Bégalankás
| Bégalankás (Luncanii de Jos) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Rang | falu |
| Községközpont | Tomest |
| Népesség | |
| Népesség | 405 fő (2002)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 400 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 45° 43′ 22″, k. h. 22° 18′ 33″ | |
| é. sz. 45° 43′ 22″, k. h. 22° 18′ 33″ | |
Bégalankás, 1911-ig Lunkány (románul Luncanii de Jos) falu Romániában, a Bánátban, Temes megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
A Ruszka-havasban, a Béga forrásvidékén, Lugostól 60 km-re keletre fekszik.
Története[szerkesztés]
A középkorban mai határának területén feküdt az 1365-ben adatolt Padushaussa falu. 1617-ben Lunka, 1690–1700-ben Lonkagnj néven találjuk.
Vasérclelőhelye közelében, a mai Felsőbégalankáson 1734-ben adták át az első vaskohót. A kohó mellé csehországi munkások települtek be. 1736-ban a Reissenbüchler testvérek vették bérbe. 1738-ban elpuszult. Az 1740-es években újraépült, de már 1749-ben megszüntették, felszerelését pedig Németbogsánba szállították. 1826-ban rezet is bányásztak határában. 1848 után a brassói Hofmann testvérek és Maderspach Károly vállalkozása vásárolta meg, akik újjáélesztették a vaskohászatot. 1860-tól a Kronstädter Bergbau- und Hütten Actienverein birtoka volt. A 20. század elején is fejtettek itt vasat, azonkívül márványt is, amellyel a tomesti üveggyár kvarchomokját őrölték. Krassó, 1880-tól Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott. Később 1950-ig községközpontot alkotott.
1848 előtt és az 1850-es években hidegvíz-gyógyintézete is volt.
Népessége[szerkesztés]
- 1910-ben 619 lakosából 575 volt román, 22 magyar és 20 német anyanyelvű; 576 ortodox és 38 római katolikus vallású.
- 2002-ben 409 lakosából 405 volt román nemzetiségű; 379 ortodox, 14 pünkösdi, 7 római katolikus és 5 adventista vallású.
- Ugyanakkor Felsőbégalankás 38 román nemzetiségű lakosából 35 volt ortodox és 3 pünkösdi vallású.
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Béga forrása a Ruszkicai-hágó alatt. Az első világháború előtt „Bégafő” felirat jelölte.
- A Peștera din Cioaca Birtului barlang Felsőbégalankástől északkeletre, 26 méterrel az út felett, erdős, szakadékos hegyoldalban nyílik.
- A Valea lui Liman turistaközpont Felsőbégalankás és az Üveggyári telep között (motel, turistaház, étterem, kemping, villák, kerékpárbérlés).
- Felsőbégalankáson 2001 óta ortodox kolostor működik.
Források[szerkesztés]
- Tomest község webhelye (románul)
- Pesty Frigyes: Krassó vármegye története. 1–3. Bp., 1882–1884
- Heckenast Gusztáv: A magyarországi vaskhászat története a feudalizmus korában. Bp., 1911
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Külső hivatkozások[szerkesztés]
|
||||||||||||||||||||||||||||

