Temeskenéz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Temeskenéz (Satchinez, Knees)
Satchinez jud Timis.jpg
A falu látképe a román és a szerb ortodox templommal
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Temes
Rang községközpont
Beosztott falvak Baracháza, Hodony
Polgármester Ion Dan (PD-L), 2012
Irányítószám 307365
Népesség
Népesség 2937 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 19
Község népessége 4743 (2011)[2]
Népsűrűség 46,12 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 102 m
Terület 98,88 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Temeskenéz  (Románia)
Temeskenéz
Temeskenéz
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 56′ 36″, k. h. 21° 02′ 23″Koordináták: é. sz. 45° 56′ 36″, k. h. 21° 02′ 23″
Temeskenéz weboldala
A római katolikus templom

Temeskenéz, 1904-ig Knéz (románul: Satchinez, korábban Chinez, németül Knees, szerbül: Кнез) falu Romániában, a Bánátban, Temes megyében.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Temesvártól 25 kilométerre északnyugatra fekszik, tengerszint feletti magassága 98 és 106 méter között váltakozik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét 1333-ban Kenes, 1421–27-ben Kenez, 1479-ben Knez, 1554-ben Kınızi, majd 1666-ban és 1717-ben ismét Kenez alakban említették. A 18. és a 19. században Knéz alakban állandósult (1723, Knes), majd a 20. század elején élesztették föl középkori nevét, a vármegyére utaló előtaggal ellátva. Román neve a sat ('falu') és a chinez ('kenéz', de egyben 'kínai' is) szavak összetételéből való.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népességszám változása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 
Temeskenéz lakossága évenként
Év Lakossága Románok Németek Szerbek
1840 k. 3182  ? max. 470  ?
1881 3366 1816 1171 217
1900 3310 1889 1237 115
1930 2666 1342 974 148
1966 2689 1748 552 104
1976 2912 2070 411 79
1992 2670 2245 75 37
2002 2818 2395 65 27

Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1840-ben 2673 ortodox (román és szerb), 470 római katolikus és 39 zsidó lakosa volt. 1910-ben 3024 lakosából 1671 volt román, 999 német, 210 szerb, 89 főként cigány és 54 magyar anyanyelvű; 1959 ortodox és 1051 római katolikus vallású, míg a zsidók száma négy főre apadt. 2002-ben 2818 lakosából 2395 vallotta magát román, 308 cigány, 65 német, 27 szerb és 19 magyar nemzetiségűnek; 2471 volt ortodox, 203 pünkösdi vallású, 84 római katolikus és 37 baptista.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu (Knees néven) 1769–72-benBanat Josephinische Landaufnahme pg031.jpg

A középkorban főként Csanád vármegyéhez tartozott, és Kinizsi Pál egyik lehetséges származási helyének tartják. A mellette egykor feküdt Kenézrekeszén (1390, Kenezrekeze) 1480-ban vár állott. A török hódoltság alatt szerbek lakták. A 18. század eleji háborúkban lakossága meggyérült, 1717-ben csupán tíz házat írtak össze benne. A szerbek mellé 1753-ban nagy- vagy kisszurdoki románok települtek. 1779-ben Temes vármegyéhez csatolták. A kamara 1796-ben huszonhárom német családot telepített a falu délkeleti peremére. A betelepítés a következő évtizedekben folytatódott. Az falu új római katolikus gyülekezete 1823-ig, temploma elkészültéig a billédi plébánia filiája volt. 1838-ban 209 jobbágytelket számlált. Ekkoriban főként búzát és kukoricát termeltek benne és nagy mennyiségben tenyésztettek juhot. Határának 62%-a volt szántó, 18% rét és 11% legelő. Mindösszesen kb. 85%-ban úrbéres föld. 1848 november közepén itt foglalt állást Nagysándor József Georg Rukavinával szemben, aki Temesvár és Arad között igyekezett összeköttetést teremteni. A hónap 20-án Nagysándor a túlerő elől Zsombolya felé vonult vissza. 1885-ben gyógyszertár nyílt benne.[3] 1951-ben a Bărăganra hurcolt németek házaiba moldvai és dobrudzsai telepeseket költöztettek, majd 1956 és 1961 között újabb román családokat telepítettek be. Német (sváb) lakossága az 1970-es években és 1989 után elhagyta. A római katolikus plébánia 1992-ben szűnt meg.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A falu és Baracháza közötti Temeskenézi mocsarak a Bánát madárparadicsoma. 1942-ben, vegyes gémpopulációja miatt nyilvánították védett területté, és eddig 132 madárfajt figyeltek meg itt. Jelenleg egy 122 hektáros fészkelőterületből és egy 1072 hektáros pufferzónából áll.[4]
  • A Grădiște határrészben (é. sz. 45°56’10’’, k. h. 21°1’26’’) valószínűleg 13–14. századi földvár sáncai, amelyet a helyi hagyomány Kinizsi Pálhoz köt.[5]
  • Román ortodox temploma barokk stílusban, 1804-ben épült.
  • Római katolikus temploma 1822–23-ben épült, és Ávilai Szent Teréz tiszteletére szentelték föl. Toronysisakja régen a mainál lényegesen karcsúbb és magasabb volt.
  • Szerb ortodox temploma 1889-ből való.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falutól délnyugatra és délkeletre 1965[6] vagy 1968 óta kőolajat termelnek ki. A község területének 81%-a szántó és 6%-a legelő.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született 1846-ban Emanuil Ungureanu ügyvéd, bankár és mecénás.
  • Itt született 1942-ben Martin Roos temesvári római katolikus püspök.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]