Borosbenedek
| Borosbenedek (Benic) | |
 | |
| A borosbenedeki templomrom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Alsógáld |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 517286 |
| SIRUTA-kód | 4384 |
| Népesség | |
| Népesség | 492 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | < 3 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 309 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 12′ 47″, k. h. 23° 35′ 29″Koordináták: é. sz. 46° 12′ 47″, k. h. 23° 35′ 29″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Borosbenedek témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Borosbenedek, 1911-ig Benedek (románul: Benic vagy Benedic) falu Romániában, Fehér megyében. Közigazgatásilag Alsógáld községhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Az Erdélyi Hegyalján, az Erdélyi-érchegység lábánál, Gyulafehérvártól 22 kilométerre északra fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét az 1200 körül élt Csanád nembeli Belenikről kapta. Román nevei is korábbi magyar névalakok átvételei. 1256-ban a kecskési váruradalomról, amelyhez tartozott, még Nogkechkes volt a neve, 1274-ben Belenig, 1299-ben Benemygh, 1332–34-ben Benenyk és Benedic, 1587-ben Benedikj. Előtagját bortermeléséről kapta. Már a 19. század folyamán is használták,[2] a helységnévrendezéskor pedig hivatalossá vált.
Története[szerkesztés]
Kecskekő várának uradalmához tartozott, 1332-ben plébániával. A középkorban erős nemesi rétege volt. 1601-ben magyar lakosságú. Román lakóinak őseit 1630 előtt a tövisi Baxa Gergely diák telepítette Moldvából. A 18–19. században mezővárosként szerepelt. 1750-ben négy csizmadia, négy fazekas, négy kovács, három ötvös, két kádár, egy tímár, egy bognár és egy harisnyakészítő dolgozott benne. Jelentős volt bortermelése és gyümölcstermesztése. Ekkoriban román–magyar lakosságú: 1761-ben nyolcvan ortodox és öt görögkatolikus családot írtak össze benne, református egyháza Alsógálddal, Csáklyával és Felgyóggyal 1766-ban 133 férfit és 196 nőt számlált. 1784-ben Horea felkelői felperzselték nemesi udvarházait.
1848. október 23-án a csáklyai papok vezetésével a csáklyai, felsőgáldi, felgyógyi és diódi román felkelők lefegyverezték 26 magyar és zsidó nemzetőrét, megkötözték és Felgyógyra, onnan pedig Boroskrakkóba vitték őket. Egy asszonyt lándzsával átdöftek. Később a környék magyar nemesi családai a helybeli román pap oltalmába húzódtak. 1849. január 18-án a román parasztok 143 környékbeli magyart Benedeken megkínoztak és megöltek. Az áldozatok temetetlenül hevertek, míg August gyulafehérvári várparancsnok saját gyilkosaikkal el nem temettette őket. 1908-ban a magyarigeni járástól az újonnan létrehozott tövisi járáshoz csatolták.[3] Református egyháza 1878-tól Tövis leányegyháza, 1937-től egy ideig Boroskrakkó társegyházközsége volt.
1910-ben 920 lakosa közül 874 volt román és 46 magyar anyanyelvű; 844 görögkatolikus, 35 ortodox, 24 református, 13 római katolikus és 4 zsidó vallású.
2002-ben 524 lakójából 503 volt román, 18 cigány és 3 magyar nemzetiségű; 491 ortodox és 26 görögkatolikus vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- A falu fölött cinteremmel kerítve áll a romos, egykor erődített, gótikus református templom. Az egyhajós, nyolcszög záródású szentélyű épület hajóját még egy középkori átépítés során bővítették. A 17. században újították, tornya 1768–88-ban épült. A gazdátlanul, gyülekezet nélkül maradt templom köveinek egy részét a falusiak elhordták. Várfala az 1920-as években még embermagasságban állt, a hajó mennyezete a második világháború idején omlott be.
- A Dealul Furcilor dombon valószínűleg az egyik 18. századi gyulafehérvári püspök által építtetett barokk kápolna.[4]
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1919-ben Xantus Gyula festőművész.
- Itt született 1922-ben Nicolaie Pascu-Goia szobrász.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
- ↑ Pesty Frigyes helynévgyűjtése, OSZK Kézirattár FM1 3814/A, 20. tek.
- ↑ Belügyi Közlöny 1908, 65. o.
- ↑ Nicolae Sabău: Metamorfoze ale barocului transilvan, vol. 1, Sculptura. Cluj-Napoca, 2002, 64. o.
Források[szerkesztés]
- Gudor Kund Botond: Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyházi közösségei. Kolozsvár – Barót, 2012,
- Benkő József: Transsilvania specialis. Bukarest, 1999
- Egyed Ákos: Erdély 1848–1849. Csíkszereda, 1998–1999
- Vetési László: Kicsiny sereg. Az utolsó utáni borosbenedeki magyar[halott link]
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- Szász András honlapja
.svg){kind=small}