Csatád (Románia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csatád (Lenauheim)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Temes
Rang község
Beosztott falvak Bogáros, Garabos
Polgármester Ioan Suciu (D-LP, 2008)
Irányítószám 307240
Körzethívószám 0256
SIRUTA-kód 157460
Népesség
Népesség 1615 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 99
Község népessége 5109 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 112,75 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Csatád  (Románia)
Csatád
Csatád
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 52′ 19″, k. h. 20° 47′ 58″Koordináták: é. sz. 45° 52′ 19″, k. h. 20° 47′ 58″
Csatád weboldala

Csatád (románul: Lenauheim, németül Lenauheim, Schadat, Schaddat) község Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Az első világháborúig Torontál vármegye, Csenei járásához tartozott.

Nevének változásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1920-ban Cetad a neve.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Reiszig Ede Torontál vármegye községei című művében így ír a településről:

Csatád, a Zsombolya-Lovrin vasútvonal mentén fekvő nagyközség. Már a középkorban jelentékeny pusztai birtok volt és ekkor Temes vármegyéhez tartozott. 1482-1497-ben Chathad néven említik az oklevelek. A XV. század közepén Száti Balázs birtoka, kinek magvaszakadtával Dóczi László, Péter és Imre, továbbá Oláh Péter és Dési János nyerik adományul. 1477-ben a magvaszakadt Száti Pál itteni birtokaiba a Dóczi családot iktatják be; a Dócziak 1481-ben és 1482-ben a Rábéi család itteni birtokait szerzik meg. 1494-ben Nagylucsei (később Dóczi) Ferencz új királyi adományt nyer, Csatád-puszta részeire. A hódoltság alatti birtokosairól nincsenek adataink és sem, az 1723-25. évi Mercy-féle térképen, sem, az 1761-ben, az Aldana mérnöktől készített térképen nem fordul elő. Mind e mellett 1750 óta, mint pusztát, a délmagyarországi kincstári bérlők társasága bírta bérben. A jelenlegi helységet Hildebrand temesvári tartományi igazgatósági tanácsos, 1767-ben telepítette be. Ő építtette az új falu házait, szám szerint kétszázkettőt és németeket telepített ide, a kiknek itt 1769-ben templomot is emeltetett. 1775-ben már jelentékenyebb helység s postaállomás is volt. 1779-ben Torontál vármegyéhez csatolták. 1848-ig a kamara volt a helység földesura. A római kath. plébániát Mária Terézia királynő alapította. Az iskola 1800-1804-ben épült. 1819 március 5-én a helység országos és hetivásárok tartására nyert szabadalmat. Itt született 1802 augusztus 15-én Lenau (családi nevén Niembsch) Miklós, híres költő, kinek atyja akkoriban kincstári írnok volt Csatádon. Az 1849 augusztus 5. és 6-án vívott szőregi és besenyei csaták után, augusztus 7-én, a visszavonuló magyar hadakból mintegy 20.000 ember érkezett Csatádra. Másnap, augusztus 8-án, az osztrák had elérvén a magyarok utóhadát, délután a helység alatt rövid ideig tartó ütközet fejlődött ki, mire a magyarok Nagyjécsára hátráltak. Az összeütközésnek 14 halottja volt, a kik az itteni temetőben pihennek. ... Az önkényuralom alatt a csatádi uradalmat a szabadalmazott osztrák nemzeti banknak zálogosították el s ennek birtokában maradt 1867-ig. E helység határában feküdt Balogd-puszta, melyről egy 1494-ben kelt oklevél emlékezik meg. Ekkor Nagylucsei (később Dóczi) Ferencz nyerte adományul. Ugyancsak Billéd és Csatád között tűnik fel Bogárosd (Bogáros)-puszta, a melyről 1464-1494. évi oklevelek emlékeznek meg. 1493-ban Csatádi László fia, Mikei Márton zálogosította el itteni részbirtokait. 1494-ben szintén Nagylucsei Ferencz nyerte adományul.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]