Csukás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a Temes megyei (korábban Krassó-Szörény vármegyei) faluról szól. Az azonos nevű hegységet lásd itt: Csukás-hegység.
Csukás (Știuca)
Stiuca Roman Catholic Church.JPG
A csukási római katolikus templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Temes
Rang községközpont
Beosztott falvak Dragomirest, Ollóság és Zgribest
Polgármester

Vasile Bejera (Szociálliberális Unió), 2012

(2002
Népesség
Népesség 869 fő (2011. október 31.)[1]
Község népessége 1813 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 103,56 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Csukás  (Románia)
Csukás
Csukás
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 34′ 17″, k. h. 21° 58′ 53″Koordináták: é. sz. 45° 34′ 17″, k. h. 21° 58′ 53″
Csukás weboldala

Csukás, 1901-ig Ebendorf (románul Știuca, németül Ebendorf, ukránul: Штюка) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lugostól 14 km-re délkeletre, a Csukás-patak jobb partján, 196 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első említésekor (1585) lakatlan terület volt, terra Stukatth néven. Neve a 'csuka' jelentésű szláv štuka szóból való és eredetileg patakját jelölte. Német nevének jelentése 'sík falu'. A magyar név csak 1901-ben vált hivatalossá, de már 1864-ben a falu alternatív neveként említette Pesty Frigyesnek Mihuțiu zgribesti jegyző, 1865-től kezdve pedig így szerepelt a katolikus sematizmusokban. A román Știuca név szintén használatos volt már a 19. században, ugyan 1920-tól a falut egy ideig Ciucașnak nevezték. Az 1920-as években kétszer is mozgalom indult az Ebendorf név hivatalossá tételéért.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1785-ben telepítették, főként Dragomirest és Szilváshely határára, hatvan luxemburgi római katolikus családdal. Később sokan települtek be Morvaországból, Bajorországból és más német vidékekről. A falu német nyelvjárása rajnafrank típusú volt.

1802-ben a kincstár br. Brukenthal Mihálynak adományozta, akitől 1807-ben vásártartási jogot kapott.

Az evangélikus Brukenthal család 1831-ben szlovák és szász evangélikusokat és 37 magyar reformátust, majd 1836-ban bácskai evangélikus németeket telepített be. A közös evangélikus–református imaházban a 19. század folyamán minden harmadik vasárnap magyar nyelvű istentiszteletet tartottak. Az evangélikusoknak 1854 és 1873 között külön iskolájuk is volt. A 19. század közepén Vecseházáról, majd a század végén Lieblingből érkeztek új beköltözők. A Brukenthal-birtokot 1869-ben liciten Zeyk József erdélyi birtokos vásárolta meg.

1895-ben 3877 holdas határának 76%-a volt szántó, 8%-a rét, 7%-a legelő és 6%-a erdő.

1880-ig Krassó, 1880 és 1926 között Krassó-Szörény vármegyéhez, 1926 és 1956 között Szörény megyéhez tartozott.

A Németországba emigrált németek helyét románok, 1969-től máramarosi ruszinok foglalták el.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1900-ban 957 lakosából 858 volt német és 71 magyar anyanyelvű; 869 római katolikus, 31 evangélikus, 24 zsidó és 21 református vallású.
2002-ben 849 lakosából 722 volt ruszin, 104 román és 16 német nemzetiségű; 477 ónaptárt követő ortodox, 243 pünkösdista, 62 ortodox, 22 baptista és 18 római katolikus vallású.

A mai Csukás község etnikai arányainak változásai az utóbbi 130 évben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népszámlálás Népcsoportok összetétele
Év Népesség Román Német Magyar Ruszin egyéb
1880 2 896 2 028 693 140 - 35
1900 3 644 2 402 936 273 - 33
1930 3 250 2 211 972 47 5 14
1977 1949 995 367 5 576 6
1992 1628 658 62 7 898 3
2002 1840 631 18 6 1185 -

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Heinrich Lay (Hrsg.): Ebendorf. Monographie und Heimatbuch einer deutschen Marktgemeinde im Banat (1786–1992). H. n., 1999

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]