Garabos
| Garabos (Grabaț) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Megye | Temes |
| Rang | falu |
| Községközpont | Csatád (Lenauheim) |
| Népesség | |
| Népesség | ismeretlen +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Garabos
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 45° 52′ 38″, k. h. 20° 44′ 39″ | |
Garabos románul Grabaț, település Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Csatád (Lenauheim) mellett fekvő település.
Nevének eredete [szerkesztés]
A község neve egy Gravacznak nevezett mezei birtoktól származik.
Története [szerkesztés]
Garabos, Garabácz helységet 1764-ben telepítették Mária Terézia királynő rendeletére. A telepítést Hildebrand temesvári igazgatósági tanácsos intézte. Az első telepeket Hauptmann kamarai mérnök mérte ki, Hirsch Mátyás kincstári biztos pedig gondoskodott a házak felépítéséről.
Első lakosai Elzászból, Lotharingiából, Württenbergből és a Schwarzwaldból telepedtek le, voltak közöttük francia és cseh családok is. 1767-ben pedig Szakálház lakosai közül is 50 családot telepítettek ide. Az első települők között magyarok is voltak, de ezek is idővel nagyrészt elnémetesedtek.
Az itteni római katolikus templom 1780-ban épült, 1803-ban pedig a régi iskola. 1832-ben új iskolát emeltetett a község.
1816-1817-ben vízáradások tették tönkre a község határát. 1831-ben az országszerte pusztító kolera itt csak kevés áldozatot követelt, 1836-ban azonban 175-en estek a kolerajárvány áldozatául.
1848-ban a község a közlegelőből jó darabot kihasíttatott, azt eladta házhelyeknek, hogy a befolyó pénzből katonákat állíthasson a honvédsereg részére.
Az 1849 augusztus 5-6-án vívott szőregi és óbesenyői csaták után, augusztus 8-án, a helység határán keresztülvonuló országúton, a császári hadak a délutáni órákban utólérvén a magyar sereg utócsapatát, csakhamar heves harc támadt, mely alkonyatig tartott.
A trianoni békeszerződéselőtt Torontál vármegye Zsombolyai járásához tartozott.
1910-ben 2204 lakosából 58 magyar, 1962 német, 44 román, 137 cigány volt. Ebből 2137 római katolikus, 53 görögkeleti ortodox volt.
Források [szerkesztés]
- Borovszky Samu: Torontál vámegye
