Szászorbó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szászorbó (Gârbova)
Urwegen-bergkirche.jpg
A szászorbói „hegyi templom”
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Fehér
Rang községközpont
Beosztott falvak Kerpenyes és Szebenrécse
Polgármester Ioan Nedela (PD-L), 2012
SIRUTA-kód 4491
Népesség
Népesség 1496 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 6
Község népessége 2050 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 58,94 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szászorbó (Románia)
Szászorbó
Szászorbó
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 51′ 37″, k. h. 23° 43′ 16″Koordináták: é. sz. 45° 51′ 37″, k. h. 23° 43′ 16″
Szászorbó weboldala
A gerébi vár
Szászorbó környéke 1770 körül

Szászorbó (románul Gârbova vagy Gârbova Săsească, németül Urwegen, szászul Urbijen vagy Ausendref) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szászsebestől 20 kilométerre délkeletre, a Szerdahelyi-hegység lábánál fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar, román és német neve is a szlávból való (vö. cseh Vrbov, szlovák Vrbovo), forrása végső soron a 'fűzfa' jelentésű *vьrba szó. Először 1291-ben Wrbow, majd 1309-ben Orbou, 1332-ben Trikow, 1488-ban Urbogen, 1496-ben Wrbegen, 1506-ban pedig Orbo néven említették.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 12. században székelyek lakták, akik a tatárjárás előtt elköltöztek és benépesítették a mai Orbaiszéket, amely a településről kapta a nevét. Helyükre szászokat telepítettek be.

1488-ban 64 telektulajdonos családjával és iskolamesterével Szerdahelyszék második legnépesebb települése volt. 1529-ben egy havasalföldi csapat fölégette. 1599-ben Vitéz Mihály csapatai a várat is bevették és 400 lakosából csupán 16 főt hagytak életben. A pusztítást éhínség követte. Egy Matheus nevű helybéli vargát, aki megölte és megette saját fiát, 1603. március 28-án Nagyszebenben felnégyeltek. 1657-ben a vár ellenállt a tatárok ostromának. 1705-ben a császáriak földúlták.

1876-ban Szeben vármegye Szerdahelyi járásához csatolták. 1883-ban 6898 holdas határának 44%-a volt erdő, 31%-a szántó, 14%-a legelő. Az erdők a község tulajdonában álltak, a szántók 90%-a a szász, 10%-a a román gazdáké volt. 1999-ben még 113 hektáron termesztettek határában szőlőt, főként a járdovány és szürkebarát fajtákat.[3]

Szász lakóinak többsége 1973 óta elhagyta. A faluból elszármazott szászok 1982-ben tartották első találkozójukat Stuttgartban. Ezek fele Münchenben és környékén, negyede Baden-Württembergben, 17%-a Észak-Rajna–Vesztfáliában él.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1900-ban 1868 lakosából 931 volt román és 919 német anyanyelvű; 937 ortodox, 901 evangélikus és 21 római katolikus vallású.
  • 2002-ben 1488 lakosából 1284 volt román, 158 cigány és 40 német nemzetiségű; 1185 ortodox, 148 pünkösdista, 117 evangéliumi keresztény és 26 evangélikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A falutól keletre lévő dombon áll a romos, ún. „Hegyi templom” (Bergkirche). 1280 körül épült román stílusban, mint három hajós plébániatemplom. A 15. században félköríves apszisát egyenes záródású szentéllyel helyettesítették. Ugyanekkor várfalakkal és várárokkal vették körül. 1870-ben leégett. 18721876-ban lebontották oldalhajóit és a várfalak helyére alacsony kerítést építettek.
  • A faluban álló vár nem a szokásos erődtemplom, mert csak tornyot találunk benne, maga a templom rajta kívül helyezkedik el. Valószínűleg a helyi gerébek építették, később a helység lakossága használta. 1599-ben Vitéz Mihály csapatai bevették, ezután 1625-ig tartott újjáépítése. 1657-ben viszont ellenállt a tatárok ostromának. A négyzet alaprajzú erőd közepén állt az öregtorony, amelyet 1890-ben megmagasítva harangtoronnyá építettek át. Az északkeleti oldalán található bejáratot ferdén kialakított barbakánnal tették könnyebben védhetővé (Speckturm). Ennek két oldalán emeletes épületek helyezkednek el. Ezek helyiségeiben szász néprajzi kiállítás látható.
  • A faluban található, torony nélküli evangélikus csarnoktemplomot az 1500-as években építették. 1743-ban hosszabbították meg egy kórussal az utca felé. Oltára 1747-ből való.
  • A falutól három km-re délkeletre, egy 687 m magas hegyen, erdőben találhatóak egy valószínűleg a 13. században épült vár romjai, melyről korabeli írásos emlék nem maradt fenn. A romok 90×30 méteres területet foglalnak el. Románul a várromot Cetatea Urieșilornak ('Óriások vára') hívják, hogy megkülönböztessék a faluban álló Cetatea Greavilortól ('Gerébek vára').

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Halaváts Gyula: Szászorbó vára. Hadtörténeti Közlemények, 1913
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Bp., 2002, 128. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]