Bjørnstjerne Bjørnson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Bjørnstjerne Bjørnson (Kvikne, 1832. december 8. – Párizs, 1910. április 26.) norvég író, költő, újságíró. Az 1903-as irodalmi Nobel-díj viselője. Norvégia függetlenségének harcosa.

[szerkesztés] Élete

Ősei parasztok voltak, apja evangélikus lelkész. Anyai nagyapja Richard Nordraak, aki Bjørnson 1856-ban írt versét megzenésítette, mely 1864-ben vált a norvégok nemzeti himnuszává. Középiskolai tanulmányait késve, csak 1854-ben fejezte be. A kristianiai (ma Oslo) egyetemen tanult, tanulmányait azonban félbehagyta. Újságíróként, színikritikusként hívta fel magára a figyelmet. Indulatos cikkeiben síkra szállt az önálló norvég színjátszás és a Svédországtól való függetlenség mellett. 1857-ben átveszi nagy vetélytársától Henrik Ibsentől a bergeni színház vezetését. 1859-ig marad a színház élén. 1860-1863 között Európában utazgat. 1865-ben a kristianai színház igazgatója lesz, ezt a tisztségét 1867-ig tölti be. 1873-tól Németországban, Olaszországban él. Botrányoktól sem mentes közéleti pályafutása miatt felségsértési pert akasztanak a nyakába, azonban mint a norvég himnusz szerzőjét, később felmentik. 1880-ban az Egyesült Államokba költözik. 1882-ben hazatér és Aulestadban telepedik le. 1910-ben agyvérzésben hal meg.

[szerkesztés] Munkássága

Bjørnstjerne Bjørnson a norvég nacionalista romantika kiemelkedő egyénisége Ibsennel együtt. Kiállt az európai, idegen hatalmak uralma alatt élő népek védelmében, így sok cikkében ír a lengyelekről, finnekről, románokról, leggyakrabban a szlovákokról. A magyarországi nemzetek ügyében vitatkozott Apponyi Alberttel.

Műveiben elsősorban a norvég parasztságnak állít emléket, ezzel szemben a városi polgárság életének erős kritikusa. Történeti munkáinak fő célja a norvég nemzeti öntudat felélesztése. Az 1856-ban írt Ja, vi elsker dette landet című munkája lett a norvég nemzeti himnusz.