Védőszent

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A védőszent (latinul patronus; patrona) a római katolikus egyházban az a szent, akinek egyes országok, területek, templomok stb. az oltalma alá tartoznak. Védőszent az is, akinek a nevét keresztségben kapja az ember, tehát pl. a Györgyöknek Szent György.

Tágabban értelmezve az a valóságos vagy képzelt személy (pl. pogány istenség), aki egy nép-népcsoport, foglalkozás, esemény stb. oltalmazója. Például: Diana a vadászat latin patronája, Dionüszosz a szüret görög patrónusa.

Az egyházi szabványok szerint (1630. március 23.) a hívek választják a védőszentet a kanonizáltak közül a püspök és papság beleegyezésével, és a választást a Congregatio Rituum erősíti meg. Változtatás csak az apostoli szék engedélyével történhet. Ünnepe elsőrangú és nyolcaddal (oktáva) bír. Magyarország védőszentje Szent István (augusztus 20.), védőasszonya Szűz Mária, kinek tiszteletére Vaszary Kolos hercegprímás 1896-ban külön ünnepet eszközölt ki a pápánál Magna Hungarorum Domina címmel (október 2. vasárnapja).

Egy templom védőszentjét a templom szentelésekor a püspök határozza meg.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]