Bethlen Gábor Kollégium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A kollégium épülete
Az alapító Bethlen Gábor fejedelem szobra a Kollégium udvarán
Kőrösi Csoma Sándor emléktáblája a Kollégium udvarán
Áprily emléktáblája a Kollégium udvarán

A Bethlen Gábor Kollégium Nagyenyeden található, a város főtere és a polgármesteri hivatal közelében, a vártemplommal szemben. Főbejárata a Bethlen Gábor utcából nyílik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyulafehérvári korszak (1622-1658)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1622 májusában a kolozsvári országgyűlés elfogadta az Academicum Collgeium seu Gymnasium Illustre alapítását. A kezdeményező Bethlen Gábor fejedelem célja az volt, hogy a költséges külföldi egyetemek helyett az országban neveljen értelmiségieket. Bethlen a Gyulafehérváron létesített intézményt egyetemmé kívánta fejleszteni, de végül csak a teológiai fakultás szerveződött meg. A fejedelem a kollégium használatába adta saját nagy értékű könyvtárát. 1629-ben, kevéssel halála előtt, Bethlen fejedelem jelentős birtokadománnyal biztosította a kollégium számára az anyagi alapot, amelynek segítségével az elkövetkezendő három és fél évszázadon át lehetővé tette az akadémia működését. Kollégiumi típusú intézmény volt, ami azt jelenti, hogy a főiskola mellett közép- és alsó fokú tagozata is volt. Tekintélyének megerősítése végett a fejedelem Németországból is hívott neves tanárokat. Martin Opitz és Philipp Ludwig Piscator ugyan csak rövid ideig maradt, de Johann Heinrich Bisterfeld és Johann Heinrich Alstedt haláláig itt tanított, valóban főiskolai szintre emelve az intézményt. A tatárok Gyulafehérvárt 1658-ban elpusztították, áldozatul esett az akadémia épülete is. I. Apafi Mihály fejedelem 1662-ben Nagyenyedre áthelyezte az iskolát. Apafi a helyreállított épületben adott helyet 1672-ben az elűzött Sárospataki Református Kollégiumnak. Az uralkodó 1716-ban a császári katonaság számára elvette az épületet, melyet kaszárnyává alakítottak. Az iskola Marosvásárhelyre távozott.

1653-tól a kollégium egykori diákja, a később híressé vált Apáczai Csere János rövid ideig tanári tevékenységet folytatott az intézményben.

A nagyenyedi korszak (1662-től napjainkig)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1662 októberében, Bethlen János kancellár javaslatára, I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem rendeletet adott ki a gyulafehérvári akadémiának Nagyenyedre való áthelyezésére. Az áthelyezést először csak ideiglenesnek szánták, de 1682-ben a nagyenyedi zsinat elfogadta, hogy a kollégium véglegesen Nagyenyeden működjék. Az intézmény kilenc osztályos elemi tagozatból és a felsőbb képzést lehetővé tevő hat osztályú gimnáziumból állott. Aki a gimnáziumban tanult, s aláírta törvényeit deák lett. A deákok két csoportból álltak: a bentlakó deákok voltak a tógátusok (akik magas süveget és violaszínű hosszú tógát viseltek), a kintlakó deákok voltak a publikusok (ők polgári ruhát viseltek). Az akadémián tanító tanárok nagy része külföldi egyetemeken tanult, s hazatérve, oktatói munkával gyarapították a kollégium tekintélyét. Ilyen tanárok voltak: Pápai Páriz Ferenc, Enyedi Sámuel, Csernátoni Pál, Dézsi Márton, Kolozsvári István és Vásárhelyi Péter.

A kollégium fejlődését, az 1704-ben bekövetkezendő események szakították meg. Az év virágvasárnapján, Rabutin tábornok parancsára Tiege ezredes elpusztította Enyedet, s vele együtt a kollégiumot is. A polgárság nagy része, beleértve a diákokat, az Őrhegyre és a környékbeli erdőkbe menekült. A kollégium diákjai, s a városbeli férfiak megtámadták a rablás után visszavonuló osztrák seregeket; ezt a történetet örökítette meg Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című elbeszélésben. A harcban elesett diákok emlékére a nagyenyedi Kápolnadombon állítottak emlékművet.

1707-ben a kurucokat üldöző labancok újból feldúlták a várost és a kollégiumot. A kollégium rektora, Pápai Páriz Ferenc, és gróf Teleki Sándor gondnok az angol királytól kértek segítséget. I. György brit király engedélyezte a gyűjtést a kollégium megsegítésére; az így kapott összeget később az angol pénz néven emlegették.

1712-ben a fejedelmi tanács megszűntével a kollégium vezetését a Református Egyházi Főtanács vette át. 1720-1743 között, az angol pénzből felépült az ókollégium. 1775-ben a megnövekedett diáklétszám elhelyezésére az intézmény új épülettel gazdagodott (a mai fiúbentlakás). A 18. század végén és a 19. század elején híres tanárok jöttek a kollégiumba tanítani, köztük Zágoni Bodola János, Benkő Ferenc, Herepei Ádám, Hegedűs Sámuel, Köteles Sámuel és Szász Károly. Herepei Ádám támogatásával léterjött a kollégium diákjai által szervezett Nagyenyedi Magyar Társaság és a Theatralis Társaság. 1799-1815 között a kollégium diákja volt a híres Kőrösi Csoma Sándor. 1836-ban megépült, a jelenlegi épület déli szárnya.

Az 1848-49-es szabadságharc során 1849. január 8-án éjszaka elpusztították a kollégium nagy részét. Elpusztult az értékes könyvtár és a tanszerek nagy része is. 1850 tavaszán, Vajna Antal és Incze Dániel a romok között megkezdték a tanítást, negyven elemi és nyolc gimnáziumi tanulóval.

1858-ban Nagyenyedre helyezték át a Kolozsváron beindított tanítóképzőt. Az 1867-68-as tanévben a kollégium diákjainak létszáma 1120 volt. 1883-85-ben megépítették az intézmény keleti szárnyát. A millenniumi ünnepély alkalmával a kormány 30 ezer forint államsegélyt biztosított az iskola bebútorozására és a tornacsarnok építésére. 1920-tól kezdve az állam a kollégium birtokainak nagy részét kényszerbérbe vette át.

A két világháború között, a kollégiumnak nehéz sorsa volt, de a tanároknak köszönhetően megállta a sarat. Az akkori tanárok névsorában olyan hírességek szerepeltek, mint Áprily Lajos, Berde Amál, Berde Mária, Makkai Sándor, Vita Zsigmond.

1950-től kezdve a tanítóképző hét éven át nem működött, 1957-től óvónőképzővel kiegészülve újraindult. 1948 után több elnevezése volt az intézménynek, a Bethlen Gábor Kollégium nevet, miniszteri rendelettel 1993-ban kapta vissza. 1999-ben beindult a Babeș–Bolyai Tudományegyetemhez tartozó Tanítóképző Főiskola.

A kollégium híres diákjai, tanárai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]