Faludy György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Faludy György
Születéskori neve Faludy György
Született 1910. szeptember 22.
magyar 1867-1918 Budapest
Elhunyt 2006. szeptember 1. (95 évesen)
magyar Budapest
Nemzetisége magyar magyar
Foglalkozása költő, műfordító, író
Díjak Kossuth-díj (1994)

Faludy György az IMDb-n

Faludy György (született Leimdörfer György Bernát József[1]) (Budapest, 1910. szeptember 22. – Budapest, 2006. szeptember 1.) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, író.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesten született zsidó polgári családban. Édesapja Leimdörfer Jenő (más forrás szerint Leimdörfer Joachim (Chájim))[2] vegyész, édesanyja Bieringer Erzsébet Katalin volt. 1928-ban érettségizett a fasori Evangélikus Főgimnáziumban. Ezután a bécsi (1928–30), a berlini (1930–31), a párizsi (1932) és a grazi (1932–33) egyetemen tanult. 1933–34-ben katonai szolgálatot teljesített zászlósi rendfokozatban, amelytől később megfosztották. 1937-ben jelentette meg a Villon-átköltéseket, mely jó időre meg is határozta pályáját.

1938-ban elhagyta Magyarországot. Erre többek között az kényszerítette, hogy úgy érezte hazájának az a legrosszabb, ha a háborút a hitleri Németország nyeri meg, így a németek oldalán semmiképp sem akart volna harcolni. Párizsig menekült, itt találkozott többek között Arthur Koestlerrel és az emigráns magyar művészek közösségével. Később a német megszállás miatt innen is távozni kényszerült. Havas Endrével és Lorsy Ernővel együtt Marokkóba ment, majd az Amerikai Egyesült Államokba jutott, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és lapszerkesztőjeként tevékenykedett. Ezután három évig az amerikai hadseregben szolgált tisztként. Eközben húgát, aki az országban maradt, a nácik meggyilkolták.

1946-ban tért haza, a Népszavánál helyezkedett el. 1947-ben megjelent az Őszi harmat után című verseskötete, illetve a Villon balladák már a 14. kiadásnál tartottak. A rasszizmust megvetette, vezetésével döntötték le 1947. április 26-áról 27-re virradó éjjel Prohászka Ottokár Károlyi-kertbéli szobrát. A kommunista hatalom kezdettől fogva ellenségesen viszonyult hozzá, további művei nem jelenhettek meg. 1949-ben hamis vádak alapján 3 évre a recski kényszermunkatáborba zárták. Itt írt versei 1983-ban Münchenben jelenhettek meg Börtönversek 1949–1953 címmel. Szabadulása után fordításokkal kereste meg a kenyérre valót, majd 1956-ban ismét elmenekült az országból.

Faludy György síremléke, Budapest, Fiumei úti temető, 2012. november 2.

Faludy György életrajzi regényében az ávós őrnagy beszéde jellemzi az 1953. szeptemberi szabadon bocsátások légkörét: „A Magyar Népköztársaság nevében bocsánatot kérek öntől azért az igazságtalanságért, jogtalanságért és méltatlanságért, melyet el kellett szenvednie. …figyelmeztetett, hogy a törvény hatévi fegyházbüntetést ír elő, amennyiben rabságunk körülményeiről, helyéről, okairól akár bármit is elárultunk. Azzal a jó tanáccsal szolgálhat, hogy a kérdezősködőket jelentsük fel, közvetlen hozzátartozóinknak pedig mondjuk, hogy tanulmányúton voltunk a Szovjetunióban.[3]

Londonban települt le, ahol 1957-től az Irodalmi Újság szerkesztője. 1961–62-ben írta a Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi visszaemlékezéseit, eredetileg angolul (My Happy Days in Hell, 1962). A könyv 1987-ben jelent meg először Magyarországon az AB Független Kiadónál – a kommunista cenzúra által betiltott szamizdat kötetként. 1963 és 1967 között Firenzében és Máltán élt. 1967-ben költözött át Torontóba. Kanadában és az Egyesült Államokban különböző egyetemeken tartott előadást, miközben a Ötágú síp és a Magyarok Világlapja című lapok munkatársaként dolgozott. 1980-ban New Yorkban jelentek meg összegyűjtött versei. Közben Magyarországon tiltott költő volt, a könyvtárakban még a katalógusból is kiszedték azokat a cédulákat, melyen a neve szerepelt. Megjegyzendő azonban, hogy a pártállam idején kiadott A magyar irodalom története több helyen említi, sőt bővebben is tárgyalja és idéz tőle.[4]

1988-ban hazalátogatott, majd 1989 márciusában hazatért, Budapesten telepedett le. A rendszerváltás után korábban szamizdatban terjedő műveit is ki lehetett adni. Új verskötetei és fordításai is megjelentek. Faludy 1994-ben a Kossuth-díjat is megkapta. 1998-ban alapító tagja volt a Digitális Irodalmi Akadémiának. Személyét többnyire érdeklődés övezte, bár 90 éves kora felett sem szűnt meg polgárpukkasztónak, meghökkentőnek lenni. Pokol tornácán című kötetének bemutatóját már nem érhette meg, a Kossuth-díjas költőt 2006. szeptember 1-jén, otthonában érte a halál.

Tiszteletére 2006. október 3-án, Torontóban, a közvetlenül az egykori ottani otthona melletti parkot hivatalosan is George Faludy Place-re keresztelték át. Bár az elnevezési procedúra még életében elkezdődött, a névadási ünnepségre időközben bekövetkezett halála miatt már nem tudott elutazni.

Magánélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1953-ban feleségül vette Szegő Zsuzsanna újságírót, akivel már letartóztatása előtt kapcsolatban állt. Zsuzsa a Haladás c. lapnak írt cikkeket. Ennek az újságnak a szerkesztőségében találkoztak először. A házasságból egy gyerek született: András (Andrew Faludy, 1955–2010). A Haladás után írt a Világosságnak is, és később a Népszavánál kapott állást. 1963-ban felesége meghalt.

1966-ban Máltán ismerkedett meg a nála 28 évvel fiatalabb amerikai fiatalemberrel, Eric Johnsonnal, akivel ezután 36 éven keresztül éltek élettársi kapcsolatban.[5] Bár soha nem titkolta biszexualitását,[6] egy 2002-es tévés interjú, melyben erről vall, mégis csak halála után, 2006-ban került adásba.[7]

2002 júliusában vette feleségül Faludy Fannit (sz. Kovács Fanni), aki 65 évvel volt fiatalabb nála. A párt a halál választotta el.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Faludy György emléktáblája egykori lakóhelyén, Budapesten a Szent István körút 2. szám alatt. Máger Ágnes alkotása.

1937-ben jelentek meg Villon-átköltései a Magyar Hírlapban.[8] Ezek profán szövegeit egyesek visszatérésnek tekintették Villon stílusához, mások csak közönségesnek tartották például Szabó Lőrinc fordításaihoz képest. Mivel egyetlen kiadó sem merte vállalni a kiadást, saját költségén jelentette meg a kötetet, amely nem várt sikert aratott, és még további negyven (részben szamizdat) kiadást ért meg.

  • Heinrich Heine: Németország. Faludy György átköltésében. Kolozsvár 1937. Korunk, 102 p.
  • François Villon balladái. Bp. 1937. Officina, 96 p.; 34. kiadás: Bp. 1988. Magyar Világ, 94 p.
  • A pompeji strázsa. Versek. Bp. 1938. Officina
  • Dicsértessék. Középkori himnuszok. Műfordítások. Bp. 1938. Singer és Wolfner, 96 p.
  • Európai költők antológiája. Műfordítások. Bp. 1938. Cserépfalvi, 320 p.
  • A felszabadultak az elnyomottakért. Emlékalbum a spanyol földalatti mozgalom támogatására. Bp. 1946. Szociáldemokrata Párt, 32 p.
  • Őszi harmat után. Versek. Bp. 1947. Officina, 146 p.
  • Rabelais Pantagruelje. Műfordítás. Bp. 1948. Cserépfalvi, 304 p.; 2. kiadás: Szeged 1989. József Attila Tudományegyetem, 458 p.; Második rész: Bp. 1993. Magyar Világ, 326 p.
  • Tragödie eines Volkes. Ungarns Freiheitskampf durch die Jahrhundert. Tatár Máriával, (Faludy Zsuzsával) és Pálóczi Horváth Györggyel. Wien 1957. Europa Verlag, 116 p. + 37 t.
  • Emlékkönyv a rőt Bizáncról. Válogatott versek. London 1961. Magyar Könyves Céh, 207 p.
  • My Happy Days in Hell. [Önéletrajz.] Ford.: Kathleen Szász. London, 1962. Andre Deutsch, 470 p. (London 1963, 1987, New York, 1963, 1964, Toronto 1985. Magyar: Bp. 1987, 1989, 1999.)
  • [németül:] Heitere Tage in der Hölle. Ford.: Hans Wagenseil. München 1964. Rütten und Loening Verlag.
  • [dánul:] Myne lykkelige Dage i Helvede. Ford.: Lotte Eskelung, Koppenhága 1964. Forlaget Fremad, 392 p.
  • [franciául:] Les beaux jours de l’enfer. Ford.: Gara László. Paris 1965. John Didier, 376 p.
  • [magyarul:] Pokolbéli víg napjaim. Bp. 1987. AB Független (szamizdat), 544 p.; 2. kiadás: Bp. 1989. Magyar Világ
  • Karoton. A Novel. Ford.: Flora Papastavrou. London, 1966, Eyre and Spottiswoode, 304 p.
  • [ugyanez:] City of Splintered Gods. New York 1966. William Morrow, 304 p.
  • Erasmus of Rotterdam. Életrajz. Ford.: Eric Johnson. London 1970. Eyre and Spottiswoode, 298 p.; New York 1971, 1974.
  • [németül:] Erasmus von Rotterdam. Ford.: Walter Seib és Waltraut Engel. Frankfurt am Main 1973. Societäts Verlag, 290 p.; 1981. uo.
  • Levelek az utókorhoz. [Versek.] Toronto 1975. Institut Marsile Ficin, 206 p.
  • Ballada a senki fiáról. Villon-átköltés. Andruskó Károly 48 fametszetével. Újvidék 1975. Udruzjene Kolekcionare Jugoslavije, 61 p.
  • East and West. Selected Poems. Ford.: John Robert Colombo. Toronto 1978. Hounslow Press, 148 p.
  • Faludy György összegyűjtött versei. New York 1980. Püski Sándor, 635 p.
  • Börtönversek. 1949–1952. Az ávó pincéjében és Recsken. München 1983. Recski Szövetség, [lapszámozás nélkül]. Ugyanez 1950–1953. Bp. 1989. Magyar Világ, 93 p.
  • Learn This Poem of Mine by Heart. Sixty Poems and One Speech by – –. Ford.: John Robert Colombo. Toronto 1983. Hounslow Press, 128 p.
  • Twelve Sonnets. Ford.: Robin Skelton. Victoria, British Columbia 1983. Pharos Press, 24 p.
  • Selected Poems of George Faludy. Ford.: Robin Skelton. Toronto, 1985. McClelland and Stewart, 232 p. Ugyanez: Athens, Georgia, USA, 1985. University of Georgia Press, 232 p.
  • Ballad for Isabelle. Ford.: Robin Skelton. White Rock, British Columbia 1985. White Rino Press
  • Hullák, kamaszok, tücsökzene – Corpses, Brats and Cricket Music. Ford.: Robin Skelton. Vancouver 1987. Tanks, 67 [2] p.
  • Faludy György–Eric Johnson: Notes from the Rainforest. Esszék. Toronto 1988. Hounslow Press, 128 p.

Magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jegyzetek az esőerdőből. Bp. 1991. Magyar Világ Kiadó, 208 p.
  • Test és lélek. A világlíra 1400 gyöngyszeme. Műfordítások. Szerk.: Fóti Edit. Ill.: Kass János. Bp. 1988. Magyar Világ, 760 p.
  • 200 szonett. Versek. Bp. 1990. Magyar Világ, 208 p.
  • Erotikus versek. A világlíra 50 gyöngyszeme. Szerk.: Fóti Edit. Ill.: Karakas András. Bp. 1990. Magyar Világ, 72 p.
  • Dobos az éjszakában. Válogatott versek. Szerk.: Fóti Edit. Bp. 1992. Magyar Világ, 320 p.
  • Jegyzetek a kor margójára. Publicisztika. Bp. 1994. Magyar Világ, 206 p.
  • 100 könnyű szonett. Bp. 1995. Magyar Világ, [lapszám nélkül].
  • Versek. Összegyűjtött versek. Bp. 1995. Magyar Világ, 848 p., 2001. Magyar Világ Kiadó 943 p.
  • Vitorlán Kekovába. Versek. Bp. 1998. Magyar Világ, 80 p.
  • Pokolbeli víg napjaim. Visszaemlékezés.
  • Pokolbeli napjaim után. ISBN 9639075094.
  • A Pokol tornácán. ISBN 9633699452.
  • Faludy tárlata: Limerickek. Glória kiadó. 2001.
  • A forradalom emlékezete (Faludy Zsuzsával közösen). ISBN 9633700337
  • Heinrich Heine Válogatott versek Faludy György fordításában és Németország Faludy György átköltésében. Egy kötetben. Alexandra Kiadó. 2006.
  • Versek – Digitális Irodalmi Akadémia, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2011. – A hozzáférés ideje: 2012. augusztus 24. 23:30

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különcségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sosem viselt zoknit.[9]
  • Homoszexuális kapcsolata is volt Eric Johnsonnal, közel négy évtizeden át.[10][11]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Faludy György: Pokolbéli víg napjaim, Magyar Világ Kiadó, Pécs, 1989. ISBN 963 7815 00 7
  1. Születési anyakönyv, Bp. VII. kerület, 1910/2392. Budapest Fővárosi Levéltár, 263. tekercs. Forrás: Csiszár Gábor doktori disszertációja, 12. oldal, ELTE BTK, 2008
  2. Faludy és zsidósága I. (Hozzáférés: 2014. szeptember 06.)
  3. Faludy György: Pokolbéli víg napjaim, Budapest, Magyar Világ Kiadó, 1989 ISBN 963 7815 00 7 önéletrajz
  4. Béládi Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 1945–1975 I–IV. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981–86. ISBN 963-05-3601-3, ISBN 963-05-4304-4, ISBN 963-05-4305-2, ISBN 963-05-2919-X
  5. George Jonas. „Faludy és a szerelem”, terasz.hu 
  6. Faludy György: Pokolbéli víg napjaim 119. p.
  7. Faludy eltitkolt interjúja”, RTL Klub Online 
  8. A népek olvasótégelye blog: [1] (2010. február 1.)
  9. http://www.lico-art.hu/media/archivum.php?cikk=64 Zoknifóbiája
  10. http://pride.hu/article.php?sid=2193 Coming outja
  11. A költő és a balett-táncos - elhunyt Faludy György férfimúzsája /2004. április/

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Faludy György témájú médiaállományokat.