Jean de La Fontaine
Jean de La Fontaine (Château-Thierry (Champagne), 1621. július 8. – Párizs, 1695. április 13.) francia író és költő
Írt elégiákat, színműveket is, de népszerűségét állatmeséinek (fabuláinak) köszönheti. Fabulái 12 könyvben jelentek meg, az első hatot az ifjú trónörökösnek írta, ezekhez Phaedrus ismert állatmeséit verses formában lefordította franciára. A következő hat már nem annyira gyermekeknek, inkább felnőtt olvasóknak szól. A mesékbe szőve éles iróniával bírálta kora társadalmi erkölcseit, az emberi gyarlóságokat, XIV. Lajos és a spanyol király között lévő vetélkedést. Elemzői szerint az utolsó állatmesék írásának idején La Fontaine már azzal a szándékkal alkotott, hogy az állatok javára ítéljen az emberek felett.[1] Leghíresebb állatmeséi közül való: A holló és a róka, A tücsök és a hangya.
Fabuláit a francia grafikus, festő és szobrász, Gustave Doré illusztrálta. 1922-ben összes meséi megjelentek magyarul Vikár Béla fordításában és Haranghy Jenő illusztrációival az egykori Dante Kiadó gondozásában.[2]
[szerkesztés] Jegyzetek és források
- Dobossy László: A francia irodalom története. Budapest, Gondolat, 1963. 1. köt. Jean de La Fontaine lásd 260-268. p.
- Világirodalmi kisenciklopédia I. (A–L). 3. bőv. kiadás. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1984. 673. o. ISBN 963-281-375-8
- Világirodalom (szerk.: Pál József), Budapest, Akadémiai Kiadó, 2005. 999 o. Jean de La Fontaine lásd 381-382. p. ISBN 963-05-8238-4
