Dési Huber István
Dési Huber István (Nagyenyed, 1895. február 6. – Budapest, 1944. február 25. ) Kossuth-díjas magyar festőművész, grafikus.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Apai részről német kisiparos, anyai részről bocskoros nemes családból származott. Anyja korán meghalt. Apja kiskereskedése hamarosan csődbe jutott, ezért anyagi gondok miatt nem tanulhatott. A fővárosban alkalmi munkából élt. Önéletrajza szerint volt munkás, inas, pincér, kifutó, csavargó. Nyolc évig hányódott, a Ganz Vagongyárban vasesztergályosok mellett majdnem kitanulta a szakmát, majd visszament Erdélybe, és ügyvéd-írnokként dolgozott Désen.
Az első világháború kitörésekor besorozták, negyven hónapot töltött harctereken. Tüdőbaj miatt felmentették. A háború után egy ideig Erdélyben maradt, Désen rajziskolába járt, ahol többek között Szopos Sándor festő oktatta, ugyanakkor apja műhelyében arany- és ezüstművességgel foglalkozott. 1921-től Budapestre költözött, s elhelyezkedett a dr. Polgár-féle ezüstárugyárban. Emellett az Iparművészeti Iskolát, majd a Podolini Volkmann Artúr-féle szabadiskolát látogatta. 1923-ban vette feleségül Sugár Stefániát, barátja, Sugár Andor nővérét. 1924-től Olaszországban dolgozott ezüstművesként, s a híres képtárak tanulmányozása mellett Torinóban a Quadriennalén és Firenzében a nemzetközi rézkarckiállításon is megjelent. A rézkarc technikájára Kron Béla oktatta. 1927-ben tért vissza Magyarországra, s belépett a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) tagjai közé. Az illegális kommunista mozgalomban tevékenykedett, 1927–28-ban a Negyedik rend címmel linóleummetszet-sorozatot készített.
1934-ben egy sarló-kalapács motívumot ábrázoló csendélete miatt letartóztatták.
1930-tól időszakonként szanatóriumba kellett vonulnia, a fronton szerzett tüdőbaja gyógykezelésére. Gyógyulást, pihenést keresni utazott többször Désre, Bátorligetre, Hollókőre, e kis falvakban nemcsak a táj bűvölte el, hanem lakóival is kapcsolatot talált. Egyre növekvő érdeklődéssel és megértéssel fordult a paraszti világ felé, sorsuk tolmácsolójává lett a képein. 1936-ban tüdőplasztikai műtétet kellett végrehajtani rajta.
1937-től Rákospalotán dolgozott, ettől kezdve bontakozott ki expresszív korszaka.
A Kerepesi temető Munkásmozgalmi Pantheonjába helyezték örök nyugalomra.
[szerkesztés] Művészete, művei
Korábban a kubizmus, majd az expresszionizmus kifejezésmódja érezhető művein, Vincent van Gogh drámai festészete erős hatással volt rá. Művészete összekötő volt a Derkovits-féle expresszionizmus és az ún. alföldi iskola expresszív realizmusa között.
- Sasso del Carmine (rézkarc), 1924
- Irénke (rézkarc), 1924
- Giandante X. (rézkarc), 1924
- IV. rend című, 8 lapból álló linóleummetszet-sorozat, 1928
- Székely menyecske, 1930
- Nyitott ablak a dési templommal, 1930
- Teréz, 1934
- Öreg csősz, 1934
- Pihenő szénbányász, 1934
- Déli pihenő, 1934
- Vén kubikos, 1934 (E képét megvásárolta a Fővárosi Képtár.)
- Kisöreg (II. változata), 1937
- Pásztorlány [1]
- Folyó híddal [2]
- Öböl [3]
- A vörös torony [4]
- Madárdal [5]
- Budakeszi vörös kémény, 1937[6]
- Keserves, 1937
- Viharmadarak, 1937
- Szalmakalapos önarckép, 1937
- Vörösinges önarckép [7]
- Önkínzó önarckép, 1937
- Péter és Pál után, 1938
- Vándor az ablakban, 1939
- Hollókői öregasszony, 1939
- Szamos-parti görbe fák, 1943
- Szamos a nyúlgátakkal, 1942
- Vízimalom a Szamoson, 1943
- Bivalyok a Szamosban, 1942-1943
[szerkesztés] Kiállításai
- 1929 - Kovács Ákos szalonja
- 1930 - Új progresszív művészek Tamás Galéria
- 1932 - Ernst Múzeum
- 1934 - KUT kiállítás
- 1938 - Ernst Múzeum
- 1941 - Erns Múzeum (akkor Almásy-Teleki Műintézet)
- 1947 - Emlékkiállítás, Ernst Múzeum
- 1948 - Dési Huber István-kör (rézkarcai)
- 1949 - Emlékkiállítás, Pécs
- 1956 - Emlékkiállítás, Budapest
- 1957 - Forradalmi Művészet, Műcsarnok
- 1959 - Emlékkiállítás, Budapest
- 1964 - Emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
[szerkesztés] Díjai
- Posztumusz Kossuth-díj, 1958
- Szinyei Merse Pál Társaság nagydíja, 1944
[szerkesztés] Szakirodalmi munkássága
- A világnézet mint formateremtő erő a képzőművészetben. In: Forrás 1930. 4. szám
- A festészeti "izmusok" bírálatához. In: Korunk, 1933. Kolozsvár
- A magyar képzőművészet új szakasza. In: Korunk, 1933. Kolozsvár
- A képzőművészet és a társadalom változásai. In: Korunk, 1933. Kolozsvár
- A művészetről, Budapest, 1959.
[szerkesztés] Emlékezete
- Halálának ötödik évfordulójára utolsó lakásának, az Ipar utca 11. számú háznak és az Erzsébet Tüdőszanatóriumnak falán avatták fel emléktábláját.
- Szombathelyen, 1976. július 30-án avatták fel Dési Huber István Emlékmúzeumát
- Budapesten a Ferencvárosban a József Attila lakótelepen utcát neveztek el róla, szintén ezen a lakótelepen található a Dési Huber MűvelőDÉSI Ház, illetve a Dési Huber István Általános Iskola
[szerkesztés] Forrás
[szerkesztés] Irodalom
- Kállai Ernő: Dési Huber István festményei In: Magyar Művészet, 1938.
- Komor András: Dési Huber István In: Tér és forma, 1943.
- Rabinovszky Máriusz: Dési Huber István emléke In: Szabad Művészet, 1947, 1-2. szám
- Bortnyik Sándor: Dési Huber István In: Miroir, 1948.
- Oelmacher Anna: Dési Huber István In: Szabad Művészet, 1954.
- Sas Judit: Dési Huber István emlékére In: Új Írás, 1961. 7. szám
- Oelmacher Anna: Dési Huber István In: Élet és Tudomány, 1964. 25. szám
- Dési Huber Istvánné: Dési Huber István. Budapest, 1964.
- Dési Huber István emlékkiállítás katalógusa (bevezette M. Heil Olga), Budapest, 1964.
- Romániai magyar irodalmi lexikon : Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981. Online hozzáférés
Szépirodalmi alkotás róla:
Radnóti Miklós: Nem bírta hát … (vers).

