Lőcse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lőcse (Levoča)
Slovakia region Spis 31.jpg
Lőcse látképe
Lőcse címere
Lőcse címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Lőcsei
Turisztikai régió Szepes
Rang város
Első írásos említés 1249
Polgármester Miroslav Vilkovský
Irányítószám 054 01
Körzethívószám 053
Népesség
Teljes népesség 14 830 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 232 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 628 m
Terület 64,04 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lőcse (Szlovákia)
Lőcse
Lőcse
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 01′ 30″, k. h. 20° 35′ 20″Koordináták: é. sz. 49° 01′ 30″, k. h. 20° 35′ 20″
Lőcse weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Lőcse, Szepes vára és a kapcsolódó műemlékek
Világörökség
Levoca main square 03.JPG
A lőcsei főtér
Adatok
Ország Szlovákia
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok IV
Felvétel éve 1993, 2009
Elhelyezkedése
Lőcse (Szlovákia)
Lőcse
Lőcse
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 01′ 22″, k. h. 20° 35′ 26″

Lőcse (szlovákul: Levoča, németül Leutschau, latinul Leutsovia) város Szlovákiában, Eperjestől 40 km-re nyugatra, a Lőcse patak völgyében. Az Eperjesi kerület Lőcsei járásának székhelye. Az egykori Szepes vármegye székhelye és legjelentősebb települése. 2011-ben 14 830 lakosából 12 343 szlovák és 822 roma volt.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lőcse (szlovákul: Levoča) patakról kapta a nevét, amelynek partján fekszik. A szláv levoča bal oldali (patakot) jelent. A név a szláv lev (= bal) melléknévből ered. A német Leutschau és a latin Leutsovia a magyarból való.

A lőcsei városháza

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területén már a 9. században szláv erődítmény állt.[forrás?] A települést a 12. században kezdték benépesíteni a szászok, ez azonban nem a mai helyén állott, és a tatárjárásban elpusztult. A mai várost a tatárok kivonulása után a Menedékkőről visszatérő szepesi szászok alapították a Hernád lapályának jól védhető, kiemelkedő részén. Oklevélben 1245-ben említik először. 1271-ben már a szepesi városok szász tartományának fő helye, 1772-ig a szepesi szász kamaragrófság székhelye. Falai a 13. században épültek, majd a 15.16. században alakították ki ma is látható védműveit, melyek 44 ha területet kerítenek be, és ezzel az ország legjelentősebb települései közé számított. 1321-től árumegállító joga volt, majd 1323-ban szabad királyi város lett. Kereskedelme fokozatosan nemzetközi méreteket öltött, fejlett kézműipara, vásárai voltak. 1332-ben és 1431-ben tűzvész pusztította. 1440 és 1450 között a husziták többször támadták a várost, Mátyás innen indult kiűzésükre. 1526 után nagy szerepe volt a trónharcokban, majd a 17. századi harcokban. A város már a 16. század első felében protestáns hitre tért. A 16. században közel száz évig folyt az ellenségeskedés a szomszédos Késmárkkal, mely fegyveres összetűzéssé is fajult. 1550-ben és 1599-ben újra tűzvész pusztította. 1560-ban 2500, 1622-ben 1600, 1645-ben 2214 lakos pusztult el a dühöngő pestisjárványokban. 1630-ban Breuer Lőrinc itt állította fel nyomdáját, mely 1754-ig működött. Nyomdái és iskolái évszázadokig híresek voltak, számos neves személyiség tanult és tanított itt.

Híres gimnáziumát 1672-ben a jezsuiták alapították, tanára volt többek között Hell Miksa, a neves fizikus, csillagász is. Itt hangzott fel 1844-ben a "Zeng az ég, a Tátrán villámok cikáznak" kezdetű forradalmi dal is, amely Szlovákia nemzeti himnusza lett. 1687-ben az ellenreformáció visszaadta a templomokat a katolikusoknak. A Rákóczi-szabadságharcban háromhavi ostrom után védői feladták, 170910-ben Löffelholz császári tábornok foglalta vissza. Hadi felszereléseit a 18. század elején elvitték, de védművei jórészt mai is állnak. 1910-ben 7528 lakosából 3094 szlovák, 2410 magyar, 1377 német, 201 ruszin és 197 román volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye székhelye volt. A város 1996-óta járási székhely.

A főtér részlete

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kis kápolna helyett 1247-ben egy nagyobbat építettek, majd 1311-ben ezt templommá bővítették. A zarándokok növekvő száma miatt azonban ez is kicsinek bizonyult, ezért 1696-ban új, nagyobb templomot építettek. 1819-ben egy még nagyobbat kellett építeni, de 1903-ra ez is szűknek bizonyult, ezért új, nagyobb, a lourdes-i bazilikához hasonló templom építésébe fogtak, amit 1914-ben a Sarlós Boldogasszony tiszteletére fel is szenteltek. Főoltárán áll az 500 éves, fából faragott kegyszobor.

  • A Lőcsei-völgyben épült fel 1863-ban a fürdő, mely 1945 után szűnt meg.
A szégyenketrec a főtéren
A Thurzó-ház

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lőcse az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szalatnai Rezső 1938: Lőcse. In: Tamás Mihály (szerk.): Tátra-almanach - Szlovenszkói városképek. Pozsony, 219-256.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lőcse témájú médiaállományokat.
A városháza és a szégyenketrec madártávlatból