Gyurkovics Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyurkovics Tibor
Született 1931. december 18.
magyar 1919-1946 Budapest
Elhunyt 2008. november 16. (76 évesen)
magyar Budapest
Foglalkozása költő, író

Gyurkovics Tibor (Budapest, 1931. december 18.Budapest, 2008. november 16.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, pszichológus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesten, azon belül pedig Rákosfalván született és nevelkedett. 19421948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be.

Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 19531955 között pszichológusi oklevelet szerzett az ELTE BTK-n. Szakdolgozatát József Attila értékelésének a verseiben megnyilvánuló szinesztéziájáról írta. 19551957 között a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola előadója. 1956-ban a főiskola forradalmi bizottságának elnöke lett, ezért később meghurcolták és elvesztette az állását is. Egy évig kisegítő iskolai tanárként dolgozott Kőbányán, majd 1958-1960 között vezető pszichológus volt egy gyermekgondozóban. 1960-1968 között volt az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben pszichológus. Itteni tapasztalatai számos regényében és versében megjelentek.

1968-tól írásaiból kezdett élni, bár voltak más kötöttségei is. A Pest Megyei Bíróság igazságügyi szakértője volt 1966-1970 között, 1988-1992 között a veszprémi Petőfi Színház dramaturgja, 1989-1991 között az Új Idő szerkesztőbizottsági tagja. 1991-től a Lyukasóra című tévéműsor állandó résztvevője, 1992-től a Lyukasóra című folyóirat alapítója és szerkesztő bizottsági tagja volt. 1991-1995 között a Magyar Írókamara társelnöke, 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, 1994-ben a magyar labdarúgó-válogatott pszichológusa, 1995-től a Magyar Írók Egyesületének elnöke.

Verseket 15 éves kora óta (1946) írt, első verseit Hárs László közölte a Népszavában. A Vigília 1958-as májusi számában Rónay György mutatta be költeményeit. Első mesterei és példaképei Weöres Sándor és Pilinszky János voltak. Első verseskönyve 1961-ben jelent meg. 49 kötete jelent meg. A versek mellett regényeket, elbeszéléseket, lírai esszéket, színműveket és publicisztikát is írt, ezért nevezték őt ketten is – Szeghalmi Elemér és Hernádi Gyula – a magyar irodalom pentatlonistájának, illetve öttusabajnokának.

2008. november 16-án hajnalban, 76 éves korában halt meg. A hírt Gyurkovics Györgyi, az író özvegye hozta nyilvánosságra.

A költő 131 darabos képzőművészeti gyűjteménye a mosonmagyaróvári Cselley-házba került, abba a városba, amely orvos nagybátyja képzőművészeti kollekcióját, a neves Gyurkovich-gyűjteményt őrzi.[1]

Díjai, kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Grafit (1961)
  • Kenyértörés (1963)
  • Emberfia (1966)
  • Vaskakas (1970)
  • Ne szeress, ne szeress (1970)
  • Rikiki (1971)
  • Üveggolyó (1973)
  • Isten nem szerencsejátékos (1973)
  • Elcseréljük egymást (1973)
  • Mindennapi szerelmünket add meg nekünk ma (1974)
  • Szeretlek, akárki vagy (1975)
  • Kiskutya, nagykutya (1976)
  • Tintapaca (1976)
  • Szolgálat (1976)
  • Vers a Mikuláshoz (1976)
  • Öngyilkosság receptre (1977)
  • Istenigazából (1978)
  • Nagyvizit (1978)
  • Pótmajom (1980)
  • Leveleskönyv (1980)
  • Az utolsó karácsony (1980)
  • Boszorkányok pedig vannak (1983)
  • Névike (1983)
  • Üdv a tolvajnak! (1983)
  • A pápai mézesbábos (1983)
  • Szálka, hal nélkül (1984)
  • Színház az egész – nem is – világ (1984)
  • Ölni, ölelni (1985)
  • Kudi, a levegőember (1985)
  • Apa csak 1 van (1987)
  • Lóhalálában (1987)
  • A bíboros (1987)
  • Tónió, a póniló (1990)
  • Halló, Krisztus (1991)
  • Halálsakk (1991)
  • Kettős zsoltár (1991.Szerk.: D.Nagy Imre, Ill.:Szalay Lajos)ISBN 963-7488-27-8
  • Ötven kérdés Eigel Istvánhoz (1991)
  • A test balladája (1992)
  • A Szent Bal (1993)
  • Császármorzsa (1994)
  • Háború, hármasban (1995)
  • A magyar vadkan (1995)
  • Láb uru keng, keng uru bál (1996)
  • Kutyakomédia (1997)
  • Levelek Mandzsúriába (1998)
  • Cantata aquilarum (1998)
  • „Visszanéztem félutambul, szememből a könny kicsordult” (2000)
  • Alibi – A báró (2000)
  • Gyerekversek (2001)
  • Gyerekregények (2001)
  • Extázis (2001)
  • Extázis II. (2003)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]