Mihálcfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mihálcfalva (Mihalț)
Mihalc.JPG
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Fehér
Rang községközpont
Beosztott falvak Obrázsa, Oláhcsesztve és Zerjes (Zărieș)
Polgármester Flavius Breaz (PD-L), 2012
Népesség
Népesség 2013 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 4
Község népessége 3051 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 65,06 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Mihálcfalva  (Románia)
Mihálcfalva
Mihálcfalva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 09′ 35″, k. h. 23° 43′ 23″Koordináták: é. sz. 46° 09′ 35″, k. h. 23° 43′ 23″
Mihálcfalva weboldala
Mihálcfalva környéke 1770 körül

Mihálcfalva (Mihálc, románul: Mihalț vagy Mihalța, németül Michelsdorf, szász nyelven Mächelsterf) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tövistől 7 km-re délkeletre, a Küküllő partján fekszik, közel a folyó torkolatához.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mihály férfinév szláv változatából ered. A mihalț a románban 'menyhal'-at jelent. Első említései: Michalch (1287) és Michalchfolua (1391).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1488-ban a törökök elpusztították. Valószínűleg a 17. században népesült be román lakossággal. (A helyi szájhagyomány szerint Vitéz Mihály katonái alapították.[3])

1848 májusában jobbágyai a magyarországi jobbágyfelszabadításon és az első balázsfalvi gyűlés határozatain felbátorodva elfoglaltak egy kérdéses tulajdonú határrészt és lelegeltették rajta a birtokos Eszterházy család vetését. A kérdés kivizsgálására június 1-jén Pogány György alispán utazott a faluba egy Puchner által kirendelt székely határőrszázaddal, de a felfegyverkezett lakosok nem engedték be őket a faluba, hanem visszafordították a kompot, amelyen utaztak. Másnapra háromezren gyűltek össze fegyveresen a faluban Obrázsáról, Oláhcsesztvéről és Alsókarácsonfalváról. Az ismét bejutni próbáló székelyek és a lakosok között fegyveres összetűzés robbant ki, melynek során tizenkét lakos és egy határőr vesztette életét. 1848-ban ez volt az első fegyveres incidens Erdélyben és nagy szerepe volt a politikai–nemzetiségi ellentétek kiéleződésében.

1848 végén és 1849 elején kétezres császári katonaság állomásozott a faluban.

2002 elején görög katolikus hívei Bukarestben is tüntettek azért, hogy adják vissza nekik a templomukat. [1]

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1761-ben 147 ortodox és 8 görög katolikus család lakta.
  • 1900-ban 2200 lakosából 2148 volt román és 51 magyar nemzetiségű; 1327 görög katolikus, 822 ortotox, 27 zsidó és 14 református vallású. A lakosság 26%-a tudott írni-olvasni és a román anyanyelvűek 1%-a beszélt magyarul.
  • 2002-ben a Maros partján fekvő kicsiny Zerjessel együtt 2355 lakosa volt, közülük 2332 román nemzetiségű; 1980 ortodox és 317 görög katolikus vallású.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Egyed Ákos: Erdély 1848–1849. Csíkszereda, 1998–1999
  • Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  Online elérés
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Ion Ghinoiu szerk.: Atlasul Etnografic Român, 1. köt.: Habitatul. București, 2003, 47
  4. Jósika Miklós: Emlékirat

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]