Gyála (Szerbia)
| Gyála (Ђала / Đala) | |
 |
|
| Az ortodox templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Észak-bánsági |
| Község | Törökkanizsa |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 23335 |
| Körzethívószám | +381 230 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 796 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 38 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 76 m |
| Terület | 20,9 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
.png)
 Gyála
Pozíció Szerbia térképén
|
|
| é. sz. 46° 09′, k. h. 20° 07′ | |
Gyála (szerbül Ђала / Đala) település a szerbiai Vajdaság Észak-bánsági körzetében, közigazgatásilag Törökkanizsa községhez tartozik.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
A Bánság északi részén, közvetlenül a magyar határon, Törökkanizsa városától kb. 12 km-re északra fekszik. Kishatárforgalmú határátkelőhely köti össze a magyarországi Tiszaszigettel. Nyugatra a falu a Tiszával határos.
Története[szerkesztés]
A mai Gyála település közelében egykor Kisgyála feküdt. A régi Kisgyála községből csupán egy templomrom nyomai maradtak fenn, melynek környékét a nép ma is Mala-Gyala (Kis-Gyála) néven nevezi.
Gyála valószínűleg a 15. század eleje körül keletkezett. 1450-ből ismetek voltak birtokosai is; ekkor Erdélyi Miklós és Bessenyő János bírtokaként volt említve. Később Temesvári Bodó Péter is szerzett itt birtokrészeket, melyeket 1510-ben Sárszegi István szegedi ispánnak és kir. sókamarásnak adott zálogba, aki szintén zálogba tovább adta Pestyéni Györgynek.
1482-ben az oklevelek már oppidumnak írták; ugyanekkor említették vásárjogát is.
Az 1557-1558. évi török összeírás szerint ekkor 16 magyar jobbágy lakta. 1561-ben Zay Ferenc, Liszti János és Viczmándy Mátyás voltak virtokosai.
1582-ben még lakott helyként volt említve, azonban hamarosan elpusztult.
1622-ben II. Ferdinánd király e pusztát Béky Mátyásnak adományozta. 1647-ben még mindig puszta telekként szerepelt.
1696-ban az egri káptalan királyi adomány alapján báró Buttler Jánost iktatta itt be.
1701-ben a csanádi püspök is jogot formált hozzá, de nem tudta megszerezni. 1718-ban Gyálát a temesvári bánságba osztották be.
A mai Gyála helység helyén a középkorban Nagy-Gyála feküdt. E helységről a 15. század elejétől kezdve vannak adatok.
1411-ben Gyálai Mihály birtoka, fia László 1449-ben és 1453-ban szomszéd birtokosként szerepelt a keresztúri hatalmaskodás ügyében.
1557-1558-ban, hódoltsági helységként a temesvári vilajethez tartozott, 10 adóköteles házzal. Lakosai mind magyarok voltak.
1561-ben Gyálai István és János voltak a földesurai. 1582-ben még két magyar lakosa volt, akik juhtenyésztéssel foglalkoztak. A 16. század végén a település elpusztult.
1622-ben a Gyálai család kihalta után II. Ferdinánd király Nagy-Gyála pusztát Béky Mátyásnak adományozta. Nemsokkal ezután szerb lakosok szállották meg, mert 1647-ben már ismét lakott volt.
1696-ban, a törökök kiűzése után, báró Buttler Jánost iktatták be Nagy-Gyála birtokába, 1700-1701-ben a csanádi püspök is igényt tartott rá, de eredménytelenül. A törökök kiűzetése után a falu ismét népesedni kezdett és 1717-ben már 35 házból állt.
1783-ban a pozsonyi kamara 25 évre bérbe adta Szeged városának. 1848-ig a kamara volt a földesura.
1849 március 26-án Igmándy őrnagy 1500 honvéddel 2500 szerb felkelőt szórt szét e helység mellett.
1851-ben Fényes Elek írta a településről:
| „ | Gyála, rác falu, Torontál vármegyében, Szegedhez délre 1 3/4 mérföldnyire: 120 katholikus, 1712 óhitű, 6 zsidó lakossal, óhitű anyatemplommal, sok réttel és legelővel, 107 7/8 egész jobbágytelekkel. Óhitű rác lakosai magyarul is beszélnek. Földesura a kamara. | ” |
A szőregi kincstári uradalom megszűntével a Wiener Bank-Verein vette meg az itteni kincstári birtokokat, melyek később gróf Szápáry Géza főudvarmester és fia Pál birtokába kerültek. Pál azonban több részre osztva eladta.
Szápáry Géza 1888-ban egy kastélyt építtetett itt.
Az 1900-as évek elején Lichtenegger Gyula és neje Csorja Zsuzsánna és Récsey Ede voltak a helység nagyobb birtokosai.
Gyála 1920-ig Torontál vármegyéhez tartozott, majd osztozott a többi bánsági település sorsában, 1941-44-ben német protektorátus, a fenti időközökön kívül Jugoszlávia települése.
Daróczfalu[szerkesztés]
A település szomszédságában feküdt a középkorban Daróczfalu is, melyről az 1451-1454. évi oklevelek emlékeztek meg.
Közlekedése[szerkesztés]
A faluból kivezető – a határátkelőhöz vezető rövid utat nem számítva egyetlen – közút a tőle délre fekvő Ókeresztúr (Srpski Krstur) faluval köti össze. Ókeresztúron át Törökkanizsára vezető vasútvonalán jelenleg nincs menetrend szerinti személyszállítás.
Népesség[szerkesztés]
Demográfiai változások[szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1823 | 1761 | 1723 | 1578 | 1325 | 1072 | 1004[2] | 796[1] |
Etnikai összetétel[szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 804 | 80,07 |
| Magyarok | 99 | 9,86 |
| Cigányok | 56 | 5,57 |
| Jugoszlávok | 10 | 0,99 |
| Horvátok | 9 | 0,89 |
| Ukránok | 3 | 0,29 |
| Bunyevácok | 3 | 0,29 |
| Románok | 1 | 0,09 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A falu fő terén barokk stílusú ortodox szerb templom van, mely 1794-ben épült.
- A helybeliek büszkék az itteni diófákra, amelyekből állítólag a falu lakosainál is több, 1050 darab van
Jegyzetek[szerkesztés]
- ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. Retrieved 2012-11-30. ISBN 978-86-6161-023-3 (szerbül és angolul)
- ↑ Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004, - ISBN 86-84433-14-9
- ↑ Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források[szerkesztés]
- Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára
- Borovszky Samu: Torontál vármegye
|
||||||||||||||||||||
