Gyertyámos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyertyámos (Cărpiniș)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Temes
Rang községközpont
Beosztott falvak Kisjécsa
Irányítószám 307090
SIRUTA-kód 156222
Népesség
Népesség 3551 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 221
Község népessége 4477 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 46,85 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Gyertyámos (Románia)
Gyertyámos
Gyertyámos
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 47′ 14″, k. h. 20° 54′ 15″Koordináták: é. sz. 45° 47′ 14″, k. h. 20° 54′ 15″

Gyertyámos (románul: Cărpiniș, németül Gertianosch, Gertjanosch) községközpont Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Az első világháborúig Torontál vármegye Csenei járásához tartozott. 2004-ben az addig hozzá tartozó Nagyjécsa falu önálló községgé vált.

Nevének változásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1920-ban Gertiamoș, Cârpeniș az elnevezése.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borovsky Samu így ír a településről Torontál vármegye községei című munkájában: „ A középkorban is találunk egy hasonnevű helységet a vármegye területén, mely az egykori Torontál vármegye szélén feküdt. Az 1377-1399. években e helységben a Gyertyámosi Csépi család volt birtokos. Ez a helység azonban a hódoltság alatt elpusztult. A hódoltság alatt a régi Gyertyámos közelében Mali Tovin (Dobin) nevű telep keletkezett, melynek szerb és románajkú lakosai gerencsérek és bognárok voltak. Ezeket azután 1778-ban a mai Gyertyámosra telepítették; de mivel az utóbbiak itt nem találtak elég fát, elköltöztek s helyükbe Hatzfeldről (Zsombolya) 18 fiatal házaspár költözött ide. 1784-ben újabb német települők érkeztek a községbe, mégpedig ismét Zsombolyáról 15 család, Luxemburgból, valamint a Schwarzwald környékéről 50 család. A beköltözködés után, 1785-ben, plébánia keletkezett a helységben, de imaházul ideiglenesen az iskolaépület szolgált. A templom alapkövét 1803 június 1-jén tette le Kőszeghy László csanádi püspök és a templom 1804-ben készült el. 1801-ben a helység a billédi uradalommal együtt a zágrábi püspökség birtokába ment át, mely azokat hűbérül adta a gróf Sermage és a Bonazzi családoknak. 1838-ban gróf Sermage Lajos és Bonazzi Antal voltak a helység földesurai. 1831 augusztus 25-től deczember elejéig a község 40 lakosa halt el kolerában. E járvány 1836-ban, 1849-ben, 1859-ben, 1866-ban és 1873-ban is megismétlődött. 1848 november 11-én Nagy Sándor honvédőrnagy, a ki a nagykikindai kerület szemmeltartására volt kiküldve, a helységet megszállván, innen Kisbecskerekre ütött, honnan az ellenséget kiűzte. Néhány nappal később azonban a Gyertyámoson visszahagyott kisebb magyar népfelkelőcsapatot a temesvári várból kiküldött császáriak megtámadták, mely alkalommal 19-en estek el a magyarok közül. ...

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]