Gyála (Szerbia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyála (Ђала / Đala)
Đala, Orthodox Church.jpg
Az ortodox templom
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Észak-bánsági
Község Törökkanizsa
Rang falu
Irányítószám 23335
Körzethívószám +381 230
Népesség
Teljes népesség 796 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 38 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 76 m
Terület 20,9 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gyála (Szerbia)
Gyála
Gyála
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 46° 09′, k. h. 20° 07′Koordináták: é. sz. 46° 09′, k. h. 20° 07′

Gyála (szerbül Ђала / Đala) település a szerbiai Vajdaság Észak-bánsági körzetében, közigazgatásilag Törökkanizsa községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bánság északi részén, közvetlenül a magyar határon, Törökkanizsa városától kb. 12 km-re északra fekszik. Kishatárforgalmú határátkelőhely köti össze a magyarországi Tiszaszigettel. Nyugatra a falu a Tiszával határos.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Gyála település közelében egykor Kisgyála feküdt. A régi Kisgyála községből csupán egy templomrom nyomai maradtak fenn, melynek környékét a nép ma is Mala-Gyala (Kis-Gyála) néven nevezi.

Gyála valószínűleg a 15. század eleje körül keletkezett. 1450-ből ismetek voltak birtokosai is; ekkor Erdélyi Miklós és Bessenyő János bírtokaként volt említve. Később Temesvári Bodó Péter is szerzett itt birtokrészeket, melyeket 1510-ben Sárszegi István szegedi ispánnak és kir. sókamarásnak adott zálogba, aki szintén zálogba tovább adta Pestyéni Györgynek.

1482-ben az oklevelek már oppidumnak írták; ugyanekkor említették vásárjogát is.

Az 1557-1558. évi török összeírás szerint ekkor 16 magyar jobbágy lakta. 1561-ben Zay Ferenc, Liszti János és Viczmándy Mátyás voltak virtokosai.

1582-ben még lakott helyként volt említve, azonban hamarosan elpusztult.

1622-ben II. Ferdinánd király e pusztát Béky Mátyásnak adományozta. 1647-ben még mindig puszta telekként szerepelt.

1696-ban az egri káptalan királyi adomány alapján báró Buttler Jánost iktatta itt be.

1701-ben a csanádi püspök is jogot formált hozzá, de nem tudta megszerezni. 1718-ban Gyálát a temesvári bánságba osztották be.

A mai Gyála helység helyén a középkorban Nagy-Gyála feküdt. E helységről a 15. század elejétől kezdve vannak adatok.

1411-ben Gyálai Mihály birtoka, fia László 1449-ben és 1453-ban szomszéd birtokosként szerepelt a keresztúri hatalmaskodás ügyében.

1557-1558-ban, hódoltsági helységként a temesvári vilajethez tartozott, 10 adóköteles házzal. Lakosai mind magyarok voltak.

1561-ben Gyálai István és János voltak a földesurai. 1582-ben még két magyar lakosa volt, akik juhtenyésztéssel foglalkoztak. A 16. század végén a település elpusztult.

1622-ben a Gyálai család kihalta után II. Ferdinánd király Nagy-Gyála pusztát Béky Mátyásnak adományozta. Nemsokkal ezután szerb lakosok szállották meg, mert 1647-ben már ismét lakott volt.

1696-ban, a törökök kiűzése után, báró Buttler Jánost iktatták be Nagy-Gyála birtokába, 1700-1701-ben a csanádi püspök is igényt tartott rá, de eredménytelenül. A törökök kiűzetése után a falu ismét népesedni kezdett és 1717-ben már 35 házból állt.

1783-ban a pozsonyi kamara 25 évre bérbe adta Szeged városának. 1848-ig a kamara volt a földesura.

1849 március 26-án Igmándy őrnagy 1500 honvéddel 2500 szerb felkelőt szórt szét e helység mellett.

1851-ben Fényes Elek írta a településről:

Gyála, rác falu, Torontál vármegyében, Szegedhez délre 1 3/4 mérföldnyire: 120 katholikus, 1712 óhitű, 6 zsidó lakossal, óhitű anyatemplommal, sok réttel és legelővel, 107 7/8 egész jobbágytelekkel. Óhitű rác lakosai magyarul is beszélnek. Földesura a kamara.

A szőregi kincstári uradalom megszűntével a Wiener Bank-Verein vette meg az itteni kincstári birtokokat, melyek később gróf Szápáry Géza főudvarmester és fia Pál birtokába kerültek. Pál azonban több részre osztva eladta.

Szápáry Géza 1888-ban egy kastélyt építtetett itt.

Az 1900-as évek elején Lichtenegger Gyula és neje Csorja Zsuzsánna és Récsey Ede voltak a helység nagyobb birtokosai.

Gyála 1920-ig Torontál vármegyéhez tartozott, majd osztozott a többi bánsági település sorsában, 1941-44-ben német protektorátus, a fenti időközökön kívül Jugoszlávia települése.

Daróczfalu[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település szomszédságában feküdt a középkorban Daróczfalu is, melyről az 1451-1454. évi oklevelek emlékeztek meg.

Közlekedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faluból kivezető – a határátkelőhöz vezető rövid utat nem számítva – egyetlen közút a tőle délre fekvő Ókeresztúr (Srpski Krstur) faluval köti össze. Ókeresztúron át Törökkanizsára vezető vasútvonalán jelenleg nincs menetrend szerinti személyszállítás.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
1823 1761 1723 1578 1325 1072 1004[2] 796[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetiség Szám %
Szerbek 804 80,07
Magyarok 99 9,86
Cigányok 56 5,57
Jugoszlávok 10 0,99
Horvátok 9 0,89
Ukránok 3 0,29
Bunyevácok 3 0,29
Románok 1 0,09
Egyéb/Ismeretlen[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A falu fő terén barokk stílusú ortodox szerb templom van, mely 1794-ben épült.
  • A helybeliek büszkék az itteni diófákra, amelyekből állítólag a falu lakosainál is több, 1050 darab van

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 (Hozzáférés ideje: 2012. november 30.) (szerbül és angolul)
  2. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima] [[Portable Document Format|PDF]]. Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 8684433149 Knjiga 9 (szerbül)  
  3. Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima. Beograd: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 8684433009 1. könyv  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]