Elek Artúr

Elek Artúr
Születéskori neve	Elek Artúr
Született	Budapest, 1876. február 8.
Elhunyt	Budapest, 1944. április 25. (68 évesen)
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	író, műfordító, művészettörténész, műkritikus, tanár
Díjak	Baumgarten-díj (1929, 1930, 1931)

Elek Artúr (Budapest, 1876. február 8. – Budapest, 1944. április 25.) magyar író, műfordító, művészettörténész, műkritikus, tanár.

Élete

Egyetemi tanulmányait a Budapesti Egyetemen végezte el.

Karrierje elején útirajzokkal és műfordításokkal foglalkozott. 1908-ban Az Újság nevű esti napilap munkatársa volt. Művei megjelentek többek között a Magyar Géniuszban, a Figyelőben, a Műbarátban (ez utóbbit ő alapította 1921-ben). A Nyugatnak főmunkatársa volt az indulástól a lap megszűnéséig. 1916 és 1919 között az Iparművészeti Iskola tanáraként működött. A második világháború idején a németek bevonulása után öngyilkos lett.

Munkái zömét finom stílusú, elmélyült elemzéseket nyújtó esszéi és művészeti kritikái alkották. Novelláira az impresszionista hangulatok és lírai hangvétel volt jellemző.

Művei

• Poe Edgar (két tanulmány, 1910)
• Álarcosmenet (novella, 1913)
• Nagy Balogh János élete és művészete (1922)
• Három művésznemzedék (1925)
• A renaissance festőművészete (1927)
• Fáy Dezső, a festő és illusztrátor (1929)
• Liebl Ervin (1895–1927). Egy ismeretlenül élt festő és szobrász élete és művészete (1935)
• A platánsor (válogatott elbeszélések, Vajda Miklós bevezetője, 1959)

Forrás

• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6

Külső hivatkozások

• Magyar életrajzi lexikon
• A magyar irodalom története
• 100 éves a Nyugat
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.