Derkovits Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Derkovits Gyula
Gyula Derkovits, self portrait 1921.jpg
Önarckép (1921)
Született 1894. április 13.
Szombathely
Elhunyt 1934. június 18. (40 évesen)
Budapest

Derkovits Gyula (Szombathely, 1894. április 13.Budapest, 1934. június 18.) magyar festő és grafikus. Sajátosan egyéni művészetet alakított ki a modern nyugat-európai stílusirányzatok (főleg az expresszionizmus, a kubizmus és a konstruktivizmus) mentén.

Pályakezdés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sokgyermekes családban nőtt fel, édesapja asztalosmester volt, művészi hajlamai ellenére Derkovits Gyulának is ezt a szakmát kellett folytatnia. A kényszer elől menekült Derkovits, amikor önként jelentkezett az I. világháború idején katonának. A fronton súlyosan megsérült, megbénult a bal keze és egész életére kiható tüdőbajt kapott. 1916-ban Budapestre költözött hadirokkantként, némi segélyből és asztalosmunkából tartotta fenn magát. Baloldali elkötelezettségű ember volt, már 1918-ban belépett a kommunista pártba, folyamatosan kapcsolatot tartott fenn a bécsi emigránsokkal. Az 1930-as években már nem tartozott szervezetileg a kommunistákhoz, de világnézete nem változott meg.

Különféle esti iskolákban tanult rajzolni és festeni, de komolyabb szakismereteket majd 1918-ban a Szabad iskolában szerzett Kernstok Károlynál. A tanácsköztársaság idején az állam anyagi segítsége jóvoltából gondtalanul alkothatott a nyergesújfalui művésztelepen, de a tanácsköztársaság hamarosan megbukott, s Derkovits ismét erejét meghaladó fizikai munkára kényszerült. A rajzoláshoz és a festéshez az alapokat azonban már megszerezte, 1920-ban két képet (Papagájos ember, Dögevők, mindkettő elveszett) kiállított a Nemzeti Szalonban.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dózsa a várfokon (a fametszet sorozat 5. darabja, 1928)

1923-ban Bécsben telepedett le, ott mecénásra akadt, rézkarcokat is készített. Bécsben tartózkodott 1926-ig. 1925-ben bemutatták képeit a bécsi Weihburg Galériában, ahol sikere volt. 1928-ban a kommunista párt megbízásából elkészítette a korabeli magyar grafikai művészet egyik jelentős alkotását, a 12 fametszetből álló Dózsa György-sorozatot. A Dózsa-témából 1933-ban 6 lapos rézkarcsorozatot is készített.

A Dózsa-fametszetekben rikít a politikai mondanivaló (ugyanakkor tökéletesen megtervezett és hiteles történelmi illusztrációja az 1514-es parasztháborúnak), többi műveire azonban ez nem jellemző, egyre inkább kiteljesedik egyéni stílusa, kivált 1930-tól fogva, amikor főként temperával fest, s színei kivilágosodnak, finom harmóniába illeszkednek. Művészetének ennek a delelő korszakában képei méretre is monumentálissá nőttek és elragadó színhatásúak lettek. Témáit a hétköznapi életből vette, a szegény embert és környezetét festette meg, de a természet is megjelenik képein, s főleg karakterisztikus alakjai mély benyomást keltenek.

A grafikai és festészeti technikának, de még a kisplasztikák készítésének is nagy mestere volt, fametszet, rézmetszet egyaránt került ki a keze alól, másrészt a festészetben arany és ezüst porfestéket is használt, hogy színeit melegebbé varázsolja. Ismeretesek kevés számú agyag- (később műkőbe öntött) és faplasztikái (Felesége arcmása, 1923-25; Sebesült lovas, 1924; Termékenység,1928). Nem csoda, hogy korai halála után azonnal elérte a siker. Legtöbb művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, de vannak művei magántulajdonban is.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ismertebb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utolsó vacsora (1922)
  • (1921) Önarckép (Rézkarc, 120 × 109 mm) MNG, Budapest
  • (1922) Nagy fa alatt (Olaj, vászon, 125 × 120,5 cm) MNG
  • (1922) Utolsó vacsora (Olaj, vászon, 150 × 145 cm) MNG
  • (1922) Koncert(Olaj, vászon, 160 × 161,5 cm) MNG
  • (1924) Halott-siratás (Rézkarc, 264 × 523 mm) MNG
  • (1926) Pipás önarckép (Tus, papír, 309 × 220 mm) MNG
  • (1927) Kíntornások, tűzevő vándorartista. (Olaj, vászon, 100 × 80 cm) MNG
  • (1928) Dózsa-sorozat I-XII. (Fametszet, 12 db., darabonként átlag 400 × 500 mm) MNG
  • (1928) A gazdag koporsókereskedő (Tempera, papír, 50 × 36 cm) JPM, Pécs
  • (1928) Halas csendélet I. (Montázs, 42 × 57,5 cm) MNG
  • (1929) Halas csendélet II. (Vízfesték, papír, 42,3 × 50,8 cm) JPM, Pécs
  • (1930) Végzés (Olaj, tempera, vászon, 61 × 51 cm) MNG
  • (1930) Halárus (Olaj, arany-ezüst porfesték, vászon, 80 × 35,5 cm) MNG
  • (1932) Három nemzedék (Olaj, ezüst és arany porfesték, vászon, 103 × 77,8 cm) MNG
  • (1932) Hídépítők (Olaj, ezüst porfesték, vászon, 119,2 × 82,5 cm) MNG
  • (1934) Anya (Olaj és porfesték, vászon, 64,5 × 56 cm) MNG
  • (1934) Az anya (Szén, papír, 607 × 522 mm) MNG
  • (1934) Hajókovács(Olaj, vászon, 111 × 83 cm) MNG

Gyűjteményes kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Derkovits Gyula síremléke a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Pantheonjában
  • Derkovits Gyula egykori síremléke az Új köztemetőben állt, Medgyessy Ferenc 1937-ben készített alkotása volt. (Ez a mű a sír áthelyezése óta a Magyar Nemzeti Galériában található.) A festő hamvait az 1959-ben felépült Munkásmozgalmi Pantheonba helyezték át.[3]
  • Terézváros, Hunyadi tér 10 szám padlásszobájában lakott 1928-tól 1931-ig. A ház falán emléktábla.
Emléktáblája Terézvárosban
  • Miskolcon utca van róla elnevezve.
  • Nyíregyházán utca van róla elnevezve.
  • Szombathelyen, szülővárosában lakótelep őrzi nevét.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Derkovits ezen gyűjteményes kiállítását Fónagy Iván édesapja, Fónagy Béla rendezte.
  2. kontextus.hu
  3. Vasi Szemle, 2007. LXI. évf. 5. szám

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Éber László (szerk.): Művészeti lexikon 1. kötet (Győző Andor, Budapest, 1935) 243–244. o.
  • Zádor Anna – Genthon István (szerk.): Művészeti lexikon 1. kötet (Akadémiai Kiadó, 1965) 529–532. o.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Derkovits Gyula témájú médiaállományokat.