Kányádi Sándor
| Kányádi Sándor | |
| Kányádi Sándor. Ünnepi Könyvhét, Budapest, 2010 |
|
| Élete | |
| Született | 1929. május 10. (84 éves) Nagygalambfalva |
| Nemzetiség | magyar |
| Felesége | Tichy Mária Magdolna |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfajok | vers, gyermekvers |
| Alkotói évei | 1950– |
| Első műve | Virágzik a cseresznyefa (1955) |
| Kányádi Sándor aláírása | |
Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. –) Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Tartalomjegyzék |
Életrajza[szerkesztés]
Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Hargita megye, Románia). Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László Julianna, akit korán, 11 évesen (1940) vesztett el. Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában végezte. A középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban (1941–1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944–1945) és a fémipari középiskolában (1946–1950) végezte. Ezt követően beiratkozott a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, ám tanárként soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte.
Költői tehetségét Páskándi Géza (1933–1995) fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951-1952-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egyidőben néhány hónapig az Utunk, 1955-1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője.
Bécsben 1967-ben előadást tartott Líránkról Bécsben címmel. 1984-ben egy hosszabb, észak- és dél-amerikai előadó körúton vett részt. 1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet nem kapott, ezért tiltakozásul kilépett a Román Írószövetségből. 1992-ben Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítását mutatta be.
Írói álneve Kónya Gábor.
Jelenlegi szerepe[szerkesztés]
A Confessio szerkesztőbizottság tagja, 1990-től az Antitotalitárius Demokratikus Fórum tiszteletbeli elnöke, 1997-től a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja. 1950-től Kolozsvárott, jelenleg pedig Budapesten él.
A mai magyar költészet egyik legnagyobb alakja. A magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozzák meg költészetét, mely a közösségi létproblémákat egyetemes érvényességgel szólaltatja meg.
Családja[szerkesztés]
1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971).
Munkái[szerkesztés]
Műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre is lefordították. [1] Életműsorozatát a Helikon Kiadó 2007-től adja ki, gyerekkönyvei különböző válogatásokban, versei megzenésítve és audió hordozókon is folyamatosan jelennek meg.[1]
Verseskötetei[szerkesztés]
- Virágzik a cseresznyefa, (1955)
- Sirálytánc, (1957)
- Kicsi legény, nagy tarisznya, (1961)
- Harmat a csillagon, (1964)
- Fényes nap, nyári nap, (ill. Szász Dórián, 1964)
- Három bárány, (1965)
- Kikapcsolódás, (1966)
- Függőleges lovak, (1968)
- Fából vaskarikát, megirta Kétszemélyes tragédia cimű szinművét , (1969)
- Fától fáig, (1970)
- A bánatos királylány kútja, (1972)
- Szürkület, (1979)
- Farkasűző furulya, (1979)
- Tavaszi tarisznya, (1982)
- Madármarasztaló, (1986)
- Küküllő kalendárium, (1988)
- Sörény és koponya, (1989)
- Valaki jár a fák hegyén, (1997)
- Csipkebokor az alkonyatban (műfordítások), (1999)
- Felemás őszi versek, (2002)
Meséskötetei[szerkesztés]
- Fából vaskarika, (1969)
- Kenyérmadár, (1980)
- Meddig ér a rigófütty, (2005)
- Virágon vett vitéz (2002)
- Világlátott egérke (2011)
- Talpas történetek (2011)
Díjak, kitüntetések[szerkesztés]
- 1968 – Utunk-díj
- 1971 – A Romániai Írószövetség Díja (Fától fáig)
- 1978 – A Romániai Írószövetség Díja (Szürkület)
- 1979 – Alföld-díj
- 1986 – Déry Tibor-díj
- 1989 – Az Év Könyve Díj (Sörény és koponya)
- 1989 – Az Év Hanglemeze (Vannak vidékek)
- 1990 – MSZOSZ-díj
- 1990 – A Castren Társaság díja
- 1992 – Látó-nívódíj
- 1993 – Kossuth-díj
- 1993 – Magyar Művészetért Díj
- 1994 – Herder-díj
- 1994 – Látó-nívódíj
- 1995 – Látó-nívódíj
- 1998 – Magyar Örökség díj
- 2000 – a C.E.T. Millenniumi díja
- 2001 – Kölcsey Ferenc Millenniumi Díj
- 2002 – a Pro Renovanda Cultura Hungariae fődíja
- 2004 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal
- 2004 – Mecénás-díj
- 2005 – Hazám-díj
- 2008 – A Magyar Kultúra Követei Díj
- 2009 – A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje
- 2009 – Budapest, I. kerület díszpolgára [2]
- 2009 - szülőfaluja, Nagygalambfalva díszpolgára [1]
- 2009 – Babits Mihály Alkotói Emlékdíj [3]
- 2010 – Bethlen Gábor-díj
- 2011 – Aphelandra-díj[4]
Tagságai, tisztségei[szerkesztés]
- Az 1960-as évektől 1987-es kilépéséig tagja a Romániai Írószövetségnek.
- 1997-től a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja.
- A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. [1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ^ a b c d Adatlapja a Magyar Művészeti Akadémia honlapján (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 23.)
- ↑ Az I. kerület díszpolgárává avatták Kányádi Sándort
- ↑ Babits Mihály Alkotói Emlékdíj
- ↑ Bényi Ildikó és Kányádi Sándor kapta a humanista Aphelandra-díjat. kultura.hu=, 2011. november 3. (Hozzáférés: 2011. november 4.)
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon : Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0 Online hozzáférés
- http://www.sztaki.hu/~smarton/irodalom/kanyadi.htm
- http://www.kontextus.hu/kia/kia.php?ID=57&action=full
- Kányádi Sándor a PORT.hu-n
- Kányádi Sándor profilja a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján
- Nagy Gábor (költő): A költő, aki olvasni hív (Kányádi Sándor: Felemás őszi versek), Az olvasás tétje, Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2003, 158-165.
- A szülőföld és az anyanyelv mint a nemzeti önazonosság keretei Kányádi Sándor költészetében - Nagy Gábor (költő) tanulmánya, Forrás, 2004/5. 29–64.

