Paul Heyse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paul Johann Ludwig von Heyse
Paul Johann Ludwig Heyse.jpg
Nobel-díjas író (1910)
Született 1830. március 15.
Berlin
Elhunyt 1914. április 2. (84 évesen)
München, Németország
Foglalkozása író
költő
drámaíró
szerző

Paul Johann Ludwig von Heyse (Berlin, 1830. március 15.München, 1914. április 2.) német költő és elbeszélő, a müncheni költőkör tagja. 1910-ben ő volt az első német szépirodalmi író, aki irodalmi Nobel-díjat kapott. A politikamentes szórakoztató irodalom jeles képviselője.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Heyse-portré Von Menzel által (1853)

Berlinben született, a berlini egyetemen tanult filológiát, tanulmányai befejeztével magántudósként élt. 1852-ben beutazta Olaszországot. 1854-ben II. Miksa bajor király meghívta müncheni udvarába, s ott az elbeszélő műfajok koronázatlan királyaként élte le életét.

A maga korában tekintélyes képviselője volt a müncheni költőkörnek, melynek tagjai [1] a német Parnasszust, az idealista esztétikát és az elvont szépség kultuszát képviselték, mely végül az egyesített német birodalom dicsőítését és az előkelő emberek szórakoztatását célozta, a szórakoztató irodalom mind a mai napig divatban van természetesen nemcsak Németországban.

Heyse tudatosan Giovanni Boccaccio reneszánsz novelláinak mintájára írta saját elbeszéléseit,[2] melyekben a téma szinte kizárólag mindig a szerelem, kissé rafinált lelki problémaként felvetve. Remek stiliszta volt, neoreneszánsz, neoklasszicista stílusban írt, artisztikus elbeszélő művészetét nemcsak az udvari emberek, hanem a polgárság körei is kedvelték, nem zavarta őket, hogy Heyse jellemformálása és helyzetrajza gyenge. Igény volt a szórakoztató irodalomra. Legsikeresebb novelláját L’Arrabiata címen írta 1855-ben.

Igen termékeny alkotó volt, számos vers mellett Heyse mintegy 180 novellát, nyolc regényt és 1912-ig 68 drámát írt. Az összes műve 15 kötetből áll, mindegyik kb. 700 oldalas, de nem is tartalmazza minden írását. Heyse műveit a legnagyobb európai nyelvekre és eszperantóra is lefordították. Magyar nyelven számos műve olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Werner Martin (szerk.): Paul Heyse: eine Bibliographie seiner Werke. ISBN 3-487-06573-8
  • Rainer Hillenbrand: Heyses Novellen: ein literarischer Führer. Frankfurt am Main: Lang 1998. ISBN 3-631-31360-8
  • Roland Berbig, Walter Hettche (szerk.): Paul Heyse. Ein Schriftsteller zwischen Deutschland und Italien. Frankfurt am Main: Lang 2001. ISBN 3-631-37378-3
  • Gabriele Kroes-Tillmann: Paul Heyse Italianissimo. Über seine Dichtungen und Nachdichtungen. Würzburg: Königshausen & Neumann 1993. ISBN 3-88479-787-5
  • Sigrid von Moisy: Paul Heyse. Münchner Dichterfürst im bürgerlichen Zeitalter. München: Beck 1981. ISBN 3-406-08077-4
  • Walter Hettche: Literaturpolitik. Die „Münchner literarische Gesellschaft“ im Spiegel des Briefwechsels zwischen Paul Heyse und Ludwig Ganghofer., megjelent: Zeitschrift für Bayerische Landesgeschichte. 55 (1992), 575.-609. oldal
  • Nicole Nelhiebel: Epik im Realismus. Studien zu den Versnovellen von Paul Heyse. Igel-Verlag Wissenschaft, Oldenburg 2000. Uni Bremen Diss. 1999. ISBN 3-89621-104-8

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Emmanuel Geibel (1815-1884) költőfejedelem; lírikus társai: Friedrich Bodenstedtre (1819-1892); Friedrich von Schackra (1815-99); Hermann Lingre (1820-1905); Wilhelm Hertzre (1835-1902); Heinrich Leuthold (1827-1879). Neoromantikus regényírók: Felix Dahn (1834-1912); Victor von Scheffel (1826-1886), Scheffel verses elbeszéléseket is írt. Ebben a korszakban lett híres bestseller-író a thüringiai Eugenie Marlitt (1825-1887), őt követte a XX. században Hedwig Courths-Mahler (1867-1950). Lásd Halász Előd: A német irodalom története. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1971. 250-252. p.
  2. Halász Előd i.m. 251. p.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Heyse témájú médiaállományokat.
Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Paul Heyse témában.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]