Nagykövéres

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagykövéres (Chevereșu Mare)
Fatade baroce la Cheveres.jpg
Nagykövéresi házak
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Temes
Rang községközpont
Beosztott falvak Dragsina és Temesvukovár
Polgármester Marcel Muia (Szociálliberális Unió), 2012
Népesség
Népesség 1289 fő (2011. október 31.)[1]
Község népessége 2272 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 81,17 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nagykövéres  (Románia)
Nagykövéres
Nagykövéres
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 40′ 01″, k. h. 21° 29′ 27″Koordináták: é. sz. 45° 40′ 01″, k. h. 21° 29′ 27″
Nagykövéres katonai térképe 1769-1772 körül

Nagykövéres (románul: Chevereșu Mare, németül Grosskeweresch) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Temesvártól 18 km-re délkeletre található.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első említése: Kıveriš (1554), majd Keverisch (1717) és 17231725-ben Keveresch. Nevének előtagja a Versec közelében egykor létezett, szerb lakosságú Kiskeveres falura utal, amely 1788-ban elpusztult.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 18. században postaállomása volt és egészen Buziásfürdő fölemelkedéséig a környék legjelentősebb településének számított. Házcsoportjait az 1760-as években vonták össze egyetlen faluközpontba. Ugyanekkor költöztették ide a Bázos és Szirbova között, a mai kövéresi erdő közepén 1761-ben még Bothia néven jelölt, falu lakóit – ma Bocea a falu északi részének a neve. 1807-ben a Tanulmányi alap uradalmának központja lett.

A 18. század első felében oltyánok, 1785 után mócok, az 1770-es években magyarok költöztek be. 1777 és 1786 között római katolikus plébániája is volt, egyháza ezután Bakóvár filiája lett.

A falu annak köszönhette hírnevét, hogy 1724-ben itt halt meg a magát 185 évesnek tudó Petru Czartan, „a Bánát matuzsáleme”. Temes vármegyéhez tartozott.

A falutól a Temesig és Szirbováig terjedő tölgyerdő volt Nicolae Ceaușescu egyik kedvenc vadászterülete.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1842-ben 1741 ortodox és 120 római katolikus vallású lakosa volt.[3]
  • 1900-ben 1995 lakosából 1692 volt román, 203 magyar, 57 német és 42 cigány anyanyelvű; 1737 ortodox, 179 római katolikus és 18 zsidó vallású.
  • 2002-ben 1027 lakosából 841 volt román, 173 cigány és 10 magyar nemzetiségű; 950 ortodox, 46 pünkösdista és 14 római katolikus vallású.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hagyományos gazdasági ágai az állattenyésztés, a faipar és újabban a gyalogakác vesszőinek feldolgozása.
  • Gyermektábor.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]