Zsidve
| Zsidve (Jidvei) | |
| Az evangélikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Alsókápolna, Bolkács, Küküllőfajsz és Szásznagyvesszős |
| Polgármester | Alin Trif (PD-L), 2012 |
| Irányítószám | 517385 |
| Népesség | |
| Népesség | 1215 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 5272 (2007) |
| Magyar lakosság | 48 |
| Népsűrűség | 50 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 105,12 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 46° 13′ 0″, k. h. 24° 6′ 0″ | |
| é. sz. 46° 13′ 0″, k. h. 24° 6′ 0″ | |
| Zsidve weboldala | |
Zsidve (románul Jidvei, németül Seiden vagy Seibrich) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Balázsfalvától húsz km-re északkeletre, a Kis-Küküllő bal partján fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Kettős, magyar–szláv névadású. Első említése (1309-ben Sido, később 1323-ban Sydo) alapján egy Zsidó nevű személyről nevezték el. Mai magyar és román nevének alapja a 'zsidók' jelentésű szláv židove szó (1319: Sythwe, 1324: Sytue, 1332: Situk, 1343: Zytue). 1808-ban németül Seiden vagy Sögden, románul Sidve, magyarul Sitve volt a neve. Német neve talán a 'selyemből való' jelentésű seiden szó hatására alakult ki.
Története[szerkesztés]
Vármegyei területen létrejött szász falu volt. 1424 és 1876 között északkeleti része Küküllő vármegyéhez, délnyugati része a Királyföldhöz, 1876 után az egész falu Kisküküllő vármegyéhez tartozott. 1894-ben gyógyszertár nyílt benne.[2]
A két világháború között a hetedik legjelentősebb bortermőhely volt Erdélyben.
1945-ben 236 lakosát hurcolták kényszermunkára a Szovjetunióba, akik közül 26-an ott életüket veszítették, sokan pedig a visszatérés helyett a Németországban való letelepedést választották. Az ő családegyesítésükkel kezdődött meg 1952-ben a szász lakosság kivándorlása. 1984-ben alakult meg a zsidvei származású szászok szövetsége.
Népessége[szerkesztés]
- 1786-ban 1084 evangélikus német lakosát írták össze.
- 1850-ben 1290 lakosából 999 volt német, 159 román és 129 cigány nemzetiségű; 1001 evangélikus és 288 görög katolikus vallású.
- 1900-ban 1362 lakosából 1044 volt német, 254 román és 64 magyar nemzetiségű; 1046 evangélikus, 251 görög katolikus és 39 református vallású.
- 2002-ben 1215 lakosából 956 volt román, 148 cigány, 63 német és 48 magyar nemzetiségű; 839 ortodox, 240 görög katolikus, 81 evangélikus és 21 református vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- Evangélikus templomának szentélye eredetileg a 13. században épült, de a 15. században teljesen átépítették. Hajója 1795-ből való. Különálló tornyát 1804-ben magasították. Eredetileg kettős védőfalát egy szakasz kivételével és bástyatornyát 1808-ban lebontották.
Gazdasága[szerkesztés]
- Az 1972–1974-ben felépültés az 1990-es évek végén magánosított, 1050 vagon tárolókapacitású zsidvei borászati kombinát 2005-ben Fehér megye legnagyobb adóbefizetője volt.[3] A hozzátartozó, összesen ezer hektárnyi, 400–450 méter magasságban fekvő ültetvényeken 22 fajta szőlő terem.[4] Itt készítik a legjobb minőségű erdélyi királyleánykát, egyéb híres borai pedig a fehér leányka, az olaszrizling, a fűszeres tramini, a sauvignon blanc és az ottonel muskotály. A vállalat része a küküllővári pezsgő- és a balázsfalvi almaborüzem és borpárlatot is előállítanak.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 47. o.
- ↑ Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Bp., 2002, 199. o. és Nyugati Jelen
- ↑ Haszon
Források[szerkesztés]
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Online elérés
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (románul)
- A borkombinát honlapja (angolul)
- A zsidvei templom – Jupiter.elte.hu
- Falutörténet (németül)

