Porosz Királyság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Poroszország
Preußen
Zászló Címer
Flag of Prussia 1892-1918.svg Wappen Deutsches Reich - Königreich Preussen (Grosses).png
Térkép
Map-DR-Prussia.svg
Adatok
Főváros Königsberg, Potsdam, később Berlin
Államforma monarchia 1918-ig, utána köztársaság
Államfő Herceg (1525-1701); Király (1701-1918);
Miniszterelnök (1918-1945)
Dinasztia Hohenzollern
Terület 348.657,9 km² (1866-1919);
293.938 km² (1939)
Legmagasabb pont Schneekoppe (1602 m)
Lakosság 10 300 000 (1816);
16 900 000 (1852);
24 700 000 (1871);
37 300 000 (1905);
41 700 000 (1939)
Nyelv(ek) Német és lengyel
(az óporosz nyelv a XVII. században kihalt)[1]
Pénznem tallér (1873 előtt);
Márka (1873 után)
Vallás(ok) 63,7% protestáns;
35% katolikus;
1,3% zsidó (1905-ben)

Poroszország (németül Preußen) egy 1525 és 1934 (de jure 1947) között fennállt európai államalakulat volt, amely a Brandenburgi Választófejedelemségre és a Német Lovagrendre eredeztethető vissza. Poroszország jelentősen befolyásolta a német és európai történelmet.

A Brandenburgi Választófejedelemség és a Porosz Hercegség 1618-ban megkötött uniójából 1701-ben kikiáltották a Porosz Királyságot. Az ország a fénykorát a 18-19. században élte. A 18. században Európa harmadik legnagyobb nagyhatalmává nőtte ki magát II. Frigyes uralkodása (1740-1786) alatt.

Utolsó fővárosa Berlin volt.

Általános[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Poroszország nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Poroszország neve egy balti nép nevéből ered. A porosz a balti tenger partvidékén élő balti nép volt, melyet az odatelepülő német lovagok, a Német Lovagrend megalapítói „germanizáltak”.

Poroszország névvel kezdetben csak a birodalmi határon kívül eső területeket illették, melyeket később Nyugat-, és Kelet-Poroszország néven illesztettek a német fennhatóság alatt álló területekbe. 1446 és 1772 között ezeken a területeken két államalakulat létezett: A Német Lovagrend és a Királyi Poroszország. Utóbbi a német hódításig lengyel fennhatóság alatt állott.

Csupán a 18. századtól kezdve hívták a Hohenzollern család uralma alatt lévő területeket egységesen Poroszországnak.

Brandenburg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 17. század elején Brandenburg kiterjedt fejedelemség volt, egy töredezett államalakulat Észak-Németország területén. Fővárosa az 1240-ben alapított Berlin volt. A fejedelemség nagyszámú kisvárosában sok kézműves élt, de az ország sem a 15., sem a 18. században nem volt iparilag fejlettnek mondható. A szomszédos Porosz Fejedelemséget a Német Lovagrend bukása után az eredetileg sváb származású, Brandenburgban jelentős befolyással bíró Hohenzollern-dinasztia uralta. 1618-ban azonban kihalt a Hohenzollern-család porosz ága, így Kelet-Poroszország egyesült Brandenburggal. Az 1648-as vesztfáliai béke értelmében megkapta Pomeránia területét és több kisebb tartományt is. A fejedelemség ügyesen a maga javára fordította a vallási üldözések miatti népmozgásokat. Frigyes Vilmos nagyszámban telepített le az országban külföldieket, akik főleg Franciaországból és a katolikus fejedelemségekből érkeztek: hugenottákat, zsidókat, és protestánsokat. A képzett iparos bevándorlók nagy száma fellendítette a porosz ipart, megkezdődött a fejlődés. A bevándorlás a növekvő adóbevételek révén megerősítette a porosz államot.

Poroszország felemelkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A spanyol örökösödési háborúban I. Lipót császár szorongatott helyzetbe került, amikor francia csapatok gyülekeztek az osztrák tartományok határánál. Ezt a helyzetet kihasználva, III. Frigyes brandenburgi választófejedelem (1688-1713) Ausztriának nyújtott segítsége fejében kialkudta, hogy az uralma alatt lévő területeken megalapítsa a Porosz Királyságot. 1701. január 18-án fejére tette a koronát és I. Frigyes néven Poroszország királyává kiáltotta ki magát. Ezzel az eseménnyel megkezdődött Poroszország felemelkedése helyi hatalomból európai hatalmi tényezővé.

Területi gyarapodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Poroszország és Brandenburg területi változásainak animációja

Az első uralkodó alatt a Porosz Királyság viszonylag szerény méretű területekkel gyarapodott. I. Frigyes az Orániai-házból való édesanyjától örökölte a Lingeni Grófságot Vesztfália tartományban, melyet összekapcsoltak Tecklenburggal. Uralkodása alatt I. Frigyest a Svájc nyugati részében található Neuenburg-ban is fejedelemmé választották, és a mindenkori porosz királyok meg is tartották ezt a címet 1848-ig, egy rövid időszak kivételével a napóleoni háborúk alatt.

I. Frigyes Vilmos porosz király (1713-1740), a „katonakirály”, uralkodása alatt a Porosz Királyság területe jelentősen gyarapodott. Frigyes Vilmos az ún. „északi háború” során megszállta Elő-Pomerániát, mely tettét azzal magyarázta, hogy a Svédországgal harcban álló oroszok ellen akarta megvédeni a területet. A megszállás XII. Károly svéd királynak sem tetszett, így Poroszország hamarosan a svédellenes szövetségben találta magát.

Az északi háborút lezáró stockholmi békében Svédország a Porosz Királyságnak átadta Szczecin (Stettin) városát, és Elő-Pomeránia keleti területeit egészen a Peene folyóig.

A spanyol örökösödési háborút lezáró 1713-as utrechti béke rendelkezése értelmében Poroszország megkapta a Gelderni Hercegség egy részét.

A Porosz Királyság igazán jelentős területi gyarapodása Nagy Frigyes (1740-1786) uralkodása alatt ment végbe. Frigyes király uralkodását Szilézia megszerzésével kezdte, melyet az Ausztria ellen vívott háborúban szerzett meg. A háborús győzelem eredményeként megkapta Mária Teréziától Glatz Grófságot is. Egy későbbi háborúban Frigyes megvédte ezeket a szerzeményeket.

1744-ben Nagy Frigyes király megszállta Kelet-Frízföldet is, melyet egy korábbi béke a hollandoknak ítélt, utóbbiak azonban nem kívánták a területet országukhoz csatolni.

A Porosz Királyság keleti terjeszkedésére Lengyelország három felosztása során került sor. 1772-ben, az első felosztás során szerzett területekkel kialakult a szárazföldi kapocs a korábbi Brandenburg és Kelet-Poroszország között.

A terjeszkedést II. Frigyes Vilmos (1786-1797) folytatta, akire öröklés révén frank területek szálltak. Ennek során 1791-ben porosz uralom alá kerültek Anschbach és Bayreuth hercegségei, azonban a területeket 1806-ban át kellett adni Bajorországnak.

1793-ban, Lengyelország második felosztása során Poroszország hatalmas területekkel gyarapodott keleti irányba. A királysághoz került Nagy-Lengyelország tartomány Poznań, Kalisz és Łódź városokkal.

1795-ben, Lengyelország harmadik felosztása során porosz kézbe került Mazóvia Varsóval, valamint Białystok. Ezeket a tartományokat Új-Kelet-Poroszország (Neuostpreußen) néven szervezték meg.

1815-ben, a bécsi kongresszus értelmében a Lengyelország felosztása során szerzett területekből mindössze Nyugat-Poroszország maradt meg Danziggal.

Az 1803-ban elfogadott birodalmi döntés, az ún. Reichsdeputationshauptschluß értelmében számos enklávé területet és kisebb hercegséget Poroszországhoz csatoltak. III. Frigyes Vilmos (1797-1840) uralkodása alatt ennek során kerültek porosz kézbe az észak-németországi egyházi birtokok, valamint Erfurt, Eichsfeld, Hildesheim, Paderborn, Münster egyes részei, Quedlinburg, Essen, valamint a következő városok: Mühlhausen, Nordhausen és Goslar.

A bécsi kongresszus döntései értelmében Elő-Pomeránia nyugati része, Rügen sziget, valamint a Szász királyság egy nagyobb darabja szintén porosz kézbe került.

További területi döntések alapján Nassau és Hessen-Darmstadt átadta a Porosz Királyságnak töredezett területeit északon, így létrejöhetett Poroszország területén az egységes Rajnavidék (Rheinland).

Franciaország a napóleoni háborúk lezáródása után átadni kényszerült Saarbrücken és Saarlouis városait a hozzájuk tartozó területekkel.

Az egykori Gelderni hercegségnek a Maas folyótól minden nyugatra fekvő része, a Maas folyótól keletre egy keskeny sáv és az exklávék és Eltentől nyugatra és északra fekvő határmenti területek (Huissen (klevei nyelvjárás: Hüüsse), Malburgen (Malburg), Zevenaar (Sevenaer), Lobith és Wehl (Weel)), valamint a Waaltól délre fekvő Kekerdom és Leuth (Loeth) véglegesen Hollandiához került.

Egyúttal azonban Poroszországhoz is kerültek holland területek: Schenkenschanz (Schenkenschans) exklávé és Borghees, Speelberg, Leegmeer és a Klein-Netterden községek, amelyek ma Emmerich am Rhein-hez (Emmerik aan de Rijn) tartozó kerületek.

IV. Frigyes Vilmos alatt (1840-1858) a német délnyugaton, Svábországtól délre található Hohenzollern tartomány is Poroszország részévé vált egy államközi szerződés értelmében.

I. Vilmos királysága alatt (1861- 1888) zajlott a dán-német háború, melynek során Poroszország megszerezte Schleswig és Lauenburg tartományokat. A háborúba Ausztria is belekeveredett a dánok oldalán, a poroszok azonban győzelmet arattak a Habsburgot felett, így megszerezték Holstein tartományt is. Az osztrákokkal szembeni büntetésként I. Vilmos király beolvasztotta államába a Hannoveri Választófejedelemséget, a Hesseni Hercegséget, Nassaut, Frankfurt am Main szabad várost, valamint a Hesseni Nagyhercegség jelentős területeit.

I. Vilmos uralkodásának legjelentősebb motívuma a német egység megvalósítása porosz vezetéssel.

II. Vilmos (1888-1918) immáron császársága alatt egy 1890-ben Nagy-Britanniával kötött nemzetközi szerződés során Poroszországhoz kerültek a Helgoland szigetek. Poroszország cserébe lemondott Zanzibár gyarmatáról.

A területi gyarapodás számszerű illusztrációja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jól illusztrálja Poroszország területi gyarapodását, hogy míg 1440-ben, a brandenburgi választófejedelem 29 478 km² felett uralkodott, addig Vilmos császár 348 437 km² felett gyakorolt hatalmat.

Map-DB-PrussiaProvs-1818.svg
Map-DR-Prussia.svg
Map-WR-Prussia.svg
Poroszország a bécsi kongresszus (1815) után Poroszország a porosz–osztrák háború után (1866) Poroszország az első világháború után (1919)

Poroszország az I. világháborús vereség után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Porosz Szabadállam zászlaja

A Porosz Királyság a háborús vereség után köztársasággá alakult, hivatalos elnevezése Porosz Szabadállam (Freistaat Preußen, 1918–1947) lett. Egy 1929-es népszavazás értelmében Waldeck és Pyrmont államok csatlakoztak Poroszországhoz.

Poroszország utolsó miniszterelnöke a bajor származású Hermann Göring volt, aki azonban hiába próbált Hitlernél különleges pozíciót kialkudni[forrás?] a legnagyobb német állam számára. Hitler hatalomra jutása után a birodalom szövetségi jellegét hamarosan felszámolták, majd a közigazgatás területi rendszerét is átalakították, megszüntetve az egyes német államokat, így Poroszországot is. Az új felosztás egységeinek elnevezése Gau volt, Poroszország helyén többet is kialakítottak, de határaik a német államok korábbi egymás közötti határaira sem voltak tekintettel.

Németországnak a második világháború utáni, a megszálló szövetséges hatalmak által irányított területi újrarendezése szintén csak nagy vonalakban vette figyelembe a történelmi német államok határait, Poroszországot pedig a Szövetséges Ellenőrző Bizottság döntése feloszlatta. A 18 új német tartomány (állam) szinte mindegyike kapott belőle kisebb-nagyobb részt, ahogy Németország új keleti határán túl Lengyelország és a Szovjetunió is.

A porosz állam megszűnése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború után a Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1947. február 25-i 46-os számú döntése kimondta a porosz állam megszűnését.

A határozat szövege[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A porosz állam megszűnéséről
A porosz állam, mely a militarizmus és német reakcionizmus mindenkori hordozója, ezúton megszűnik. A népek békéjének és biztonságának fenntartását szem előtt tartva, valamint azzal a szándékkal, hogy a politikai életet Németországban ismét demokratikus alapokra helyezzük, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság a következő határozatot hozza:
I. Cikkely
A porosz állam központi kormányával és alárendelt hatóságaival ezúton megszűnik.

Porosz királyok listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Porosz Királyság királyai:

Poroszország uralkodóinak teljes listájáról lásd a Poroszország uralkodóinak listája c. szócikket.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Poroszország népességi és területi fejlődése az 1640 és 1939 közötti időszakban erősen növekvő tendenciát mutat.[2]:

Év Népesség Terület
1640 ~1 Mio. 79.500 km²
1688 1,4 Mio. 112.660 km²
1713 1,6 Mio. 114.000 km²
1740 2,4 Mio. 119.000 km²
1786 5,4 Mio. 195.000 km²
1806 8,7 Mio. 300.000 km²
1807 4,94 Mio. 158.000 km²
1816 10,3 Mio. 280.000 km²
1840 15 Mio. 280.000 km²
1861 18,5 Mio. 280.000 km²
1871 24,6 Mio. 348.780 km²
1880 27 Mio. 348.780 km²
1910 40,16 Mio. 348.780 km²
1939 42 Mio. 297.000 km²

A 17. és 18. század folyamán végbement erős népességnövekedés a területszerzésnek tudható be.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Klussis, Mikkels: Prussian language. donelaitis.vdu.lt, 2009. (Hozzáférés: 2012. május 7.)
  2. Lásd még Kurt Hinze: Die Bevölkerung Preußens im 17. und 18. Jahrhundert (…), a következőben: Otto Büsch, Wolfgang Neugebauer (Hrsg.): Moderne Preußische Geschichte, I. kötet, 182. oldal, valamint Wolfgang Köllmann: Demographische "Konsequenzen" der Industrialisierung in Preußen, ebda, 447. old.