Nagyősz
| Nagyősz (Tomnatic) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Rang | község |
| Irányítószám | 307255 |
| Népesség | |
| Népesség | 2927 fő (1992) +/- |
| Község népessége | 2927 (1992)[1] |
| Magyar lakosság | 165 |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 32,16 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Nagyősz
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 45° 59′ 16″, k. h. 20° 39′ 27″ | |
| Nagyősz weboldala | |
Nagyősz (románul Tomnatic, németül Triebswetter) község Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Az első világháborúig Torontál vármegye Nagyszentmiklósi járásához tartozott. 2004-ig Lovrin község része volt.
Tartalomjegyzék |
Nevének változásai [szerkesztés]
1839-ben Trübswetter, Nagy-Ősz, 1863-1880 Triebswetter, 1890-ben Nagy-Ősz.
Népessége [szerkesztés]
- 1900-ban 3425 lakosából 3319 volt német, 60 magyar, 41 román, 15 egyéb anyanyelvű; 3375 római katolikus, 43 ortodox, 11 görög katolikus, 5 izraelita, 1 evangélikus vallású.
- 1992-ben az 2927 lakosából 1987 volt román, 383 német, 165 magyar és 392 egyéb (277 cigány); 1889 ortodox, 845 római katolikus, 28 református, 7 görög katolikus, 4 evangélikus és 154 egyéb (142 pünkösdista) vallású.
Története [szerkesztés]
Borovszky Samu így ír a településről Torontál vármegye községei című munkájában: „…A XIV. század közepén készült Gellért legenda szerint, Szent István király uralkodása alatt, Csanád vezér a nagyőszi síkon verte meg Ajtony seregét, mely ütközetben Ajtony is elesett.
E legendából csak azt következtethetjük, hogy a helység a XIV. században már megvolt, okleveles adatok azonban csak a XV. század közepétől kezdve vannak róla.
1451 február 20-án szerepel első ízben, Nagyőszi Megyeri Zsigmond nevében, a kit a nagylaki jobbágyoknak a teleki erdőben elkövetett hatalmaskodása ügyében tanúként kihallgattak.
A XV. század végén a csanádi püspökség birtokába került; de nem sokáig bírhatta, mert 1529-ben Bali bég az egész helységet elpusztította. Csak 1590-ben van ismét adatunk róla. Ekkor szerbek szállották meg, kikről Szegedy Pál püspök feljegyezte, hogy az engedelmességet neki megtagadták.
A csanádi püspökök mindemellett fenntartották jogaikat a helységre, mely fel van véve a gróf Pálffy Tamás püspök számára az 1654-1660. években kibocsátott oltalomlevélbe.
A XVII. század végén ismét puszta lett. Kollonics bibornok 1702 július 26-án e puszta tizedét a csanádi püspök részére ajánlotta kiutalni, de sikertelenül, mert a község a Maroson túl feküdt.
Temesvár visszafoglalása után e pusztát a temesvári bánság csanádi kerületébe bocsátották be. Megtaláljuk az 1723-25. évi gróf Mercy-féle térképen is, Nagios néven.
1747-ben Lukács Tódor ebesföldi örmény bírta bérben.
A temesvári kormányzóság e pusztán 1772-ben Triebswetter név alatt új telepet alapított és állítólag arról a mérnökről nevezték el, a ki az első házhelyekét kimérte.
Az első lakosok Lotharingiából beszármazott franciák voltak, kivéve néhány Luxemburgból és Würzburgból származó német családot, a kik magukat elkülönítve, 90a német utcában telepedtek le.
1779-ben a helységet Torontál vármegyébe osztották be. Régi nevét 1888-ban állította vissza a vármegye közönsége.
1782 táján báró Alvinczy József tábornok vásárolta meg a kincstártól. Az ő révén került azután gróf Gyulai Albert, majd gróf Gyulai Samu birtokába.
Az első templom, vert földből, 1772-ben épült. Az új templomot a gróf Gyulai család az 1845-47. években emeltette, de a község fejezte be 1850-ben. 1840-től 1853-ig itt volt plébános Bonnaz Sándor, a későbbi csanádi püspök.…”
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Irodalom [szerkesztés]
- Kühn Lajos 1911: Középkori temetőről Nagyőszön. Arch. Ért. XXXI, 182-183.
- Maplandia
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
