Nagyősz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyősz (Tomnatic)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Temes
Rang községközpont
Beosztott falvak
Irányítószám 307255
SIRUTA-kód 157567
Népesség
Népesség 3144 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 125 (2011)
Földrajzi adatok
Terület 32,16 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nagyősz (Románia)
Nagyősz
Nagyősz
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 59′ 16″, k. h. 20° 39′ 27″Koordináták: é. sz. 45° 59′ 16″, k. h. 20° 39′ 27″
Nagyősz weboldala

Nagyősz (románul: Tomnatic, németül Triebswetter) község Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Az első világháborúig Torontál vármegye Nagyszentmiklósi járásához tartozott. 2004-ig Lovrin község része volt.

Nevének változásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1839-ben Trübswetter, Nagy-Ősz, 1863-1880 Triebswetter, 1890-ben Nagy-Ősz.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Reiszig Ede így ír a településről Torontál vármegye községei című munkájában: „…A XIV. század közepén készült Gellért legenda szerint, Szent István király uralkodása alatt, Csanád vezér a nagyőszi síkon verte meg Ajtony seregét, mely ütközetben Ajtony is elesett.

E legendából csak azt következtethetjük, hogy a helység a XIV. században már megvolt, okleveles adatok azonban csak a XV. század közepétől kezdve vannak róla.

1451 február 20-án szerepel első ízben, Nagyőszi Megyeri Zsigmond nevében, a kit a nagylaki jobbágyoknak a teleki erdőben elkövetett hatalmaskodása ügyében tanúként kihallgattak.

A XV. század végén a csanádi püspökség birtokába került; de nem sokáig bírhatta, mert 1529-ben Bali bég az egész helységet elpusztította. Csak 1590-ben van ismét adatunk róla. Ekkor szerbek szállották meg, kikről Szegedy Pál püspök feljegyezte, hogy az engedelmességet neki megtagadták.

A csanádi püspökök mindemellett fenntartották jogaikat a helységre, mely fel van véve a gróf Pálffy Tamás püspök számára az 1654-1660. években kibocsátott oltalomlevélbe.

A XVII. század végén ismét puszta lett. Kollonics bibornok 1702 július 26-án e puszta tizedét a csanádi püspök részére ajánlotta kiutalni, de sikertelenül, mert a község a Maroson túl feküdt.

Temesvár visszafoglalása után e pusztát a temesvári bánság csanádi kerületébe bocsátották be. Megtaláljuk az 1723-25. évi gróf Mercy-féle térképen is, Nagios néven.

1747-ben Lukács Tódor ebesföldi örmény bírta bérben.

A temesvári kormányzóság e pusztán 1772-ben Triebswetter név alatt új telepet alapított és állítólag arról a mérnökről nevezték el, a ki az első házhelyekét kimérte.

Az első lakosok Lotharingiából beszármazott franciák voltak, kivéve néhány Luxemburgból és Würzburgból származó német családot, a kik magukat elkülönítve, 90a német utcában telepedtek le.

1779-ben a helységet Torontál vármegyébe osztották be. Régi nevét 1888-ban állította vissza a vármegye közönsége.

1782 táján báró Alvinczy József tábornok vásárolta meg a kincstártól. Az ő révén került azután gróf Gyulai Albert, majd gróf Gyulai Samu birtokába.

Az első templom, vert földből, 1772-ben épült. Az új templomot a gróf Gyulai család az 1845-47. években emeltette, de a község fejezte be 1850-ben. 1840-től 1853-ig itt volt plébános Bonnaz Sándor, a későbbi csanádi püspök.…”

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]