református vallású.
  • 2002-ben 1317 lakosából 1306 volt román nemzetiségű; 1255 ortodox vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A vasútállomás mellett 1889-ben avatták föl Kinizsi Pál mellszobrát, amelyen a hős lehúzott sisakrostéllyal látható.
  • A falu ortodox templomát 1826-ban kezdték építeni.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Coduri poștale. Poșta Română
  2. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS.
  3. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  4. Draskóczy István: Az erdélyi Szászföld demográfiai helyzete a 16. század elején. Erdélyi Múzeum, 1999, 1–2.
  5. Ignaz Lenk von Treuenfeld: Siebenbürgens geographisch-, topographisch-, statistisch, hydrographisch- und orographisches Lexikon. 1. Bécs, 1839
  6. Edvi-Illés László: Az aradi kereskedelmi és iparkamara kerületének (...) gazdasági leirása. Arad, 1897, 113. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alkenyér témájú médiaállományokat.