Somlyó György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Somlyó György (Szentendre, 1987.) Fotó: Kertész Dániel

Somlyó György (Balatonboglár, 1920. november 28. – Budapest, 2006. május 8.) magyar költő, író, esszéíró, műfordító, a párizsi Mallarmé Akadémia tagja, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (1992) és a Digitális Irodalmi Akadémia (1998) alapító tagja, számtalan díj és elismerés birtokosa. Somlyó Zoltán, a Nyugat első nemzedékéhez tartozó költő fia.

Fia, Somlyó Bálint (1957–) esztéta, filozófus, az ELTE BTK Esztétika Tanszékének docense.

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

Somlyó egyik utolsó felvétele 2005 decemberében, a Műcsarnokban rendezett, Lossonczy Tamás festőművész kiállításmegnyitóján

Somlyó György fiatalon a Nyugat költői közé tartozott. Gyermekkori barátja volt Devecseri Gábor és Karinthy Ferenc. Személyes kapcsolatban állt Radnóti Miklóssal, Kosztolányi Dezsővel, József Attilával is. Kapcsolatba került az Újholddal, hatott rá a francia szürrealizmus.

1941 és 1944 között többször behívták munkaszolgálatra. 1945-ben a pesti bölcsészkarra, 1946 novemberében (francia ösztöndíjjal) a Sorbonne-ra iratkozott be. 1948-ban és 1949-ben a Nemzeti Színháznál volt dramaturg, majd 1950-ig a Hunnia Filmgyár lektorátusának vezetője.

1954-55-ben a Magyar Rádió Irodalmi Osztályát vezette. 1958-ban az ő szerkesztésében és előszavával jelent meg a Francia költők antológiája és Rimbaud teljes életművének első magyar kiadása. Egymás után jelentek meg verseskötetei, tanulmányai.

Franciaországban és Olaszországban élt egy ideig. 1965-ben jelent meg Párizsban első francia fordítású verseskönyve, a Souvenir du Présent. 1966-ban megalapította az Arion című többnyelvű irodalmi almanachot, amelynek 1987-ig volt főszerkesztője.

Költészetében szinte minden versforma megtalálható a szabadverstől a szonettig. Önéletrajzi ihletésű prózai munkái mellett tanulmányköteteket és műfordításokat is megjelentetett.

Művei (válogatás) [szerkesztés]

  • Talizmán (versek), Szépirodalmi (1956).
  • Tó fölött, ég alatt (válogatott versek), Szépirodalmi (1962, 1965).
  • Mesék a mese ellen (versek), Szépirodalmi (1967), Jelenkor (1999).
  • A mesék második könyve (versek), Szépirodalmi (1971).
  • A mesék könyve (versek), Szépirodalmi (1974).
  • Épp ez (versek), Szépirodalmi (1976).
  • A költészet vérszerződése (tanulmányok), Szépirodalmi (1977).
  • Arion éneke (Összegyűjtött versek 1.), Szépirodalmi (1978).
  • Kőkörök (Összegyűjtött versek 2.), Szépirodalmi (1978).
  • Másutt (tanulmányok), Szépirodalmi (1979).
  • Szerelőszőnyeg (tanulmányok), Szépirodalmi (1980).
  • Megíratlan könyvek (tanulmányok), Szépirodalmi, (1982).
  • Részletek egy megírhatatlan versesregényből, Magvető, (1983).
  • Philoktétész sebe (tanulmányok) Szépirodalmi (1986).
  • Ami rajtam túl van (válogatott versek 1937–1986), Szépirodalmi (1988).
  • Palimpszeszt (versek), Orpheusz (1990).
  • Párizsi kettős (regény), Szépirodalmi, (1990).
  • Nem titok (versek), Jelenkor, (1992).
  • Füst Milán, vagy a lesütött szemű ember (tanulmány), Balassi (1993).
  • A negyedik szoba (versek 1992–1993) Seneca (1994).
  • Törésvonalak (versek), Seneca (1997).
  • Mesék a mese ellen – Contrefables (versek), Jelenkor (1999).
  • Philoktétésztől Ariónig 1-2. (válogatott tanulmányok), Jelenkor (2000).
  • Ahol van (versek 1997–2002), Jelenkor (2002).

Műfordításai [szerkesztés]

Díjai [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Somlyó György témában.
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Somlyó_György&oldid=13482471”