Bokajalfalu
| Bokajalfalu (Băcăinți) | |
 |
|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Rang | falu |
| Községközpont | Alkenyér |
| Népesség | |
| Népesség | 308 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 2 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 332 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Bokajalfalu
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 45° 56′ 30″, k. h. 23° 17′ 1″ | |
Bokajalfalu (Alfalubokaj, románul Băcăinți, németül Bocksdorf) falu Romániában, Fehér megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Az Erdélyi Érchegység lábánál, a Maros jobb partján, Szászvárostól 17 km-re északkeletre fekszik.
Nevének eredete [szerkesztés]
Első írásos említése Bakay alakban 1263-ból maradt fenn. Magyar neve 1587-ig Bakaj. Ez Kiss Lajos szerint egy szláv eredetű Baka személynév régies birtokjellel ellátott alakjából képződött. Utótagja csak a 19. század végén bukkant fel, miután kivált belőle Bokajfelfalu. Román neve egy szláv *Bakajinci (='Bakaj lakói') alakból származhat.
Története [szerkesztés]
A faluban bronzkori település nyomait tárták fel.
Határában egy katolikus lakosságú falu létezett, amely talán a tatárjáráskor pusztult el.
Református hívői 1766-ban Algyógy filiáját alkották. 1784. november 6-án Horea felkelői mészárolták lemészárolták a Thoroczkai családot. 1848 novemberében román felkelők több magyar birtokost megöltek. 1849 áprilisában a magyar vadászok 27 lakosát végezték ki.[2] Május 17 és 19 között Avram Iancu megverte Hatvani Imre honvédeit, akik 300 főt veszítettek.
1874-ben kivált belőle Bokajfelfalu. Legnagyobb birtokosai 1909-ben Zsakó István, Ioan Mihu, Imbres József és Florea Hurdubar voltak.
Népessége [szerkesztés]
- 1850-ben 1220 lakosából 1184 román, 18 zsidó, 17 cigány és 1 magyar nemzetiségű; 1185 ortodox, 18 zsidó és 16 görög katolikus vallású volt.
- 2002-ben 317 lakosából 306 volt román nemzetiségű; 305 ortodox vallású.
Híres emberek [szerkesztés]
- Gyermekkorában itt, nagyapjának, Zsakó Istvánnak birtokán töltötte nyarai egy részét Mikó Imre jogász, író.
Látnivalók [szerkesztés]
- A falu mellett egy faragatlan kövekből rakott torony áll, egy középkori falu templomának maradványa. Maga a templom, amelynek a falai a 20. század elején még álltak, a tatárjárás előtt épült, legkésőbb a 11–12. század fordulóján.
- Faerkélyes tornyú ortodox temploma 1744-ben épült, 1895-ben jelentősen átépítették.
Források és hivatkozások [szerkesztés]
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. 68. o. ISBN 973-9203-57-4 Online elérés
- ARCHAEOLOGICAL REPERTORY OF ROMANIA
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Verzeichniss der, während der jüngsten Revolution im Kronlande Siebenbürgen auf verschiedene Weise gefallenes Menschenopfer. Wien, 1851, 18–19.
.svg){kind=small}
