Tolnai Ottó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tolnai Ottó
Élete
Született 1940. július 5. (74 éves)
Magyarkanizsa
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers

Tolnai Ottó (Magyarkanizsa, 1940. július 5. –) Kossuth-díjas szerbiai magyar író, költő, műfordító. A vajdasági magyar irodalom sokoldalú és egyik legkiemelkedőbb alakja. Műveit német, francia és szerb nyelvre fordították le.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szeged és Zenta között elhelyezkedő, Szerbiához tartozó Tisza-parti városban, Magyarkanizsán született. 1955 és 1959 között a zentai magyar gimnázium tanulója volt. 1959 és 1962 között az Újvidéki Egyetemen, majd a Zágrábi Egyetemen tanult, magyar nyelv- és irodalom és filozófia szakokon.

1956-tól publikál, eleinte rövidprózával, majd 1960-tól versekkel is jelentkezett. 1961-től az újvidéki Ifjúság hetilap Symposion mellékletének szerkesztője, majd az ebből létrejövő, 1964-ben induló Új Symposion alapító munkatársa, 1969 és 1974 között főszerkesztője volt, ahonnan a jugoszláv cenzúra nyomására kellett távoznia. 1974 és 1994 között az Újvidéki Rádió magyar adásának szerkesztőjeként és képzőművészeti kritikusaként dolgozott. (Művészeti íróként azóta is számontartják.[1]) 1992-től 2004-ig az Új Symposion megszűnése után megalakult és Veszprémben megjelenő Ex Symposion főszerkesztője.

Fiatal éveitől kezdve Újvidéken élt, ahol barátaival, köztük Domonkos Istvánnal és Végel Lászlóval igen hamar a helyi irodalmi- és közélet fontos szereplőivé váltak. Első verseskötete 1963-ban, első regénye, a rovarház 1969-ben jelent meg. A kettő között 1967-ben a Híd-díj elnevezésű vajdasági irodalmi kitüntetéssel jutalmazták, amelyet tizenhárom év múltán újból megkapott. 1968-ban Domonkos Istvánnal közös könyve jelent meg a Symposion könyvek (az Új Symposion könyvmelléklet-sorozata) keretében, Valóban mi lesz velünk címmel. Bayer aspirin című monodrámáját Jancsó Miklós rendezésében Ladik Katalin adta elő az Újvidéki Színházban 1981-ben.

1966-tól 1990-ig a Jugoszláv Írószövetség tagja volt, a szervezet utolsó elnöke, annak megszűnése előtt. 1994-től a Szabadka melletti Palicson él. 1998-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja. 2001-ben a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választotta. 2004-ben egy évet DAAD-ösztöndíjjal Berlinben tartózkodott. 2005-ben Költő disznózsírból című könyvéért megkapta a Magyar Irodalmi Díjat. 2007-ben Kossuth-díjban részesült.

Érdekes vonulat munkásságában a fiktív lexikoncikkek írása (Új Tolnai világlexikona), ezekben „…olyan fogalmak magyarázatára törekszik, amelyek a Tolnai Világlexikonában nem szerepeltek, vagy meghatározásuk szerinte hiányos. Komoly stúdiumokat folytat ez ügyben a pufajkáról, a Lídia bélésről, Bláthy Ottóról, a tojásról vagy éppen az orchideáról.”[2]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1963 Homorú versek (versek)
  • 1967 Sirálymellcsont (versek)
  • 1968 Valóban mi lesz velünk (versek, Domonkos Istvánnal közösen)
  • 1969 rovarház (regény)
  • 1969 Agyonvert csipke (versek)
  • 1970 Ördögfej (regény)
  • 1972 Gogol halála (elbeszélések)
  • 1973 Legyek karfiol (versek)
  • 1973 Versek
  • 1978 Sáfrány Imre (képzőművészeti monográfia)
  • 1980 Világpor (versek)
  • 1982 Elefántpuszi. Versek koravén gyerekeknek
  • 1983 Virág utca 3. (regény)
  • 1983 Vidéki Orfeusz (versek)
  • 1986 Rokokokokó (versek)
  • 1986 Gyökérrágó (versek)
  • 1987 Prózák könyve (elbeszélések)
  • 1989 Cápácskám: apu (gyerekversek)
  • 1992 árvacsáth (versek)
  • 1992 Wilhelm-dalok, avagy a vidéki Orfeusz (versek)
  • 1992 Versek könyve
  • 1992 A meztelen bohóc (esszék)
  • 1994 Június (elbeszélések)
  • 1994 Kékítőgolyó. Új prózák könyve (elbeszélések)
  • 1996 Végel(ő)adás (dráma)
  • 1997 Rothadt márvány. Jugoplasztika (képzőművészeti esszék)
  • 2001 Balkáni babér (katalekták)
  • 2004 Költő disznózsírból (interjúkötet, Parti Nagy Lajossal közösen)
  • 2005 Szög a nadírban. Kovács Antal naplója
  • 2006 Ómama egy rotterdami gengszterfilmben (regény versekből)

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. [1] Tolnai Ottó életútjáról és képzőművészeti írásairól
  2. [2] Novák Anikó: A Tolnai-világ lexikona, Tisza-táj, 2010/7, 15–19. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1994 Thomka Beáta: Tolnai Ottó
  • 2004 Thomka Beáta szerk.: Tolnai-Symposion. Tolnai Ottó műveiről (válogatott kritikák)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]