Magyarbece
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Magyarbece (Beța) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Rang | falu |
| Községközpont | Magyarlapád |
| Népesség | |
| Népesség | 469 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 464 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
Magyarbece (románul Beța, németül Benzendorf), falu Romániában, Fehér megyében, Nagyenyedtől délkeletre.
Története [szerkesztés]
Első említése 1272-ből maradt fenn Bece néven. 1332-ben már plébániatemploma volt, a reformáció korában a falu reformátussá lett.[2] A 16. században már a losonci báró Bánffy család birtoka volt. Az 1766-ban készült összeírás szerint a Bece, Karácsonyfalva és Solymos falvakból álló református egyházközséghez 300 férfi és 240 nő tartozott.[3] Az első iskolaépületet 1871-ben emelték, addig a tanítás egy csűrben folyt. A falu híres volt barackjáról és cseresznyéjéről, amelyet az enyedi piacon adtak el.[4] 1992-ben a lakosság 92%-a magyar volt.
Híres emberek [szerkesztés]
- 1914–1924 között itt szolgált református lelkészként Gruzda János festő.
- Szántó Ferenc parasztprímás, adatközlő népzenész.
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Online elérés
- ↑ Benkő József: Transsilvania specialis : Erdély földje és népe I. Ford. és szerk. Szabó György. Bukarest; Kolozsvár: Kriterion. 1999. 223., 242–243. o. ISBN 973-26-0524-3
- ↑ Murádin Jenő: A tél festője, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1989, ISBN 973-26-0019-5, 31. oldal
.svg){kind=small}
