Temesmóra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Temesmóra (Moravița)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánát
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Temes
Rang községközpont
Beosztott falvak Alsósztamora, Dézsánfalva, Kisgáj
Irányítószám 307280
SIRUTA-kód 157790
Népesség
Népesség 953 fő (2011. október 31.)[1]
Község népessége 2289 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Temesmóra (Románia)
Temesmóra
Temesmóra
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 15′ 26″, k. h. 21° 16′ 01″Koordináták: é. sz. 45° 15′ 26″, k. h. 21° 16′ 01″
Temesmóra egy régi térképen

Temesmóra (Moravița) település Romániában, a Bánátban, Temes megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alsósztamora és Ermény közt fekvő település.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 1702 lakosából 1611 német, 53 magyar, 17 szerb volt. Ebből 1659 római katolikus, 28 görögkeleti ortodox volt.

2002-ben 2393 lakosából 2140 román, 112 magyar, 43 német, 38 cigány, 37 szerb, 8 ukrán, 8 horvát, 3 bolgár, 2 szlovák volt. Ebből 1934 görögkeleti ortodox, 356 római katolikus volt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falutól északra 2 kilométerre újkőkorszaki település maradványait tárták fel. A régészeti lelőhely a romániai műemlékek jegyzékében a TM-I-s-B-06071 sorszámon szerepel.[3]

Temesmóra helyén feküdt egykor Mora (Mura) helység, melynek neve már az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt.

A 15. századi oklevelek is megemlékeznek egy hasonnevű helységről. Egy 1492-ben kelt oklevél szerint Jobbágyi Mathkó Mátyás fia Miklós volt a birtokosa, aki Magyarmura, és Tóthmura nevű birtokrészeit Csáki Mihálynak zálogosította el. 1494-ben II. Ulászló magyar király parancsára az aradi káptalan zálog címén Csáki Mihályt iktatta be e két község birtokába. 1597-ben Morawa néven említették az oklevelek.

Az 1723-1725. évi gróf Mercy-féle térképen nem volt feltüntetve, de az 1761. évi hivatalos térképen már Maraviza alakban, óhitűektől lakott faluként volt feltüntetve. Az 1784-1786 években történt gyarmatosításkor németek telepedtek itt le, részükre 145 új ház épült.

1839-ben országos és hetivásárok tartására is szabadalmat nyert. A település földesura a kamara volt, 1894-ben Kormos Béla dr. és neje Ágoston Róza vették meg, akik 1905-ig a település birtokosai voltak. 1836-ban nagy kolerajárvány pusztított itt, amikor 106-an, 1879-ben ismét kitört a kolerajárvány, ekkor 40-en estek áldozatául.

A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Verseczi járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római katolikus templomát 1807-ben szentelték fel a Hétfájdalmú Szűz tiszteletére.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Lista monumentelor istorice 2010. Monitorul Oficial al României, 670 bis. sz. (2010. okt. 1.) Hozzáférés: 2014. jún. 29.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.