Zenta
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölés szükséges az ellenőrizhetőség érdekében. Ez önmagában nem minősíti a tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Zenta (Сента / Senta) | |||
 |
|||
| A városháza | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szerbia |
||
| Tartomány | Vajdaság | ||
| Körzet | Észak-bánsági | ||
| Község | Zenta | ||
| Rang | városi jellegű település | ||
| Alapítás éve | 1216. | ||
| Polgármester | Ceglédi Rudolf (VMSZ) | ||
| Irányítószám | 24400 24401 |
||
| Körzethívószám | +381 24 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 18 704 fő (2011)[1] +/- | ||
| Magyar lakosság | 14 429 fő | ||
| Népsűrűség | 137 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 92 m | ||
| Terület | 166,8 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
.png)
 Zenta
Pozíció Szerbia térképén
|
|||
| é. sz. 45° 55′ 23″, k. h. 20° 04′ 23″ | |||
| Zenta weboldala | |||
Zenta (szerbül Сента / Senta) város és község Szerbiában, a Vajdaságban, a tartomány északi részén, Bácskában, a Tisza jobb partján, 42 km-re délre a szerb-magyar határtól. A Délvidék egyik legrégibb települése, valamint azon vajdasági városok egyike, amelyben a magyar lakosság van többségben, így a vajdasági magyarság egyik legfontosabb kulturális központja.
Tartalomjegyzék |
Földrajzi fekvése [szerkesztés]
Zenta városa a Tisza jobb partján fekszik Bácska határvonalán. A község területe kb. 293 km2. Keletről Csóka községgel határos, ahol a természetes határt a Tisza folyó képezi. Nyugaton a Csík-ér jelenti a határt Topolyával, északon pedig Magyarkanizsa és Szabadka irányában, valamint délen Ada irányában mesterségesen lettek meghúzva a határok.
A község [szerkesztés]
A községhez Zenta városán kívül még négy település tartozik (zárójelben a település szerb neve szerepel):
- Bogaras (Богараш / Bogaraš)
- Felsőhegy (Горњи Брег / Gornji Breg)
- Kevi (Кеви / Kevi)
- Tornyos (Торњош / Tornjoš)
Nevének eredete [szerkesztés]
Több álláspont is létezik nevének eredetéről. Egyesek szerint neve a magyar szent melléknévből, vagy a régi Scente női személynévből eredeztethető. Mások szerint azonban a település neve a Zyntharew szóból ered, ami kikötőt illetve átkelőt jelent. Ezt az eredetet alátámasztja az is, hogy a Tisza folyó partja mellett helyezkedik el a település, ezzel átkelést biztosít a bánáti oldalra. Van egy harmadik vélemény is, amely arra alapoz, hogy a 9. században a Tisza jobb partján helyezkedett el Csongrád és Óbecse között a Szentemágócs nemzetség szállásterülete, és innen kaphatta nevét a település is. A levéltárakban fellelhető névváltozatai:
- Szenta
- Zentha
- Szinta
- Zyntharew
- Portus Zyntha
- Civitas Zyntha
- Zenderev
Története [szerkesztés]
A kezdetektől a 15. századig [szerkesztés]
Kiváló földrajzi adottságainak köszönhetően Zenta ősidők óta lakott hely. Először 1216-ban említi egy okmány Zyntharew (Zintarév) néven, de ekkor már lakott település, temploma van, s forgalmas átkelőhely a Tiszán. 1247-ben a Csanád nemzetséghez tartozó Kelemenös ispán fiának, Pongrácnak volt a birtoka, és a Tisza bal partján épült. Az átellenben lévő oldalon keletkezett Zenta falu, mely 1367-ben már a budai káptalan birtokaként szerepelt az okiratokban.
1475-ben konfliktusba keveredett Szeged városával, mivel a zentai réven jogtalanul szedtek vámot azoktól a szegedi polgároktól, akiknek Szerémségben voltak szőlőbirtokaik. Szeged szabad királyi város volt, így polgárai vámmentséget élvezhettek az egész ország területén. Az elkövetett jogsértések miatt a szegediek elfoglalták a várost, s több hónapon át megszállva tartották. A konfliktusoknak Báthory István országbíró vetett véget egy kétoldali megállapodással: a szegediek elismertek bizonyos vámfizetési kötelezettséget, míg a zentaiak lényegesen mérsékelték a vámtarifát. Zentát ebben az időben mezővárosként emlegetik, s hetipiaca van.
A szabad királyi város - 16. század [szerkesztés]
A szegediekkel történt konfliktus után a budai káptalan arra törekedett, hogy Zenta is kiváltságos városi rangot kapjon, de erre Mátyás király nem volt hajlandó, mivel a szegedieket pártolta a konfliktusban. Mátyás halála után végül 1506. február 1-jén II. Ulászló emelte szabad királyi várossá. A városi ranggal egyidőben Zentának címeres pecsétet is adományozott: kerek pajzsban, Szent Péter két kulcsa kereszt alakban egymásra téve, ennek mindegyik végénél egy-egy kecsege hal, fejükkel egymásnak ellentétesen állítva, a kulcsok fölött egy kalász. A pecsétet a következő körirattal látta el: Sigillum Civitatis Zyntha.
A török idők [szerkesztés]
A mohácsi csata után a törökök lerombolták a várost, lakóit pedig elhurcolták. Magyar lakossága helyére szerbek települtek. Zenta egy ideig még megőrizte városi jogállását, azonban az 1560-1561. évi török adóösszeírásban már faluként szerepelt, s közigazgatásilag a szegedi szandzsák szabadkai náhijébe tartozott.
1697. szeptember 11-én a Savoyai Jenő által vezetett egyesült hadak a város határában világtörténelmi jelentőségű csatát nyertek a török hadakkal szemben, ugyanis ezzel a győzelemmel szabadult fel majdnem egész Magyarország az oszmán hódítás alól. E csata következménye az 1699-ben megkötött karlócai béke, mellyel lezárul a törökök közép-európai térhódítása.
A 18. század [szerkesztés]
1704-ben Rákóczi Ferenc csapatai felgyújtják a várost, mert a bécsi háborús rendelet utasítására a szerb határőrök előzőleg a magyar felkelők ellen fordultak.
1715-ben III. Károly osztrák császár harmincadhivatalt létesít a községben, de a vámszedés alig jövedelmezett valamit.
1751-ben Mária Terézia kiváltságos koronakerületté változtatja a Tiszamentét és nagy gazdasági kedvezményekben részesíti az itt élőket és az idetelepülni szándékozókat.
1769-ben nagy tűzvész pusztítja el a várost, de kamarai segítséggel ezt hamar kiheveri.
A 18. század utolsó évtizedében Zenta látványos fejlődésnek indult. Vízi- és szárazmalmot létesítenek, az utak mentén eperfa-sorokat telepítenek, epreskerteket hoznak létre, fellendül a selyemtenyésztés és a kézműipar, a céhrendszer virágkorát éli. A lakosság vagyonosodik. A városhoz tartozó 64 ezer hold kiterjedésű határban tízezrével legel a szarvasmarha, ló, juh és sertés. A lakosság száma ekkor kb. 7000 fő.
A 19. század [szerkesztés]
1832-ben megalakul a Magyar Kultúrkör, 1833-ban pedig kórház létesül.
1849. februárjában Magyarországot hátba támadó szerb felkelők elfoglalták a várost, és vérengzésbe kezdtek. A népirtás során a szerbek 2000-2800 magyart mészároltak le, s levágott fejeikből gúlát építettek a Jézus Szíve templom előtt. Gyakoriak voltak a botozások, melyek során nyomorékra verték az embereket, a nőket megerőszakolták. A magyar hadsereg 1849. március 22-én foglalta vissza a várost.[2]
1855-ben elkezdődik a Tisza medrének szabályozása, 1873-ban pedig felépül az első fahíd a folyón.
1867-ben megnyílik az óvoda, 1868-ban megkezdi oktatási tevékenységét a Szerb Olvasókör, 1870-ben polgári iskola, 1876-ban pedig gimnázium is nyílik.
1889-ben megnyílik a Szabadka–Zenta–Óbecse-vasútvonal, illetve Horgos–Zenta-vasútvonal, így a város bekapcsolódik az országos hálózatba és a gazdasági vérkeringésbe.
1897-ben bocsátották vízre Pólában a városról elnevezett SMS Zenta cirkálót.
1910-ben 29 666 lakosából 27 221 magyar, 2020 szerb és 177 német volt.
A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott, 1920-tól a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett.
Az I. világháború [szerkesztés]
- 1918. november 16-án a szerb csapatoknak sikerül megszállni Zentát. Ezt követően megkezdődik a helyi hatalom átszervezése. A közigazgatási teendőket a szerb ún. Nemzeti bizottság látja el.
- 1919. januárjában a szerbek parancsnoka körlevél illetve plakát formájában adja tudatára a zentai lakosságnak az új rend elvárásait és elképzeléseit
- 1922-ben megalakul az országos Magyar Párt
A két világháború között [szerkesztés]
A két világháború közötti időszak a város számára igen megterhelő volt, a város gazdasági fejlődése megtorpan, s elveszti korábbi nagy gazdagságát a földkisajátítások következtében. Iskolái egy részét megszüntették, a gimnáziumot pedig négyosztályosra fokozzák le.
A II. világháború [szerkesztés]
- 1941. április 12-én megkezdődött az Első magyar gépesített hadosztály egységeinek bevonulása és ezzel együtt a város felszabadulása.
- 1944. október 8-án a várost elfoglalta a Vörös hadsereg 31. gyalogos egysége és a vajdasági Népfelszabadító Hadsereg fővezérkara.
- 1944. november 9-én este 64 zentai polgárt végeztek ki a szerbek.
A II. világháború után [szerkesztés]
A második világháború után Zenta és a környező települések gyors fejlődésnek indulnak a mezőgazdaság, ipar, pénzügy, közlekedés, oktatás, kultúra és a sport terén.
Az 1960-as évek elején megépül az új tiszai híd, a jugoszláv hadsereg által 1941-ben felrobbantott helyén, mely meggyorsítja a gazdasági életbe való bekapcsolódást. Ekkor épül fel a cukorgyár, mely a legjelentősebb ipari objektummá vált. Később kiépül a várostól délre fekvő ipari zóna és a kikötő, melyet sajnos a zentai csata színhelyére telepítettek.
Népesség [szerkesztés]
Zenta városának a 2011-es népszámlálás adatai szerint 18 397 lakosa van, míg a községnek 22 961 (2002-ben ez az arány 20 302 - 25 568, míg 1991-ben 22 827 - 28 779 volt). A lakosság csökkenése a negatív természetes szaporulat és az elvándorlás eredménye. Ami az etnikai összetételt illeti, a magyarok alkotják a város lakosságának 78%-át, így Zenta a legnagyobb vajdasági település, amelyben a magyarok abszolút többségben vannak. Községi szinten a magyar lakosság alkotja a község lakosságának több mint 80%-át, s ezzel az aránnyal a község Vajdaság második legnagyobb arányában magyarlakta községe, Magyarkanizsa után. Számbelileg a városban 15 860 magyar él, így Vajdaságban a második helyen áll (csak Szabadka előzi meg), míg a községben 20 587, így negyedik Vajdaságban (Szabadka, Magyarkanizsa és Topolya után).
Zenta népessége a múlt népszámlálásokon:
- 1948: 23 777
- 1953: 23 320
- 1961: 25 062
- 1971: 24 723
- 1981: 23 690
- 1991: 22 827
- 2002: 20 302
- 2011: 18 704
Zenta etnikai összetétele a 2002-es népszámlálás adatai szerint:
| Nemzetiség | Szám | % |
| Magyarok | 15 860 | 78,12 |
| Szerbek | 2655 | 13,07 |
| Jugoszlávok | 373 | 1,83 |
| Cigányok | 235 | 1,15 |
| Montenegróiak | 118 | 0,58 |
| Horvátok | 78 | 0,38 |
| Albánok | 57 | 0,28 |
| Muzulmánok | 38 | 0,18 |
| Macedónok | 30 | 0,14 |
| Bunyevácok | 26 | 0,12 |
| Szlovákok | 24 | 0,11 |
| Szlovének | 12 | 0,05 |
| Ruszinok | 10 | 0,04 |
| Németek | 10 | 0,04 |
| Oroszok | 8 | 0,03 |
| Ukránok | 6 | 0,02 |
| Bosnyákok | 3 | 0,01 |
| Bolgárok | 2 | 0,00 |
| Románok | 1 | 0,00 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Gazdaság [szerkesztés]
A kezdetekben a jó termőföldeknek, a Tisza közelségének, árterületeinek, valamint a legelőnek kiválóan alkalmas határterületeknek köszönhetően elsősorban mezőgazdaságból élt a lakosság. A 18. században az állattenyésztés dominál a földműveléssel szemben. Az 1770-es években élénk bőr- és gyapjúkereskedelem folyik. A napóleoni háborúk következtében jelentős mértékben megnő a kereslet a mezőgazdasági termények, főként a gabona iránt. Mind a tiszai, mind a tavi halászat jelentős szerepet kapott. 1766. és 1769. között a tiszai halászat joga Zenta mezővárost illette.
A céhek a 18. és a 19. század végén élték újravirágzásukat a mezővárosokban, így Zentán is. Az ipar fejlődéséhez nagyban hozzájárult a város vásártartási joga. 1776-ban Mária Terézia jóváhagyta a zentai szűcsök, szabók és csizmadiák céhszabályzatát a bajai leánycéheként. Ebben az időszakban egyre több árufelesleg keletkezik, ennek köszönhetően a város gazdasága kezdte elveszíteni önellátó jellegét. Ráadásul egyre nagyobb a kereslet olyan árucikkek iránt, amelyek előállítására helyben nem kerülhetett sor. Mindez fellendítette a kereskedelmet. Az orosz gabona kiszorította a nemzetközi piacról a magyart, ezért leginkább az örökös tartományoknak állították elő a gabonát Zentán is.
A búzatermelés egyeduralmát még az egyre népszerűbb kukoricáé sem törte meg. 1804. és 1840. között 19 száraz- és 18 vízimalom működött a városban. Akkoriban csatlakozott Zenta a selyemhernyó-tenyésztési mozgalomhoz. Az udvarokon, utcákon megjelennek az eperfák, a déli részen kialakul az Epreskert, melynek gondozására a város elöljárósága külön kertészt rendelt. Az 1820-as évektől nemcsak eperfa, hanem különböző gyümölcsfajták nemesítése is feladata lesz a kertésznek. Mindez a pálinka előállítására is igen kedvezően hat.
Egy 1805-ös rendelet engedélyezte a különböző szakmákat tömörítő céheket. Olyan szakmák művelői kapták meg a céhszabadalmat, amelyek elsősorban a paraszttársadalom szükségleteit voltak hivatottak kielégíteni. Az 1830-as évekre 30 év alatt megfeleződött az iparosműhelyek száma. Az iparosok inkább földekbe fektetnek be, mintsem műhelyük bővítésébe. A század elején rohamosan nő a kereskedők, azon belül is a nagykereskedők száma. A város nem akadályozza letelepülésüket, hogy ezáltal előlendítse a gazdaságot. Harcba száll az elvesztett révjogért is, amit a csókai uradalom birtokosa, a Marcibányi család tart tényleges hatalma alatt. Zenta a révjogért cserébe híd építését ígéri. 1836-ban Ada is mezőváros lesz, a versenynek pedig jótékony hatása van gazdasági fejlődésre.
Oktatás [szerkesztés]
Általános iskolák [szerkesztés]
A Stevan Sremac Általános Iskola (weboldal) több településen működik:
- November 11. munkaegység, Zenta
- Emlékiskola munkaegység, Zenta
- Thurzó Lajos munkaegység, Zenta
- Csokonai Vitéz Mihály munkaegység, Felsőhegy
- Tömörkény István munkaegység, Tornyos, kihelyezett tagozatokkal Kevin és Bogarason
Középiskolák [szerkesztés]
- Gimnázium (weboldal):
- általános szak (4 éves, magyarul és szerbül)
- társadalomtudományi szak (4 éves, magyarul és szerbül)
- természettudományi szak (bilingvális kéttannyelvű - angol) (4 éves, magyarul és szerbül)
A Zentai Gimnáziumot 1867-ben alapították. Azóta többször is profilt váltott: algimnázium, középfokú szakirányú oktatás. 1990-ben ismét megnyíltak a természettudományi és nyelvi gimnáziumi szakok, melyeket az 1991/92-es tanévtől általános szakra cserélték. 1992-től állami tulajdonban van. 2008-ban újból megnyílt a társadalomtudományi szakirány is.
- Közgazdasági-Kereskedelmi Középiskola (weboldal):
- pénzügyi adminisztrátor (4 éves, magyarul és szerbül)
- üzleti adminisztrátor (4 éves, magyarul és szerbül)
- kereskedő (3 éves, magyarul)
- Egészségügyi Középiskola (weboldal):
- egészségügyi nővér-technikus (4 éves, magyarul és szerbül)
- fizioterapeuta (4 éves, magyarul)
- gyógyszerész-tehcnikus (4 éves, magyarul és szerbül)
- szülész-technikus (4 éves, magyarul és szerbül)
- Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium (weboldal):
- matematikai szak
- képzőművészeti szak
- sport szak
Főiskolák, egyetemi karok [szerkesztés]
Zentán működik a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának Határon Túli Levelező Tagozata (weboldal), ahol kertészmérnöki szakon folyik az oktatás magyar nyelven.
Épületek [szerkesztés]
- Városháza: A főtérre néző szecessziós koncepciójú épület a városkép fő meghatározója. A közel 50m magas masszív, ég felé törő tornya kissé romantikus hatású, de díszeiben a szecesszió nyomait viseli magán. Díszlépcsőháza és közgyűlésterme szintén szecessziós stílusú. Az épület leglátványosabb beltere a gazdag díszítésű lépcsőházi galéria, mely egyedi, lenyűgöző megoldásaival a galériát az épület legszebb részévé avatja. Tornyából pazar kilátás nyílik a városra és környékére.
- Tűzoltólaktanya: 1903-1904-ben épült Lajta (Leitersdorfer) Béla tervei alapján. A laktanya a népi építészet és a magyar szecesszió ötvöződésének remekműve, melyet a díszítőelemek részletes és finom kidolgozása tesz a város legjellegzetesebb szecessziós stílusú épületévé.
- Royal szálló: 1911-ben épült az akkor igen modernnek számító, vízvezetékkel, központi fűtéssel, villanyvilágítással ellátott szálloda. Az épület a szecessziós elemek jegyeit viseli magán, melyet nemrég újítottak fel, részben az eredeti tervek alapján. 1985. óta az épület műemlék.
- Plébániapalota és múzeum: 1907-1909. között épült neobarokk és neoreneszánsz stílusban. Az épület architektúrája ünnepélyes, a főtér meghatározó eleme. Az épületben kapott elhelyezést a városi múzeum, melyhez képtár is épült. A múzeum komplex jellegű: a földszinten őslénytani, régészeti és helytörténeti (zentai csata) anyag, az emeleten pedig néprajzi gyűjtemény várja a látogatókat.
- Stevan Sremac emlékház: Ebben a házban született Stevan Sremac jeles szerb író. Az épület 2004-től emlékház, mely állandó kiállításnak ad otthont.
Templomok [szerkesztés]
Zenta község 9 templommal büszkélkedhet. Ebből 6 a városban, 3 pedig a községhez tartozó falvakban (Felsőhegy, Tornyos és Kevi) található. Nyolc közülük katolikus, ahol az istentisztelet nyelve magyar. A város egyetlen ortodox templomában a szertartások szerb nyelven zajlanak.
A Szent István templom [szerkesztés]
A város egykori legnagyobb temploma, melyet Szent István tiszteletére szenteltek, 1770-ben épült, de az 1911-es tűzvészben a városházával együtt leégett. Míg a régi városháza helyett új, nagyobb épületet emeltek, a templom újjáépítési kísérletei kudarcba fulladtak. A világháború ellehetetlenítette, a délszláv állam pedig megtiltotta a magyarok első királyáról elnevezett katolikus templom újraemelését. A mai Szent István templom méreteit tekintve inkább kápolna, mégis templomi ranggal rendelkezik, hogy a nagytemplom lelkes utódaként működhessen.
További katolikus templomok [szerkesztés]
A ma is álló legnagyobb katolikus templom a Jézus Szent Szíve (röviden Jézus Szíve) templom. 1895-ben épült neogótikus stílusban, 1906-ban szentelték fel, majd 1961-ben felújították.
A szintén neogótikus Páduai Szent Antal templomot 1910-ben, a Szent Ferenc templomot pedig 1939-ben építették fel. A Kisded Jézusról elnevezett Szent Teréz templom Zenta legkisebb temploma, 1929-ben nyitották meg.
A felsőhegyi Szent József, a munkás 1890-ben épült és 1892-ben szentelték fel, így ez a község legrégebbi katolikus temploma. Az 1906-ban épült tornyosi Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya és az 1900-ban épült kevi Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya templomok az előbbiekben felsoroltakkal szemben nem a zentai esperességhez tartoznak, hanem a topolyaihoz. A közigazgatásilag Magyarkanizsa községhez tartozó Adorján plébániája (Sarlós Boldogasszony) viszont a zentai esperesség része.
A Lisieux-i Szent Teréz templom [szerkesztés]
A zentai csata 300. évfordulója alkalmából 1997-ben újabb katolikus templom építésébe fogtak a városban. Lisieux-i Szent Teréz halálának centenáriuma csak néhány nappal tolódott el a csata évfordulójától, ezért az épülő nagytemplomot is neki szentelték. Zenta legtöbb katolikus hívet számláló és legszegényebb részén emelik a templomot, ahol régebben csak egy kápolna állt. A két említett évforduló mellett egy harmadik is okot adott az építkezés megkezdésére. István 997-ben lett fejedelem, és a koronázás ezeréves évfordulója is közeledett. Szimbolikájában az ezeréves magyar államra, és a magyar nemzeti összetartozásra hívatott emlékeztetni, a három kupola a magyar címerben található hármashalomra utal a kettőskereszttel. Ezzel egyúttal a fel nem épült Szent István templomot is pótolni rendeltetett.
A szerb templom [szerkesztés]
Az ortodox Szent Mihály arkangyal templom 1762. környékén épült barokk stílusban. A Szerb ortodox egyház tulajdona. A régebbi ikonokat (két kép, két freskó) Jovan Isailović festette 1782-ben, az újabbak pedig a romantikus Pavle Simić alkotásai, melyek 1859-1862. között készültek.
Emlékművek [szerkesztés]
A zentai csata emlékműve [szerkesztés]
Az első emlékmű 1895-ben készült a honfoglalás ezeréves évfordulója, valamint Ferenc József látogatása alkalmából. Ez hamar tönkrement, és a csata jelentőségéhez képest amúgy is túl egyszerűnek bizonyult. A város rendelt egy hatalmas Savoyai Jenő lovasszobrot, ez azonban sosem érkezett Zentára, azóta is a budai várban látható. A királyi Jugoszlávia idején elmaradt mind az ünneplés, mind a felújítás. Erre csak 1942-ben, Bácska visszatérése után egy évvel került sor. A második világégés után újból a most már szocialista délszláv államhoz került városban sem volt helye a nyilvános megemlékezésnek. A 90-es évek elején a korábban az Eugen-szigeten lévő emlékművet áthozzák a Homok-lakótelep mellé. Ekkortól kezdik ünnepelni a város napjaként szeptember 11-ét. A 300. évfordulóra pedig ezen a helyen emelték a ma is álló új emlékművet.
A magyar áldozatok emlékművei [szerkesztés]
A városban három emlékművet emeltek a különböző történelmi események helyi magyar áldozatainak. Egy közülük az 1848–49-es történések, kettő pedig az 1944-es délvidéki vérengzések halottjainak állít emléket. A 48-as emlékmű a Felsővárosi temetőben található. Az 1889-es vasútépítéskor felásták a 49-es sáncokat, és az ott talált maradványokat tömegsírban helyezték el, ahová később az emlékművet emelték. A szabadságharcnak rengeteg (kb. kétezer) polgári áldozata is volt. Az elesett szerbeknek a pravoszláv temető kápolnája állít emléket.
Az 1944-es magyar polgári áldozatok első emlékműve szintén a Felsővárosi temetőben épült közvetlenül a 48-asoké mellett. Erre a gyilkosságok ötvenéves évfordulóján került sor 1994-ben. Az alkotásokon megtalálható a lemészárolt személyek névsora, melyet a 65 nevet tartalmazó halállistáról másoltak át, ám egyesek szerint az áldozatok száma 90 körül lehet. Az emlékművet először a kivégzések helyszínén, a híd mellett képzelték el, ahol 2007-ben fel is állították a Recskó Béla által készített kopjafát. A holttesteket egykor a közelben ásták ki. A megemlékezések hagyományosan halottak napján a temetőben, november 9-én (a gyilkosságok évfordulóján) pedig a hídnál vannak.
Szobrok [szerkesztés]
Zentán két nagyobb szobor található, emellett számos kisebb mellszobor szerte a városban, melyek híres szülötteit ábrázolják. Nepomuki Szent János impozáns szobrát az egykor róla elnevezett téren (ma Joca Vujić tér) állították fel. 2006. szeptember 11-én pedig Zenta szabad királyi várossá válásának 500. évfordulója alkalmából emelték a Révészt ábrázoló szobrot a Tisza-parton. Az avatáson jelen volt és beszédet is mondott Sólyom László magyar és Boris Tadić szerb államfő.
Híres zentaiak [szerkesztés]
- Itt született 1855. november 19-én Stevan Sremac kiemelkedő szerb prózaíró
- Itt született 1860. január 4-én Érdújhelyi Menyhért pap, történetíró
- Itt született 1861. augusztus 29-én Szávay Gyula költő, lapszerkesztő, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság tagja, utóbbinak öt évi főtitkára
- Itt született 1861. november 19-én Dudás Gyula bölcseleti doktor, tanár, a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat titkára, a megye monográfia szerkesztője, tanfelügyelő
- Itt született 1864. november 6-án Lovászy Márton politikus, újságíró, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke, vallás- és közoktatási, majd külügyminiszter
- Itt született 1868. május 21-én Bugárszky István vegyész, az MTA levelező tagja
- Itt született 1868-ban Adler Illés rabbi (zsidó vallási tanító)
- Itt született 1886. július 19-én Fekete Mihály magyar-izraeli matematikus
- Itt született 1911. december 6-án Bács Gyula szerkesztő, utikönyvíró
- Itt született 1915. július 19-én Thurzó Lajos költő, újságíró
- Itt született 1928. július 13-án Nagy Katalin József Attila-díjas író
- Itt született 1931. február 12-én Burány Béla orvos, epidemiológus, néprajzkutató, szociológus és közíró
- Itt született 1941. június 15-én Bodor Anikó népzenekutató, tanár
- Itt született 1979. november 22-én Sterbik Árpád kézilabda kapus, akit 2005-ben a világ legjobb kézilabdázójának választottak.Jelenleg a spanyol válogatott kapusa.
Testvérvárosok [szerkesztés]
Budapest I. kerülete, Budavári Önkormányzat, Magyarország- Dabas, Magyarország
Dunaszerdahely, Szlovákia- Gödöllő, Magyarország (baráti önkormányzat)
- Hódmezővásárhely, Magyarország
Kranj, Szlovénia
Medijana – Niš város kerülete, Szerbia
Munkács, Ukrajna (baráti önkormányzat)
Székelykeresztúr, Románia- Törökszentmiklós, Magyarország
Jegyzetek és források [szerkesztés]
- ↑ 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. Retrieved 2012-11-30. ISBN 978-86-6161-023-3 (szerbül és angolul)
- ↑ Vikman Zsuzsa: A zentai emberfejkoszorú
- ↑ Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9
További információk [szerkesztés]
- Zenta története, látnivalói és azok helye térképen jelölve
- Zenta község hivatalos honlapja
- Zenta nem hivatalos honlapja
- Zenta Község Idegenforgalmi Szervezete
- Zenta.lap.hu – Linkgyűjtemény
- Zenta - A Vajdaság települései és címerei
- Zentai Polgár Info – Független hírportál
- Történelmi Levéltár Zenta
- Zenta térképe
- Zenta anno – Fényképek
|
||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
