Kastély (település)
| Kastély (Coșteiu) | |
.JPG) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Község | Kastély |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 307125 |
| SIRUTA-kód | 156482 |
| Népesség | |
| Népesség | 2184 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 19[1] |
| Népsűrűség | 26,12 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 109 m |
| Terület | 83,63 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 44′, k. h. 21° 51′Koordináták: é. sz. 45° 44′, k. h. 21° 51′ | |
| Kastély weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kastély (Kostély, románul: Coșteiu) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Lugostól hét kilométerre északkeletre, az E70-es út mentén, a Temes jobb partján fekszik.
Nevének változásai[szerkesztés]
Először egy 1554-es defterben jegyezték fel nevét, Pošaqaštıl alakban. 1597-ben Kastely, az 1690-es években készített térképen Kustil néven említették. Az anyatelepüléstől délkeletre 1758 után hozták létre Kiskostély (1911-től Kiskastély) falut. A korábbi Kastély/Kostély neve ezután mint Nagykostély (románul Coșteiul Mare) szerepelt, majd a belügyminiszter 1911-es hatállyal a Nagykastély nevet állapította meg a számára.[2]
Története[szerkesztés]
Nagy- és Kiskastélyt 1924-ben egyesítették. A mrakoniai kolostor szerzetespapja 1658-ban írta össze Kostély ortodox egyházát.[3] A település mellett nyílik az a tápcsatorna, amely a Bega vizének egy részét a Temesbe vezeti. A csatornát és a kezdeténél a zsilipet 1758 és 1763 között, Maximilian Freimaut tervei alapján építették. Ekkor telepítették Kiskostély falut, hogy lakói kezeljék és rendszeresen tisztítsák a zsilipet. A 18. században és a 19. század első felében Kostély a bánsági sócsempészet központi elosztóhelye volt, ahol a hatóságok ezért egy csempészfővigyázói állást is rendszeresítettek.[4] 1816-ban itt járt Kazinczy Ferenc, aki feljegyezte, hogy szokatlanul hosszú, lábikráig érő ingbe öltözött és szokatlanul kövér román parasztokat és „tekercsekbe” font hajú lányokat látott itt.[5] 1847-ben, harminc családdal alakult meg görögkatolikus egyházközsége, majd 1858-ban papjukkal együtt a lakosság többsége, nyolcvan család, szintén áttért görögkatolikusnak.[6] 1849. augusztus 15-én, az 1848–49-es szabadságharc egyik utolsó csatájában az egyesült orosz–osztrák erők Kiskostélynál megfutamították a magyarokat. Krassó, 1880-tól Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott. 1977-ben beléolvadt Szilha falu.
Látnivalók[szerkesztés]
- A Begát a Temessel összekötő tápcsatorna elején, a zsilip felett az 1758-ban elhelyezett emléktábla. A zsilipházat az 1860-as években újjáépítették.
Népessége[szerkesztés]
- Az akkor még két falunak 1900-ban összesen 1629 lakosa volt, közülük 1575 volt román, 31 magyar és 23 német anyanyelvű; 889 görögkatolikus, 688 ortodox, 23 római katolikus és 21 zsidó vallású.
- 2002-ben 2316 lakosából 2156 volt román, 120 cigány és 29 magyar nemzetiségű; 1933 ortodox, 187 görögkatolikus, 70 pünkösdi, 51 baptista, 39 adventista, 18 református és 17 római katolikus vallású.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ [1]
- ↑ Mező András: Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza, 1999, 187. és 262. o.
- ↑ A lugosi ortodox esperesség honlapja Archiválva 2014. szeptember 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
- ↑ Ioan Cipu: Fragmentarium făgețean, 1733–1920, 2. köt., opidul/târgul Făget, Lugoj, 2008, 45–46. o.
- ↑ Kazinczy Ferenc: Erdélyi levelek. Kolozsvár, 1944, 2. köt., 8–9. o.
- ↑ Diecesa Lugoșului – Sematism istoric. Lugoș, 1903, 221. o.
Források[szerkesztés]
- Jancsó Árpád: A Bega, a Bánság elkényeztetett folyója. Temesvár, 2007
Temes megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}