Dési Huber István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dési Huber István emlékplakettje (Budapest, 1949)

Dési Huber István (Nagyenyed, 1895. február 6.Budapest, 1944. február 25. ) Kossuth-díjas magyar festőművész, grafikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apai részről német kisiparos, anyai részről bocskoros nemes családból származott. Anyja korán meghalt. Apja kiskereskedése hamarosan csődbe jutott, ezért anyagi gondok miatt nem tanulhatott. A fővárosban alkalmi munkából élt. Önéletrajza szerint volt munkás, inas, pincér, kifutó, csavargó. Nyolc évig hányódott, a Ganz Vagongyárban vasesztergályosok mellett majdnem kitanulta a szakmát, majd visszament Erdélybe, és ügyvéd-írnokként dolgozott Désen.

Az első világháború kitörésekor besorozták, negyven hónapot töltött harctereken. Tüdőbaj miatt felmentették. A háború után egy ideig Erdélyben maradt, Désen rajziskolába járt, ahol többek között Szopos Sándor festő oktatta, ugyanakkor apja műhelyében arany- és ezüstművességgel foglalkozott. 1921-től Budapestre költözött, s elhelyezkedett a dr. Polgár-féle ezüstárugyárban. Emellett az Iparművészeti Iskolát, majd a Podolini Volkmann Artúr-féle szabadiskolát látogatta. 1923-ban vette feleségül Sugár Stefániát, barátja, Sugár Andor nővérét. 1924-től Olaszországban dolgozott ezüstművesként, s a híres képtárak tanulmányozása mellett Torinóban a Quadriennalén és Firenzében a nemzetközi rézkarckiállításon is megjelent. A rézkarc technikájára Kron Béla oktatta. 1927-ben tért vissza Magyarországra, s belépett a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) tagjai közé. Az illegális kommunista mozgalomban tevékenykedett, 1927–28-ban a Negyedik rend címmel linóleummetszet-sorozatot készített.

1934-ben egy sarló-kalapács motívumot ábrázoló csendélete miatt letartóztatták.

1930-tól időszakonként szanatóriumba kellett vonulnia, a fronton szerzett tüdőbaja gyógykezelésére. Gyógyulást, pihenést keresni utazott többször Désre, Bátorligetre, Hollókőre, e kis falvakban nemcsak a táj bűvölte el, hanem lakóival is kapcsolatot talált. Egyre növekvő érdeklődéssel és megértéssel fordult a paraszti világ felé, sorsuk tolmácsolójává lett a képein. 1936-ban tüdőplasztikai műtétet kellett végrehajtani rajta.

1937-től Rákospalotán dolgozott, ettől kezdve bontakozott ki expresszív korszaka.

A Kerepesi temető Munkásmozgalmi Pantheonjába helyezték örök nyugalomra.

Művészete, művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dési Huber István sírja a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Pantheonában. Szobrász: Olcsai-Kiss Zoltán. Építész: Körner József

Korábban a kubizmus, majd az expresszionizmus kifejezésmódja érezhető művein, Vincent van Gogh drámai festészete erős hatással volt rá. Művészete összekötő volt a Derkovits-féle expresszionizmus és az ún. alföldi iskola expresszív realizmusa között.

  • Sasso del Carmine (rézkarc), 1924
  • Irénke (rézkarc), 1924
  • Giandante X. (rézkarc), 1924
  • IV. rend című, 8 lapból álló linóleummetszet-sorozat, 1928
  • Székely menyecske, 1930
  • Nyitott ablak a dési templommal, 1930
  • Teréz, 1934
  • Öreg csősz, 1934
  • Pihenő szénbányász, 1934
  • Déli pihenő, 1934
  • Vén kubikos, 1934 (E képét megvásárolta a Fővárosi Képtár.)
  • Kisöreg (II. változata), 1937
  • Pásztorlány [1]
  • Folyó híddal [2]
  • Öböl [3]
  • A vörös torony [4]
  • Madárdal [5]
  • Budakeszi vörös kémény, 1937[6]
  • Keserves, 1937
  • Viharmadarak, 1937
  • Szalmakalapos önarckép, 1937
  • Vörösinges önarckép [7]
  • Önkínzó önarckép, 1937
  • Péter és Pál után, 1938
  • Vándor az ablakban, 1939
  • Hollókői öregasszony, 1939
  • Szamos-parti görbe fák, 1943
  • Szamos a nyúlgátakkal, 1942
  • Vízimalom a Szamoson, 1943
  • Bivalyok a Szamosban, 1942-1943

Kiállításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1929 - Kovács Ákos szalonja
  • 1930 - Új progresszív művészek Tamás Galéria
  • 1932 - Ernst Múzeum
  • 1934 - KUT kiállítás
  • 1938 - Ernst Múzeum
  • 1941 - Erns Múzeum (akkor Almásy-Teleki Műintézet)
  • 1947 - Emlékkiállítás, Ernst Múzeum
  • 1948 - Dési Huber István-kör (rézkarcai)
  • 1949 - Emlékkiállítás, Pécs
  • 1956 - Emlékkiállítás, Budapest
  • 1957 - Forradalmi Művészet, Műcsarnok
  • 1959 - Emlékkiállítás, Budapest
  • 1964 - Emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakirodalmi munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A világnézet mint formateremtő erő a képzőművészetben. In: Forrás 1930. 4. szám
  • A festészeti "izmusok" bírálatához. In: Korunk, 1933. Kolozsvár
  • A magyar képzőművészet új szakasza. In: Korunk, 1933. Kolozsvár
  • A képzőművészet és a társadalom változásai. In: Korunk, 1933. Kolozsvár
  • A művészetről, Budapest, 1959.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Halálának ötödik évfordulójára utolsó lakásának, az Ipar utca 11. számú háznak és az Erzsébet Tüdőszanatóriumnak falán avatták fel emléktábláját.
  • Szombathelyen, 1976. július 30-án avatták fel Dési Huber István Emlékmúzeumát
  • Budapesten a Ferencvárosban a József Attila lakótelepen utcát neveztek el róla, szintén ezen a lakótelepen található a Dési Huber MűvelőDÉSI Ház, illetve a Dési Huber István Általános Iskola

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dési Huber István témájú médiaállományokat.
  • Kállai Ernő: Dési Huber István festményei In: Magyar Művészet, 1938.
  • Komor András: Dési Huber István In: Tér és forma, 1943.
  • Rabinovszky Máriusz: Dési Huber István emléke In: Szabad Művészet, 1947, 1-2. szám
  • Bortnyik Sándor: Dési Huber István In: Miroir, 1948.
  • Oelmacher Anna: Dési Huber István In: Szabad Művészet, 1954.
  • Sas Judit: Dési Huber István emlékére In: Új Írás, 1961. 7. szám
  • Oelmacher Anna: Dési Huber István In: Élet és Tudomány, 1964. 25. szám
  • Dési Huber Istvánné: Dési Huber István. Budapest, 1964.
  • Dési Huber István emlékkiállítás katalógusa (bevezette M. Heil Olga), Budapest, 1964.
  • Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981. 

Szépirodalmi alkotás róla:

Radnóti Miklós: Nem bírta hát … (vers).