Sgraffito
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Sgraffito (graffito): díszítő eljárás
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Leírása
Abból áll, hogy valamely rétegbe való bekarcolás révén az alatta levő más színű alap előtűnik és a kikarcolt részeken rajzszerűen hat. Előfordul a kerámiában (graffiato) és az építészeti díszítésben, ahol a sötét alapon a világos vakolat-bekarcolás hatásos és tartós díszt ad.
Magyarországon fontos szerepet játszott pl. az ún. felső-magyarországi késő reneszánsz stílusban. Szép példái a fricsi várkastély (volt Berthóthy-kastély) Fricsben (Fričovce) és Lőcsén (Levoča) a Thurzó-ház. A fricsi várkastély építését 1623-ban kezdték, 1630-ban fejezték be. Építette Bertóthy Bálint, az Aba nemzetségből származó előkelő sárosi földesúr. Építője Sorger Mihály, kassai építőmester, a vár sgraffitói Vaxmann Márton eperjesi mester munkái.[1] A Thurzó-ház lakóháznak épült eredetileg a XVII. században, ma is őrzi reneszánsz sgraffitókkal díszített homlokzatát és pártakoronáját.[2] A pártakoronázás gyakori külön díszítő eleme a sgraffito. A képeken bemutatott fricsi várkastély és lőcsei Thurzó-ház is jellegzetesen pártakoronás. Ezen épületek attikafallal vannak megmagasítva, kis összekapcsolt ormokban fejeződnek be, mintegy pártadíszt alkotva, megkoronázva az épületeket, (a pártakoronázás már az asszír építészetben is előfordult, majd az arab és a római építészet idejétől terjedt el, nagyon ismert példái, amelyek napjainkban is jó állapotban vannak, a velencei Doge-palota, vagy a krakkói posztócsarnok, ez utóbbiak pártakoronáit azonban reliefek díszítik, s nem sgraffitók).
[szerkesztés] Galéria
|
A lőcsei Thurzó-ház sgraffitói (Levoča, Szlovákia) (XVII. század) |
[szerkesztés] Források
- Művészeti lexikon. 3. kiad. 4. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1981-84. ISBN 9630523647