Dési Huber István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dési Huber István
Dési Huber István domborműve (Budapest, 1949)
Dési Huber István domborműve (Budapest, 1949)
Született 1895. február 6.
Nagyenyed
Elhunyt 1944. február 25. (49 évesen)
Budapest
Foglalkozása festő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dési Huber István témájú médiaállományokat.

Dési Huber István (Nagyenyed, 1895. február 6.Budapest, 1944. február 25. ) Kossuth-díjas magyar festőművész, grafikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apai részről német kisiparos, anyai részről bocskoros nemes családból származott. Anyja korán meghalt. Apja kiskereskedése hamarosan csődbe jutott, ezért anyagi gondok miatt nem tanulhatott. A fővárosban alkalmi munkából élt. Önéletrajza szerint volt munkás, inas, pincér, kifutó, csavargó. Nyolc évig hányódott, a Ganz Vagongyárban vasesztergályosok mellett majdnem kitanulta a szakmát, majd visszament Erdélybe és ügyvéd-írnokként dolgozott Désen.

Az első világháború kitörésekor besorozták, negyven hónapot töltött harctereken. Tüdőbaja miatt leszerelték. A háború után egy ideig Erdélyben maradt, Désen rajziskolába járt, ahol többek között Szopos Sándor festő oktatta, ugyanakkor apja műhelyében arany- és ezüstművességgel foglalkozott. 1921-ben Budapestre költözött és elhelyezkedett a dr. Polgár-féle ezüstárugyárban. Emellett az Iparművészeti Iskolát, majd a Podolini Volkmann Artúr-féle szabadiskolát látogatta. 1923-ban vette feleségül Sugár Stefániát, barátja, Sugár Andor festőművész nővérét. 1924-től Sugár Andorral együtt Olaszországban dolgozott ezüstművesként. A híres képtárak tanulmányozása mellett Torinóban a Quadriennalén és Firenzében a nemzetközi rézkarckiállításon is megjelent. A rézkarc technikájára Kron Béla oktatta. 1927-ben tért vissza Magyarországra és belépett a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) tagjai közé. Az illegális kommunista mozgalomban tevékenykedett, 1927–28-ban a Negyedik rend címmel linóleummetszet-sorozatot készített.

1934-ben egy sarló-kalapács motívumot ábrázoló csendélete miatt letartóztatták.

1930-tól időszakonként szanatóriumba kellett vonulnia, a fronton szerzett tüdőbaja gyógykezelésére. Gyógyulást, pihenést keresni utazott többször Désre, Bátorligetre, Hollókőre, e kis falvakban nemcsak a táj bűvölte el, hanem lakóival is kapcsolatot talált. Egyre növekvő érdeklődéssel és megértéssel fordult a paraszti világ felé, sorsuk tolmácsolójává lett a képein. 1936-ban tüdőplasztikai műtétet kellett végrehajtani rajta.

1937-től Rákospalotán dolgozott, ettől kezdve bontakozott ki expresszív korszaka.

A Kerepesi temető Munkásmozgalmi Pantheonjába helyezték örök nyugalomra.

Művészete, művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dési Huber István sírja a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Pantheonában. Szobrász: Olcsai-Kiss Zoltán. Építész: Körner József

Korábban a kubizmus, majd az expresszionizmus kifejezésmódja érezhető művein, Vincent van Gogh drámai festészete erős hatással volt rá. Művészete összekötő volt a Derkovits-féle expresszionizmus és az ún. alföldi iskola expresszív realizmusa között.

  • Sasso del Carmine (rézkarc), 1924
  • Irénke (rézkarc), 1924
  • Giandante X. (rézkarc), 1924
  • IV. rend című, 8 lapból álló linóleummetszet-sorozat, 1928
  • Székely menyecske, 1930
  • Nyitott ablak a dési templommal, 1930
  • Teréz, 1934
  • Öreg csősz, 1934
  • Pihenő szénbányász, 1934
  • Déli pihenő, 1934
  • Vén kubikos, 1934 (E képét megvásárolta a Fővárosi Képtár.)
  • Kisöreg (II. változata), 1937
  • Pásztorlány [1]
  • Folyó híddal [2]
  • Öböl [3]
  • A vörös torony [4]
  • Madárdal [5]
  • Budakeszi vörös kémény, 1937[6]
  • Keserves, 1937
  • Viharmadarak, 1937
  • Szalmakalapos önarckép, 1937
  • Vörösinges önarckép [7]
  • Önkínzó önarckép, 1937
  • Péter és Pál után, 1938
  • Vándor az ablakban, 1939
  • Hollókői öregasszony, 1939
  • Szamos-parti görbe fák, 1943
  • Szamos a nyúlgátakkal, 1942
  • Vízimalom a Szamoson, 1943
  • Bivalyok a Szamosban, 1942-1943

Kiállításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1929 - Kovács Ákos szalonja
  • 1930 - Új progresszív művészek Tamás Galéria
  • 1932 - Ernst Múzeum
  • 1934 - KUT kiállítás
  • 1938 - Ernst Múzeum
  • 1941 - Erns Múzeum (akkor Almásy-Teleki Műintézet)
  • 1947 - Emlékkiállítás, Ernst Múzeum
  • 1948 - Dési Huber István-kör (rézkarcai)
  • 1949 - Emlékkiállítás, Pécs
  • 1956 - Emlékkiállítás, Budapest
  • 1957 - Forradalmi Művészet, Műcsarnok
  • 1959 - Emlékkiállítás, Budapest
  • 1964 - Emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakirodalmi munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A világnézet mint formateremtő erő a képzőművészetben. In: Forrás 1930. 4. szám
  • A festészeti "izmusok" bírálatához. In: Korunk, 1933. Kolozsvár
  • A magyar képzőművészet új szakasza. In: Korunk, 1933. Kolozsvár
  • A képzőművészet és a társadalom változásai. In: Korunk, 1933. Kolozsvár
  • A művészetről, Budapest, 1959.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Halálának ötödik évfordulójára utolsó lakásának, az Ipar utca 11. számú háznak és az Erzsébet Tüdőszanatóriumnak falán avatták fel emléktábláját
  • Szombathelyen, 1976. július 30-án avatták fel Dési Huber István Emlékmúzeumát
  • Budapesten, a Ferencvárosban, a József Attila lakótelepen utcát neveztek el róla, szintén ezen a lakótelepen található a Dési Huber MűvelőDÉSI Ház, illetve a Dési Huber István Általános Iskola
  • Szépirodalmi alkotás róla: Radnóti Miklós: Nem bírta hát... (vers)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kállai Ernő: Dési Huber István festményei In: Magyar Művészet, 1938.
  • Komor András: Dési Huber István In: Tér és forma, 1943.
  • Rabinovszky Máriusz: Dési Huber István emléke In: Szabad Művészet, 1947, 1-2. szám
  • Bortnyik Sándor: Dési Huber István In: Miroir, 1948.
  • Oelmacher Anna: Dési Huber István In: Szabad Művészet, 1954.
  • Sas Judit: Dési Huber István emlékére In: Új Írás, 1961. 7. szám
  • Oelmacher Anna: Dési Huber István In: Élet és Tudomány, 1964. 25. szám
  • Dési Huber Istvánné: Dési Huber István. Budapest, 1964.
  • Dési Huber István emlékkiállítás katalógusa (bevezette M. Heil Olga), Budapest, 1964.
  • Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.