Giorgio Basta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Giorgio Basta


Giorgio Basta (1550. január 30., Rocca1607. augusztus 26., Bécs) német-római császári hadvezér.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Basta albán származású volt, pontosabban egy Dél-Itáliában élő albán eredetű népcsoport, az arberesek népéből került ki. Ezek az albánok a török terjeszkedés miatt menekültek olasz területre, ahol szabadon gyakorolhatták keresztény vallásukat, míg a legtöbb albán muszlim hitre tért át. Zsoldosként harcolt Németalföldön és Franciaországban. Részt vett a németalföldi szabadságharcban a holland felkelők ellen vívott harcban is.

Georgius Basta
Goroszlói czata emléklapja 1601.

1590-ben belépett II. Rudolf császár hadseregébe, ahol csakhamar a tábornokságig vitte. 1598-ban a császár megbízottjaként Erdélybe ment a Báthory Zsigmond lemondását követő zavarok lecsillapítására. Miriszlónál szétverte a havasalföldi-kozák sereget és székely szövetségeseiket, mert az erdélyi rendek féltették önállóságukat Vitéz Mihály havasalföldi fejedelemtől. 1599-ben a fejedelemségre törekvő fiatal Báthory András bíborost megölette.

1601. augusztus 3-án Vitéz Mihály havasalföldi vajdával együtt Goroszlónál megverte Báthory Zsigmond seregét, s nemsokkal később, még ez év augusztus 19-én - valószínűleg azért, mert veszélyes ellenfelét látta benne - megölette Vitéz Mihály vajdát is, s a maga kezébe ragadta az uralmat. Uralma alatt Erdély a legkegyetlenebb zsarnokságnak volt kitéve. Kegyetlenkedéseinek Bocskai István felkelése vetett véget 1604-ben, a király Erdélyből visszahívta és Bocskay ellen küldte, akit 1604. november 14-én Osgyánnál, majd november 24-én Erdélynél megvert. 1606-ban, amikor megkötötték a törökkel a zsitvatoroki békét, Basta visszavonult a magánéletbe.[1]

Basta felismerte Erdély fontosságát a monarchiára nézve, s azt német kolóniává akarta átalakítani. Erre vonatkozó tervét egy emlékiratában dolgozta ki.[1] Basta Erdélyt "oly kegyetlenül dirigálá, vagy inkább rontá, pusztítá az országot, hogy ma még a nevét is irtózással, átkozódással említik az erdélyiek".[2]

Írt két hadtudományi munkát: „II maestro di campo generale de Governo della cavalliera”, melyek közül az első 1606., a második 1612. jelent meg. Németre fordította Bryms 1614-1617.[1]

A császárhoz írott egyik emlékiratában egy állandó magyar hadsereg felállítását szorgalmazza, zsoldos hadseregek helyett.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Básta György, A Pallas nagy lexikona
  2. Nagyajtai Cserei Mihály históriája (1661-1711).Pest, 1852.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy László Székelyek a hadak útján (1541-1711). Budapest, HM Zrínyi Kht., 2001. ISBN 963 327 344 7

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]