Bálinc
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Bálinc (Balinţ) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Megye | Temes |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Nagybodófalva, Fadimák és Vásáros |
| Polgármester | Dănuţ Craşovan (független) (2002 |
| Népesség | |
| Népesség | 614 fő +/- |
| Község népessége | 1751 (2002) |
| Földrajzi adatok | |
| Tengerszint feletti magasság | (a község átlagosan) 170 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
  Bálinc
|
|
| Bálinc weboldala | |
Bálinc (románul Balinţ, németül Balintz): falu a romániai Bánságban, Temes megyében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Lugostól 15,7 km-re észak–északnyugatra, a Béga partján fekszik.
[szerkesztés] Története
1510-ben Alsó- és Felső-Balyncz. 1604-ben határában mértek vereséget a császári csapatok Bocskai István és Bethlen Gábor csapataira. A török segédhadak vezére egy szál ingben menekült Temesvárig, Bethlen pedig menekültében átúszta a Bégát. 1717-ben húsz házból állt. 1739-ben Lentulus császári tábornok csapata rablókra vadászva felégette. 1883-tól itt működött Magyarország első zsidó vallású főszolgabírája, Hirschl Béla.[1] Lakói a 20. század elején konyhakertészettel foglalkoztak, a Béga-parti kincstári tölgyerdőket gőzfűrész dolgozta fel műbútor- és épületfává. Nagybodófalva felőli szélén a kincstári birtokra 1903-ban 30, nagyobbrészt bodófalvi református magyar családot, majd 1909-ben újabb magyarokat telepítettek (Újbálinc).
Krassó, 1880-tól Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott és járásszékhely volt.
[szerkesztés] Lakossága
1910-ben 1354 lakosából 760 román, 467 magyar és 111 német anyanyelvű, 519 ortodox, 334 református, 251 görög katolikus, 200 római katolikus és 40 zsidó vallású volt.
2002-ben 614-en lakták, közülük 479 román, 67 cigány és 55 magyar nemzetiségű, 490 ortodox, 84 görög katolikus és 44 református vallású.
[szerkesztés] Látnivalók
- 1834-ben épült ortodox fatemplom.
- Vízimalom.
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született 1904-ben Szilágyi András író.
[szerkesztés] Források
- Pesty Frigyes: Krassó vármegye története. I. Budapest, 1884
- Csernovics Diodor: A délmagyarországi kincstári birtokok és telepes községek múltja és jelene. Arad, 1913
- ^ Jakabffy Elemér: Krassó-Szörény vármegye története. Különös tekintettel a nemzetiségi kérdésre. Magyar Kisebbség, 1940, 15–16. sz., 383. o.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
||||||||||
