Veszprémi Petőfi Színház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Petőfi Színház
VeszpremSzinhaz.JPG
Medgyaszay: A Petőfi Színház épülete (Foto:KT)
Általános adatok
Névadó Petőfi Sándor
Alapítva 1908
Státus aktív
Alapító Szeglethy György, Dr. Óvári Ferenc
Épületek Óvári Ferenc utca 2., Iskola utca 2.
Játszóhelyek Nagyszínház, Latinovics-Bujtor Játékszín
Személyzet
Főigazgató Oberfrank Pál
Művészeti vezető Eperjes Károly
Gazdasági vezető Horváth Lászlóné
Művészeti titkár Alföldi Szilvia
Dramaturg Péti Krisztina

Színészek 30
Technikai személyzet 72
Adminisztratív személyzet 19
Elérhetőség
Cím 8200, Óvári Ferenc utca 2.
Postacím 8201, Pf.: 133
Telefonszám 88/564-220
Honlap http://www.petofiszinhaz.hu
E-mail info@petofiszinhaz.hu

A veszprémi Petőfi Színház a város négy színházának egyike. Főépülete (tervezője:Medgyaszay István) a belvárosban, pontosabban az Óvári Ferenc utcában, a Színházkert északi végében található, műemléki védettség alatt áll, szecessziós stílusú. Felújítása és korszerűsítése az 1980-as években történt meg. Az épület műemléki jelentőségét tekintve gondos, szakmai vitáktól sem mentes feladatot jelentett. A rekonstrukciós munkákra 1984 és 1988 között került sor. A felújítási terveket a Középülettervező Vállalat tervezői, Szendrő Péter és Szenes István építész és belsőépítész, valamint további (statikus, gépész, szcenikus stb.) társtervezők – közreműködésével készítették el. A megújult épület több tekintetben is eltér eredetijétől. A Petőfi Színházhoz tartozik a Latinovits Zoltánról és Bujtor Istvánról elnevezett Játékszín is az Iskola utcában.







A színház története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színház az Óvári utca felől(Foto:KT)

Veszprém színháza, létesítésének körülményei és sorsa egyaránt kultúr-, illetve építészet- és művészettörténeti jelentőséggel bír. Ezért nem csodálható tehát az, hogy az 1980-as években végrehajtott bővítés és felújítás munkálatai is élénk közfigyelmet váltottak ki.

Születéskori kultúrtörténeti körülmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarországi kulturális és társadalmi élet a 19. század végi megélénkülése a reformkorhoz hasonlóan újabb közösségi funkciókat kiszolgáló épülettípusok megjelenését segítette elő. Ezek közé tartozik a színház is, mint a polgári társasági élet legfontosabb nyilvános színhelye. Magyarországon a legtöbb színház a dualizmus néhány évtizede alatt épült: színházépítési láz vonult végig az országon. A magyar építészek nagy bánatára zömében külföldi versenytársak nyerték a színházak tervezésére vonatkozó pályázatokat. Ez együtt járt a nemzetközi szervezési és tervezési elvek átvételével funkcionálisan, szerkezetileg és stílusban egyaránt. A Fellner és Helmer tervezők által képviselt elvek azonban egyre elavultabbá váltak. A századfordulón már nagyobb hangsúlyt kapott az új színházi rendszerek kialakításának igénye, ezen belül a fejlődését jobban kiszolgáló, az újdonságokat alkalmazó, a nézőtéri adottságokat (jó látás, akusztikai igényesség) javító megoldások alkalmazása. A századforduló korszerű törekvései közt a legjelentősebb hazai próbálkozás Medgyaszay István vasbetonból épített veszprémi színháza volt, melynek színvonalát az egy évvel későbbi soproni színház átalakítása során sem tudott túlhaladni.

A város színházkultúrája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színház: Sgraffiito homlokzatdísz, (Nagy Sándor) (Foto:KT)

A városban a színházkultúra a 19. század elejétől folyamatosan jelen volt. A vándorszínjátszás második nagy hulláma idején – az 1870-es évektől – évente több társulat is felkereste a várost. Nagy jelentőségű a „Székesfehérvári Nemzeti Színjátszó Társaság” rendszeres vendégszereplése, továbbá, hogy a városban az ország legkiválóbb művészei is (Blaha Lujza, Jászai Mari, Kűry stb.) játszottak, és Veszprémnek is voltak ez időbeli színész szülöttei (Bánóczy, Tamássy, Szigeti stb.). A századfordulón egyre szélesebb helyi társadalmi mozgalom bontakozott ki, hogy a régi, „nagy korcsma kocsiszínéből”, a Korona Szálló tűzveszélyes nagyterméből a színjátszás új otthonba költözhessék. 1905-ben Szeglethy György polgármester és dr. Óvári Ferenc képviselő szervezésével Színpártoló Egyesületet alapítottak állandó színház létesítése és a színházi élet fellendítése érdekében. Az új színház elhelyezésére kezdetben a Piac téren álló ez időben már elavult Úri Kaszinó helyét szemelték ki, de később a Korona Szálló melletti Püspökkertre esett a választás. Itt egy érdekes, az akkori város nagyságához igazodó többfunkciós együttes létrejöttének programja alakult ki, melyben helyet kapott a meglévő szálló, egy hozzá kapcsolódó új kaszinóval, valamint a többfajta társasági rendezvény befogadására alkalmas színház. Tervezésére Medgyaszay István (1877–1959) kapott megbízást.

Archív képek az 1905-1920-as évekből (Foto:KT)
Jellegzetes Medgyaszay-stílus
Képek a színházrekonstrukció utánról

A színház tervezése és élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Medgyaszay családi hagyományt követve vált építésszé. Bécsi, budapesti, párizsi tanulmányok és tervezői gyakorlat, a Malonyai Dezső csoporttal végzett székelyföldi népművészeti gyűjtőút tapasztalatai, Hennebique vasbeton-építési praxisának ismeretei álltak ekkor már rendelkezésére ahhoz, hogy a tervezési feladatot új szellemben sajátos szecessziós stílusban teljesítse. Első vázlatait még párizsi tartózkodása alatt (1907) készítette: a színházat úgy kellett megterveznie, hogy az kapcsolódjék az áttervezendő Korona Szállóhoz, az étterem és a nézőtér azonos szintre kerüljön, a terem vetítésekre és bálok rendezésére is alkalmas legyen. Meghatározták azt is, hogy a főbejárat a Megyeház felőli püspökkerti részre kerüljön, sőt az épület másik végén is (mai Óvári u.) megközelíthető legyen. Medgyaszay elismert újítási hajlama mellett a megadott feszes tervezési programnak is komoly szerepe volt abban, hogy a kor legizgalmasabb megoldása született. A programban megadott igényeket kielégítő tervének alapkoncepciója az, hogy a nézőtér alatt alakítja ki az előcsarnokot, a bejáratot pedig a színpad alatt helyezte el, s a főlépcső az épület ellentétes végére került.

Az épület szerkezete stílusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az épület – a körítő falaktól eltekintve – teljes egészében vasbetonból készült, így az első vasbeton szerkezetű magyar színházként tartjuk számon, s ez nemzetközi viszonylatban is nagy feltűnést keltett. Tervezője egy 1908-ban tartott bécsi konferencián építészeti, szerkezet- és stílusalakítási elveit e színházon alkalmazott megoldásaival illusztrálta. Lényege az, hogy a vasbetont, mint új, korszerű szerkezeti anyagot, „szilárdsági viszonyait minél világosabban jellemezzük, művészeink a mai népünk a mai népünk formanyelvén beszéljenek és azokban a mi korunk gyermekeinek lelke, a mai világnézetünk tükröződjék”. Ezt Medgyaszay a már említett sajátos alaprajzi rendszer mellett számos, itt alkalmazott újításával érte el. Ilyenek: a páholysort tartó, népi formaelemeket alkalmazó, előre gyártott vasbeton konzolgerendák, az ugyancsak népművészeti ihletésű vasbeton ablakok, a sajátos, felfekvési helyen elvékonyodó oszlopok, a központi fűtő-szellőzőrendszer stb. Épületének varázsát a külső és belső megjelenést egyaránt meghatározó lágy, gömbölyded hatás, él nélküli tömegalakítás, felfelé sudarasodó falsíkok, az ellentétek hatására építő, az alkalmazott elemeket díszítés rangjára emelő építészeti formálás adja meg. A színházépület kortársak által is elismert értékeit nagymértékben növelik Nagy Sándor (1869–1950) Veszprém megyei születésű művész alkotásai: a Megyeháza felőli homlokzaton „Hunor és Magor” című sgrafittója, illetve a főlépcsőház ovális színes üvegablaka: „A népművészet dicsérete”.

A megépült színház élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A színház Veszprém legjelentősebb szecessziós stílusú épülete, mely korának szakmai élvonalába került. Funkcióalakítás, az alkalmazott szerkezetek sajátosságaiból kiinduló tér- és építészeti forma képzés, díszítés, és képzőművészet ritkán sikerült egységének megnyilvánulása, melyet az 1984–88 között végrehajtott rekonstrukció során döntő mértékben sikerült megóvni. Az a kívánság, hogy a színház „komoly, nemes hivatásával” valóban a felnőttek főiskolájának helyét foglalja el – a megépültekor, 1908-ban, de még sok éven át csak óhaj maradt. Változó társulatok, ingadozó színvonalú, egyre gyérülő előadások jellemezték évtizedekig a színi-kultúrát.

Az építkezések fennmaradt adósságainak csökkentése érdekében mozielőadások, hangverseny- és gyűlésrendezvények váltották egymást falai között. 1920-ban vette fel a Petőfi Színház nevet. Végül 1961-ben jött létre az önálló társulat, a színházkultúra megteremtése érdekében, különösen az ifjúság nevelését elősegítendő céllal. Az épület hányatott sorsa, az építéskor felhasznált gyenge minőségű anyagok, továbbá a korszerű színháztechnika igénye a nyolcvanas évekre megérlelte az épület rekonstrukcióját és átalakítását.

Üvegmozaik a dísz-lépcsőházban (Nagy Sándor)(Foto:KT)
Építészlátogatók a főlépcsőtérben (1996)

A színházépület rekonstrukciós felújítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az épület műemléki jelentőségét tekintve gondos, vitáktól nem mentes feladatot jelentett ez. A rekonstrukciós munkákra 1984 és 1988 között került sor. A terveket a Középülettervező Vállalat tervezői, Szendrő Péter és Szenes István készítette el a társtervezők – statikus, gépész, szcenikus stb. – közreműködésével. A megújult épület több tekintetben eltér eredetijétől. Legjelentősebb, hogy míg az 1908-ban megépült színház egy többcélú épületegyüttes elemeként született, a mai funkcionálisan és építészetileg önállósult létesítmény. Másik jelentős változás méretének növekedésében nyilvánul meg. A korszerű technika és működés területigényei csak egy félig földbe süllyesztett üzemi szárny hozzáillesztésével voltak kielégíthetők. A belső funkcionális kapcsolatok bővülése és átértékelése, de a környék időközben megváltozott városépítészeti körülményei is visszahatottak az eredeti alaprajzi rendszerre, s annak átalakítását eredményezték. A nézőtér, az előcsarnok és a kettőt összekötő lépcsőház eredeti megoldását megőrizve, a volt Püspökkert (ma Színházkert) felőli bejárat kialakítására került sor. A földszint büfével, stúdiószínpaddal bővült, teljesen megújult a színpadtechnika és az épületgépészet is.

A társművészetek jelenléte[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A látogató ma a Színházkertben kialakított téren át közelít az épülethez. Itt – mintha a színházba igyekezne – Marton László Petőfi-szobra áll. Az előcsarnok tágas terének építészeti érdekességei a sajátos fejezetű pillérek, a mennyezetről csüngő lámpatestek (Horváth Márton és Simai Lajos), a szecessziós utánérzésű falburkoló kerámia (Szekeres Károly). Az előcsarnokhoz építészetileg szervesen kapcsolódik a díszlépcső, melyet Nagy Sándor eredeti színes üvegablaka, Horváth Márton és Simai Lajos lámpakompozíciói és Albert András korlát- és ötvösmunkái gazdagítják. A nézőtér felújítása során a tervezők a leghűségesebb, eredeti térélményre törekedtek a korszerű színpadtechnikai elemek egyidejű alkalmazása mellett. A nézőtér kétségkívüli gazdagítását eredményezte a Medgyaszay tervből eddig meg nem valósult oldalfal-díszítés, (Gönczi András és Szenes Zsuzsa textil faliképei) és a korábban már említett, itt akusztikai szerepet is játszó kerámia falburkolat.

A Petőfi Színház jelentősége napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A színház 1920 óta viseli Petőfi Sándor nevét. Állandó színtársulata 1961. október 13-án tartotta első előadását, amikor Jókai Mór és Földes Mihály A kőszívű ember fiai című drámáját vitték színpadra. 1971-ben Latinovits Zoltán volt a színház rendezője.

A színházat születésekor az építészeti, művészeti igényesség, korszerűség jellemezte. Napjainkban ehhez a történelmi hűséghez való olyan törekvés társul, mely a kor színháztechnikájának befogadására is képessé teszi az épületet. A népességszámában, városi és regionális funkcióiban meggazdagodott város pezsgő színházi élete ma már méltóan csatlakozik a színház építészeti- és társművészeti gazdagságához.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Veszprémi Petőfi Színház igazgatói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

LATINOVICS 417 KT.JPG
BUJTOR 420 KT.JPG

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás és szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kiss Tamás: Veszprém, Megyeház-Színház-Múzeum (TKM könyvtár) - Bp. OMF-Veszprém VT. - ISBN 963-555-680-2
  • Szerk. B.: Színházépítés Veszprémben 1908-1988. - Veszprém, Petőfi Színház, 1988. - ISBN 963-718-502-X
  • Gerle-Kovács-Makovecz: A századforduló magyar építészete – Bp.1991. Szépirodalmi K. - ISBN 963 15 42785
  • Szerk. Németh L.: Magyar Művészet 1890-1919. – Bp. 1981. Akadémiai K. - ISBN 963-05-2542-9
  • Szerk. Éri-Jobbágyi: A Golden Age – Art and society in Hungary 1896-1914 - 1989. október 25. London (Barbican); Miami (C. Fine Arts) - ISBN 0-946372-15-2
  • Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák–Magyar Monarchiában 1896-1918. - ISBN 963-13-2096-0
  • Merényi Ferenc: Magyar Építészet 1867-1967.- Műszaki K. Bp. 1970.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Koordináták: é. sz. 47° 05′ 31″, k. h. 17° 54′ 25″