Detta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Detta (Deta)
Biserica Deta.jpg
A római katolikus templom
Detta címere
Detta címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Temes
Rang város
Beosztott falvak Opatica
Polgármester Petru Roman (PDL), 2012
SIRUTA-kód 155458
Népesség
Népesség 6423 fő (2002)[2] +/-
Magyar lakosság 1147
Község népessége 6260 fő (2011. október 31.)[1]
Népsűrűség 189 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 91 m
Terület 33,81 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Detta  (Románia)
Detta
Detta
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 23′ 42″, k. h. 21° 13′ 33″Koordináták: é. sz. 45° 23′ 42″, k. h. 21° 13′ 33″
Detta weboldala

Detta (románul és bolgárul Deta, helyi román nevén Ghedu[3]) város Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Temesvártól 44 km-re délre, a Birda patak partján fekszik. Szabályos alaprajzú település.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve egy középkori Déd alakból fejlődhetett ki (Deed, 1360). Ez egy szláv eredetű személynévből származik. A török hódoltság alatt és után a mai helység területét a mai nevén ismerték (Dida, 1552, Deta, 1724). 1907-ben az Országos Községi Törzskönyvbizottság a Déd nevet állapította meg számára, de község és Temes vármegye közösen elérték a korábbi név fenntartását.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török kiűzése után 17201721-ben érkeztek első német telepesei, Bajorországból és Elzász-Lotaringiából. 1737-ben rablók gyújtották föl. 1763-ban 210 württembergi és elzász-lotaringiai családot, 1764-ben 21 trieri családot költöztettek be. 1777-ben már 600 lakója volt. Önálló római katolikus plébániája 1741-ben létesült, 1839-ben pedig egy káplánt is rendszeresítettek. A 18. század folyamán néhány olasz családot is betelepítettek, hogy azok meghonosítsák a rizstermesztést.

1810-ben mezővárosi rangot kapott, országos vásárral és hetivásárral. 1830-tól postaállomás, 1836-tól gyógyszertár működött benne.[4] 1842-ben kaptak céhes kiváltságot a dettai kézművesek. A közös céhnek 52 alapító tagja volt, akik közül kilencen a kerékgyártó szakmát űzték.

1848. december 2324. éjjelét Kiss Ernő serege a település utcáin gyújtott máglyák mellett töltötte. 1849. január 29-én itt járt Rajačić pátriárka és sikertelenül próbálta a dettai svábokat a magyar kormány ellen hangolni. Bem május 1-jén foglalta el ismét.

1853-ben körülbelül háromszáz evangélikus cipszer költözött be. Imaházat csupán 1897-ben építettek maguknak, ezt 1980 körültől, a német nyelvű közösség fokozódó elvándorlása miatt, a szerb ortodoxok használják. 1858-től a TemesvárÓmoravica vasútvonal egyik állomása. A vasút megjelenése a század második felében a Bánát legjelentősebb gabonakereskedelmi és malomipari központjai közé emelte. Mint Temes vármegye egyik járásának a székhelye, 1871-től járásbíróságnak, 1883-tól pedig adóhivatalnak adott otthont. 1850-ben már létező zsidó közössége 1882-ben épített magának zsinagógát.[5]

A 20. század elején egy hengermalom és három gőzmalom, két téglagyár, gépgyár, vasöntöde, kalapgyár, építőanyag-ipari telep működött a közigazgatási reform által nagyközséggé visszaminősített Dettán. 1885-ban létesített parkja és a már 1902-ben bevezetett villanyvilágítás miatt a Monarchia legszebb községének nevezték. Több takarékpénztárral is büszkélkedhetett. Wilhelm Wettel 1875-ben alapított benne nyomdát, majd 1881-ben Julius Fackler elindította a Dettaer Zeitung című hetilapot, amely egészen 1939-ig megjelent. 1883-ban iparostanonciskolát, 1895-ben a Miasszonyunkról nevezett iskolanővérek leánynevelő intézetet hoztak létre benne. 1914-ben egy állami polgári iskola is létesült, amelyet a román állam 1924-ben reállíceummá alakított át.

19181919-ben szerb katonai megszállás alatt állt, majd Romániához csatolták. Az új határok megbénították korábbi, gabonatermesztésre alapozott gazdaságának fejlődését, de új iparágak indultak fejlődésnek. Viktor Felser 1921-ben porcelán- és üvegfestő műhelyt alapított, karlsbadi mesterekkel. 1925-ben, egy régi malomépületben egy furnérgyár kezdte meg a termelést. A szocializmus alatt (Plapaf néven) a legjelentősebb dettai üzem volt, 1990-ban ezerhatszáz főt foglalkoztatott, és 2005-ben szűnt meg. Az 1889-ben Alois Buchmann által alapított téglagyár 1925-ben évi majd hárommillió téglát gyártott. A két világháború között tejfeldolgozó üzem is létesült, amely túlélte a világháborút, majd a szocializmus évtizedeit, 1990 után egy ideig joghurtot is előállított, de még az 1990-es években megszűnt. A gyárak a környező nagybirtokok mezőgazdasági népessége köréből toborozták munkásaikat. Különösen sok magyar mezőgazdasági munkás érkezett a környező tanyákról és a kisajátított zsidó birtokokról. (A magyar népesség növekedése a kb. 4-500, a magyar uralom alatt „magyar”-ként nyilvántartott, később „disszimilálódó” dettai sváb és a repatriálások miatt a statisztikai adatok alapján nem ilyen látványos.)

A második világháború alatt katonai repülőteret működtettek benne. 1944. augusztus végén a német lakosság egy része az átvonuló német csapatokkal együtt elmenekült. 1945 januárjában a szovjetek a 17 és 45 év közötti német férfiak többségét szovjetunióbeli kényszermunkatáborokba deportálták. Szerbek már a huszadik század első felében elkezdtek betelepülni Szókáról és más környékbeli falvakból. Bolgárok nagyobb számban csak a második világháború után érkeztek Dettára, elsősorban Brestyéről. 1951-ben, a „titóizmus” elleni harc jegyében helyi szerbeket, németeket és magyarokat deportáltak a Bărăganra.

1968-ban kapott ismét városi rangot. 1985-ig működött a városban nyolc osztályos magyar, 1988-ig nyolc osztályos német iskolai tagozat. A 2000-es években Temes megyében elsőként itt épült a települést elkerülő körgyűrű.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1900-ban 3997 lakosából 2889 volt német (72,27%), 760 magyar (19,01%), 222 román (5,55%), 87 szerb (2,17%) és 37 bolgár (0,92%) anyanyelvű; 3302 római katolikus, 294 ortodox, 191 zsidó, 131 evangélikus, 44 református, 30 görög katolikus vallású. 67%-uk tudott írni-olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 30%-a beszélt magyarul.
  • 2002-ben 5786 lakosából 3537 volt román (61,13%), 1147 magyar (19,82%), 392 német (6,76%), 327 szerb (5,65%), 202 cigány (3,49%) és 133 bolgár (2,29%) nemzetiségű; 3480 ortodox és 1996 római katolikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A neogótikus római katolikus templom 1900-ban, az ortodox kápolna 1924-ben épült.
  • Termálstrand és az 1885-ben létesített park.
  • Reviczky Gyula emléktáblája szerelmének, Bakálovich Emmának egykori lakóházán és Bakálovich Emma sírja a temetőben.
  • Helytörténeti múzeum a műemlék jellegű tűzoltótoronyban.

Gazdasági élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A legtöbb alkalmazottat foglalkoztató üzemek 2012-ben a Prevent (autókárpitok és ülések gyártása), a Takata-Petri (kormánykerekek), a TRW (autóbiztonsági rendszerek) és az Alu Metall Guss alumíniumöntödéje.
  • Több kisebb élelmiszer- és textilipari vállalkozás is működik a városban.
  • Továbbra is fontos szerepet játszik a földművelés.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szent Miklós Iskolacsoport, az I–IV. osztályban magyar tagozattal.
Detta egy 1769–72 között készült térképen

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvértelepülései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szmida Lajos: Temes vármegyei Detta nagyközség múltja és jelene. Temesvár, 1900
  • Dan N. Buruleanu – Ion Traia: Deta: album monografic (2012) PDF
  • Farkas László: Detta magyarsága a bánsági magyarság sorskérdéseinek tükrében. Magyar Kisebbség, 1941, 13–14. sz.
  • Bugyi Aranka: Etnia maghiară din Deta. Timisiensis, 2000, 1. sz.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Detta témájú médiaállományokat.