Derkovits Gyula

Derkovits Gyula
Önarckép (1921)
Született	Szombathely 1894. április 13.
Elhunyt	Budapest 1934. június 18. (40 évesen)

Derkovits Gyula (Szombathely, 1894. április 13. – Budapest, 1934. június 18.) magyar festő és grafikus. Sajátosan egyéni művészetet alakított ki a modern nyugat-európai stílusirányzatok (főleg az expresszionizmus, a kubizmus és a konstruktivizmus) mentén.

Pályakezdés

Sokgyermekes családban nőtt fel, édesapja asztalosmester volt, művészi hajlamai ellenére Derkovits Gyulának is ezt a szakmát kellett folytatnia. A kényszer elől menekült Derkovits, amikor önként jelentkezett az I. világháború idején katonának. A fronton súlyosan megsérült, megbénult a bal keze és egész életére kiható tüdőbajt kapott. 1916-ban Budapestre költözött hadirokkantként, némi segélyből és asztalosmunkából tartotta fenn magát. Baloldali elkötelezettségű ember volt, már 1918-ban belépett a kommunista pártba, folyamatosan kapcsolatot tartott fenn a bécsi emigránsokkal. Az 1930-as években már nem tartozott szervezetileg a kommunistákhoz, de világnézete nem változott meg.

Különféle esti iskolákban tanult rajzolni és festeni, de komolyabb szakismereteket majd 1918-ban a Szabad iskolában szerzett Kernstok Károlynál. A magyar kommün idején az állam anyagi segítsége jóvoltából gondtalanul alkothatott a nyergesújfalui művésztelepen, de a forradalom hamarosan megbukott, s Derkovits ismét erejét meghaladó fizikai munkára kényszerült. A rajzoláshoz és a festéshez az alapokat azonban már megszerezte, 1920-ban két képet (Papagájos ember, Dögevők, mindkettő elveszett) kiállított a Nemzeti Szalonban.

Művészete

Dózsa a várfokon (a fametszet sorozat 5. darabja, 1928)

1923-ban Bécsben telepedett le, ott mecénásra akadt, rézkarcokat is készített. Bécsben tartózkodott 1926-ig. 1925-ben bemutatták képeit a bécsi Weihburg Galériában, ahol sikere volt. 1928-ban a kommunista párt megbízásából elkészítette a korabeli magyar grafikai művészet egyik jelentős alkotását, a 12 fametszetből álló Dózsa György-sorozatot. A Dózsa-témából 1933-ban 6 lapos rézkarcsorozatot is készített.

A Dózsa-fametszetekben rikít a politikai mondanivaló (ugyanakkor tökéletesen megtervezett és hiteles történelmi illusztrációja az 1514-es parasztháborúnak), többi műveire azonban ez nem jellemző, egyre inkább kiteljesedik egyéni stílusa, kivált 1930-tól fogva, amikor főként temperával fest, s színei kivilágosodnak, finom harmóniába illeszkednek. Művészetének ennek a delelő korszakában képei méretre is monumentálissá nőttek és elragadó színhatásúak lettek. Témáit a hétköznapi életből vette, a szegény embert és környezetét festette meg, de a természet is megjelenik képein, s főleg karakterisztikus alakjai mély benyomást keltenek.

A grafikai és festészeti technikának, de még a kisplasztikák készítésének is nagy mestere volt, fametszet, rézmetszet egyaránt került ki a keze alól, másrészt a festészetben arany és ezüst porfestéket is használt, hogy színeit melegebbé varázsolja. Ismeretesek kevés számú agyag- (később műkőbe öntött) és faplasztikái (Felesége arcmása, 1923-25; Sebesült lovas, 1924; Termékenység,1928). Nem csoda, hogy korai halála után azonnal elérte a siker. Legtöbb művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, de vannak művei magántulajdonban is.

Galéria

• 

  Szülőházának épülete ma műemlék

• 

  Koncert (1922)

• 

  Hídépítők (1932)

• 

  Híd télen (1933)

• 

  Hajókovács (1934)

Ismertebb művei

Utolsó vacsora (1922)

• (1921) Önarckép (Rézkarc, 120 × 109 mm) MNG, Budapest
• (1922) Nagy fa alatt (Olaj, vászon, 125 × 120,5 cm) MNG
• (1922) Utolsó vacsora (Olaj, vászon, 150 × 145 cm) MNG
• (1922) Koncert(Olaj, vászon, 160 × 161,5 cm) MNG
• (1924) Halott-siratás (Rézkarc, 264 × 523 mm) MNG
• (1926) Pipás önarckép (Tus, papír, 309 × 220 mm) MNG
• (1927) Kíntornások, tűzevő vándorartista. (Olaj, vászon, 100 × 80 cm) MNG
• (1928) Dózsa-sorozat I-XII. (Fametszet, 12 db., darabonként átlag 400 × 500 mm) MNG
• (1928) A gazdag koporsókereskedő (Tempera, papír, 50 × 36 cm) JPM, Pécs
• (1928) Halas csendélet I. (Montázs, 42 × 57,5 cm) MNG
• (1929) Halas csendélet II. (Vízfesték, papír, 42,3 × 50,8 cm) JPM, Pécs
• (1930) Végzés (Olaj, tempera, vászon, 61 × 51 cm) MNG
• (1930) Halárus (Olaj, arany-ezüst porfesték, vászon, 80 × 35,5 cm) MNG
• (1932) Három nemzedék (Olaj, ezüst és arany porfesték, vászon, 103 × 77,8 cm) MNG
• (1932) Hídépítők (Olaj, ezüst porfesték, vászon, 119,2 × 82,5 cm) MNG
• (1934) Anya (Olaj és porfesték, vászon, 64,5 × 56 cm) MNG
• (1934) Az anya (Szén, papír, 607 × 522 mm) MNG
• (1934) Hajókovács(Olaj, vászon, 111 × 83 cm) MNG

Gyűjteményes kiállítások

• Belvedere Szalon (1932)
• Sikeres posztumusz kiállítást rendeztek műveiből az Ernst Múzeumban (1934), (1948), (1954), (1965)

Díjak

• Szinyei Merse Pál Társaság tájképdíja (1932)
• Kossuth-díj I. fokozata (posztumusz) (1948)

Emlékezete

Derkovits Gyula síremléke a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Pantheonjában

• Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj (1955-ben alapították pályakezdő képzőművészek számára, ma is él ez az ösztöndíj).

• Derkovits Gyula egykori síremléke az Új köztemetőben állt, Medgyessy Ferenc 1937-ben készített alkotása volt. (Ez a mű a sír áthelyezése óta a Magyar Nemzeti Galériában található.) A festő hamvait az 1959-ben felépült Munkásmozgalmi Pantheonba helyezték át.

Források

• Éber László (szerk.): Művészeti lexikon 1. kötet (Győző Andor, Budapest, 1935) 243–244. o.
• Zádor Anna – Genthon István (szerk.): Művészeti lexikon 1. kötet (Akadémiai Kiadó, 1965) 529–532. o.

Külső hivatkozások

• Derkovits élete és művei
• Derkovits Gyula festményei