Gyurkovics Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyurkovics Tibor
Gyurkovics Tibor író, drámaíró portré fényképe az 1980-as évekből
Gyurkovics Tibor író, drámaíró portré fényképe az 1980-as évekből
Született 1931. december 18.
Budapest
Elhunyt 2008. november 16. (76 évesen)
Budapest
Foglalkozása költő, író

Gyurkovics Tibor aláírása
Gyurkovics Tibor aláírása

Gyurkovics Tibor (Budapest, 1931. december 18.Budapest, 2008. november 16.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, pszichológus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesten, azon belül pedig Rákosfalván született és nevelkedett. 19421948 között a Piarista Gimnáziumba járt, ott érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be.

Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 19531955 között pszichológusi oklevelet szerzett az ELTE BTK-n. Szakdolgozatát József Attila értékelésének a verseiben megnyilvánuló szinesztéziájáról írta. 19551957 között a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola előadója. 1956-ban a főiskola forradalmi bizottságának elnöke lett, ezért később meghurcolták és elvesztette az állását is. Egy évig kisegítő iskolai tanárként dolgozott Kőbányán, majd 1958-1960 között vezető pszichológus volt egy gyermekgondozóban. 1960-1968 között volt az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben pszichológus. Itteni tapasztalatai számos regényében és versében megjelentek.

1968-tól írásaiból kezdett élni, bár voltak más kötöttségei is. A Pest Megyei Bíróság igazságügyi szakértője volt 1966-1970 között, 1988-1992 között a veszprémi Petőfi Színház dramaturgja, 1989-1991 között az Új Idő szerkesztőbizottsági tagja. 1991-től a Lyukasóra című tévéműsor állandó résztvevője, 1992-től a Lyukasóra című folyóirat alapítója és szerkesztő bizottsági tagja volt. 1991-1995 között a Magyar Írókamara társelnöke, 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, 1994-ben a magyar labdarúgó-válogatott pszichológusa, 1995-től a Magyar Írók Egyesületének elnöke.

Verseket 15 éves kora óta (1946) írt, első verseit Hárs László közölte a Népszavában. A Vigília 1958-as májusi számában Rónay György mutatta be költeményeit. Első mesterei és példaképei Weöres Sándor és Pilinszky János voltak. Első verseskönyve 1961-ben jelent meg. 49 kötete jelent meg. A versek mellett regényeket, elbeszéléseket, lírai esszéket, színműveket és publicisztikát is írt, ezért nevezték őt ketten is – Szeghalmi Elemér és Hernádi Gyula – a magyar irodalom pentatlonistájának, illetve öttusabajnokának.

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 31.[1].

Első színházi bemutatója a Madách Színházban volt 1969. április 12.-én. A darab címe: Estére meghslsz. Ezt követően számos drámáját műsorra tűzték a színházak. Az öreg (Vígszínház-1970. december 12.), A döntés órája (Székesfehérvári Vörösmarty Színház-1972. március 22.), Nagyvizit (Vígszínház-1972. május 18.), Csóka-család (Vígszínház-1975. február 7.), Kreutzer szonáta (Vígszínház-1976. április 29.), Isten nem szerencsejátékos (Madách Színház-1976. december 3.), De ki lesz a gyilkos? Kecskeméti Katona József Színház-1977. március 25.), Magyar menyasszony (Kecskeméti Katona József Színház-1980. február 1.), Isten bokrétája (Vígszínház-1980. november 14.), Fészekalja (Madách Színház-1983. október 7.), A bombatölcsér ([Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház[]-1986. június 6.), Boldogháza (Veszprémi Petőfi Színház-1988. március 31.), Halálsakk (Székesfehérvári Vörösmarty Színház-1991. november 25.), Császármorzsa (Nemzeti Színház-1994. február 11.), Kutyakomédia (Egri Gárdonyi Géza Színház-1997. január 10.), Háború, hármasban (Kecskeméti Katona József Színház-2000. szeptember 30.),

Tordy Géza invitálására, a Fekvőtámasz című darabjában az ezredes szerepét is eljátszotta (Veszprémi Petőfi Színház-1986. december 12.).

2008. november 16-án hajnalban, 76 éves korában halt meg. A hírt Gyurkovics Györgyi, az író özvegye hozta nyilvánosságra.

A költő 131 darabos képzőművészeti gyűjteménye a mosonmagyaróvári Cselley-házba került, abba a városba, amely orvos nagybátyja képzőművészeti kollekcióját, a neves Gyurkovich-gyűjteményt őrzi.[2]

Díjai, kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Grafit (1961)
  • Kenyértörés (1963)
  • Emberfia (1966)
  • Vaskakas (1970)
  • Ne szeress, ne szeress (1970)
  • Rikiki (1971)
  • Üveggolyó (1973)
  • Isten nem szerencsejátékos (1973)
  • Elcseréljük egymást (1973)
  • Mindennapi szerelmünket add meg nekünk ma (1974)
  • Szeretlek, akárki vagy (1975)
  • Kiskutya, nagykutya (1976)
  • Tintapaca (1976)
  • Szolgálat (1976)
  • Vers a Mikuláshoz (1976)
  • Öngyilkosság receptre (1977)
  • Istenigazából (1978)
  • Nagyvizit (1978)
  • Pótmajom (1980)
  • Leveleskönyv (1980)
  • Az utolsó karácsony (1980)
  • Boszorkányok pedig vannak (1983)
  • Névike (1983)
  • Üdv a tolvajnak! (1983)
  • A pápai mézesbábos (1983)
  • Szálka, hal nélkül (1984)
  • Színház az egész – nem is – világ (1984)
  • Ölni, ölelni (1985)
  • Kudi, a levegőember (1985)
  • Apa csak 1 van (1987)
  • Lóhalálában (1987)
  • A bíboros (1987)
  • Tónió, a póniló (1990)
  • Halló, Krisztus (1991)
  • Halálsakk (1991)
  • Kettős zsoltár (1991.Szerk.: D.Nagy Imre, Ill.:Szalay Lajos)ISBN 963-7488-27-8
  • Ötven kérdés Eigel Istvánhoz (1991)
  • A test balladája (1992)
  • A Szent Bal (1993)
  • Császármorzsa (1994)
  • Háború, hármasban (1995)
  • A magyar vadkan (1995)
  • Láb uru keng, keng uru bál (1996)
  • Kutyakomédia (1997)
  • Levelek Mandzsúriába (1998)
  • Cantata aquilarum (1998)
  • „Visszanéztem félutambul, szememből a könny kicsordult” (2000)
  • Alibi – A báró (2000)
  • Gyerekversek (2001)
  • Gyerekregények (2001)
  • Extázis (2001)
  • Extázis II. (2003)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]