Nagyenyed

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyenyed (Aiud, Straßburg am Mieresch)
Aiud view Road to Turda.jpg
Nagyenyed címere
Nagyenyed címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Fehér
Rang megyei jogú város
Beosztott falvak Alsóorbó, Cifrafogadó, Csombord, Enyedszentkirály, Felenyed, Felsőorbó, Kisapahida, Középorbó, Marosgombás, Muzsnaháza
Polgármester Mihai Horațiu Josan
Körzethívószám 0x58[1]
SIRUTA-kód 1213
Népesség
Népesség 22 028 fő (2002)[3] +/-
Magyar lakosság 3549 (2002)
Község népessége 22 876 fő (2011. október 31.)[2]
Népsűrűség 203 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 142,2 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nagyenyed (Románia)
Nagyenyed
Nagyenyed
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 18′ 44″, k. h. 23° 43′ 45″Koordináták: é. sz. 46° 18′ 44″, k. h. 23° 43′ 45″
Nagyenyed weboldala
Nagyenyed környéke 1770 körül
A nagyenyedi református Bethlen-kollégium, amelyet 1622-ben a fejedelem alapított, az egyetemes magyarság egyik leghíresebb és legrégebbi oktatási intézménye.(1905)
A nagyenyedi kollégium ma
A Kollégium alapítójának szobra az intézmény udvarán
Bethlen Gábor szobra a Kollégium parkjában

Nagyenyed (románul Aiud, németül Straßburg am Mieresch, más néven Enyeden, latinul Egidiopolis, vagy Brucla, szászul Stroßbrich) város Romániában Fehér megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyulafehérvártól 30 km-re északra a Maros jobb partján fekszik. Legmagasabb pontja az Őrhegy (367 m).

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve puszta személynévből származik. Ennek eredete a magyar Egyed személynév, mivel templomának Szent Egyed a védőszentje. Előtagja a Szászsebes és Vízakna közti Kisenyedtől különbözteti meg.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szász alapítású várost először 1299-ben említi oklevél. Helyén egykor római castrum állott. Vártemplomát 1333 és 1335 között építették polgárai. Az Árpád-kori várat a 14. és 15. században bővítették, nyolc torony őrizte. 1437-ben a parasztsereg elfoglalta, de rövidesen feladta. 1600. szeptember 17-én Mihály vajda, majd Basta is felégette. 1658-ban a tatárok rabolták ki, 1662-ben ide helyezték át Gyulafehérvárról a leégett főiskolát és kollégiumot.

1704. március 13-án Rabutin gyújtotta fel, a város védelmében 30 diák esett el, emlékművük a Kápolna-dombon áll. Erről az időről szól Jókai Mór "A nagyenyedi két fűzfa" c. beszélye (1853).

A várost 1849. január 8-a és 17-e között az Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópák-vezette román felkelők elpusztították. A lakosság nem hitte, hogy az addig békés románok bántanák őket. Az ortodox karácsony másnapján, éjszaka elszabadult a pokol. 800-1000 védtelen embert mészároltak le helyben, nem kímélve csecsemőt, nőt, aggastyánt sem. Közel ugyanennyien, akik mezítláb a környező hegyekbe menekültek, megfagytak a huszonnégy fokos, dermesztő hidegben. A vártemplomban talán, kitarthattak volna, de nem számítottak a veszélyre. A férfiak a magyar szabadságharc seregében szolgáltak, így nem harc volt ez, hanem közönséges, aljas mészárlás-rablás. A Kollégium évszázados szellemi értékei a sárban végezték, a haramiák által többre becsült holmik kocsiszámra a támadókat gazdagították, jóllehet a kamarilla később parancsot adott visszaszolgáltatásukra. A halottak egy részét a vársáncba (a mai óvoda udvara), másik felét az addig mészoltónak használt, a vár sáncai melletti gödörbe temették, ahol az emléktábla áll. Római számok jelzik a pogrom puszta dátumát. A borzalmas halálnemek kiagyalóinak nem büntetés járt, hanem ma is álló szobrok, és szülőhelyük nevébe illesztett, felvett nevük hirdetik "dicső tetteiket".

Nagyhírű református kollégiumát 1622-ben Bethlen Gábor alapította (ma Bethlen Gábor Kollégium), ahol kiváló tanárok tanítottak, sok neves ember került ki falai közül. Innen indult Kőrösi Csoma Sándor ázsiai útjára. A Bethlen Gábor Kollégium legendás nevelőmunkája elismeréseképpen 2003-ban Magyar Örökség díjat kapott.

1910-ben 8663 lakosából 6497 magyar, 1940 román és 163 német volt. A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Nagyenyedi járásának székhelye volt. 2002-ben társközségeivel együtt 28 934 lakosából 22 596 román, 4787 magyar, 1464 cigány és 44 német volt.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagyenyedi városerődítések
  • Bagolyvár (Ókollégium)
  • Református vártemplom
  • Pápai-Páriz Ferenc sírja a Kollégium melletti temetőben
  • Tornakert
  • Enyedszentkirály: Kemény kastély
  • Bethlen Gábor szobrok

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kollégium híres tanárai és diákjai, akiket az épület udvari szárnyán elhelyezett emléktábla felsorol: Bethlen Gábor, Apaffi Mihály, Ajtai A. Mihály, Alstedius J. H. (Johannes Heinrich), Alvinczi Péter, Apáczai Cs. János, Aranka György, Áprily J. Lajos, Bakó Árpád, Barabás Miklós, Barac Ion, Barcsay Ábrahám, Barcsay Jenő, Baricz János, Bartók György, Baririus Isacus, Báróczy Sándor, Benke Mihály, Benkő Ferenc, Benkő József, Berde Amál, Berde Mária, Bethlen Gergely, Bethlen János, Bethlen Miklós, Bisterfeldius J. H. (Johannes Heinrich), Bodola János, Bodola Sámuel, Bod Péter, Bodrogi János, Bolyai Farkas, Borbáth Károly, Borosnyai Nagy Zs., Császár Gyula, Csefó Sándor, Csernátóni Pál, Csorja Ferenc, Csulai György, Deák Ferenc, Demény Zoltán, Dézsi Márton, Dóczy Ferenc, Elekes Károly, Elekes Viktor, Enyedi István, Enyedi Sámuel, Erdélyi Gyula, Farkas Sándor, Farnos Dezső, Fenichel Sámuel, Fogarassy Albert, Fövenyessy B. (Bertalan), Galambos Mihály, Garda József, Garda Kálmán, Gáspár János, ifj. Gáspár János, Gelei Katona I. (István), Gruzda János, Gyarmathy Sámuel, Haliciu Mihail, Halmágyi Antal, Hegedűs János, Hegedűs Sámuel, Herepey Ádám, Herepey Károly, Hermányi D. József, Ilosvai Benedek, Incze Dániel, Járai István, Kasza Dániel, Kemény Zsigmond, Keresztes József, Kereszturi Pál, Koréh Zsigmond, I. Kováts József, II. Kováts József, Kovács Ödön, Kőrösi Csoma Sándor, Köteles Sámuel, Lázár István, Löte Lajos, Makkai Domokos, Mentovich Ferenc, Mihályi Károly, Mikó Imre, Móhai Károly, Nadányi János, Nagy Lajos, Naláczi József, Nemegyei János, Opitz Martin, Pápai Páriz Ferenc, Pápai Páriz Imre, Pávai Vajna Elek, Pávai-Vajna Ferenc, P. Szathmári Károly, Salamon Ferenc, Salamon József, Sáska László, Sipos Domokos, id. Szász Domokos, ifj. Szász Domokos, Szász Károly, Szenczi M. Albert, Szentimrei Jenő, Székely Ödön, Szigeti Gy. István, Szilády Zoltán, Szilágyi Gyula, Tótfalusi K. Miklós, Ujfalvi Sándor, Vajna Antal, Varó Ferenc, Vásárhelyi Péter, V. Tőke István, Veress Gábor, Vince Dániel, Zayzon János, Zeyk Miklós. Többük életrajza a Bethlen Gábor Kollégium honlapján olvasható.

Testvérvárosa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyenyed témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyenyed látképe a kollégiummal és a templommal, fent balra: a régi nagyenyedi vár déli kapuja, fent jobbra: a nagyenyedi ún. csipkés bástya - 1905.