Temesjenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Temesjenő (Ianova)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Temes
Rang falu
Községközpont Temesremete
Irányítószám 307353
SIRUTA-kód 158430
Népesség
Népesség 807 fő (2011. október 31.)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Temesjenő (Románia)
Temesjenő
Temesjenő
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 50′ 00″, k. h. 21° 25′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 50′ 00″, k. h. 21° 25′ 00″
Temesjenő egy régi térképen

Temesjenő (románul: Ianova) település Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Temesjenő nevét 1333-ban Jenew néven említették az oklevelek. 1334-ben neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is Jeno, Hyeno néven, mint egyházas hely. 1428-1429-ben Jenew, 1690-ben Jenovo, 1723-ban Jenova, 1783-ban Janova, 1909-ben Ianova, 'Margitfalva, 1913-ban Temesjenő néven írták.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Temesvártól északkeletre, a Bégába ömlő Gyertyános patak jobb partján, Felsőbencsek és Öszény közt fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1479-ig Garai Jób birtoka, aki ekkor eladta Alsólendvai Bánffi Miklósnak és Jakabnak. 1488-ban Prayka Miklós és testvére Rajkó kapták adományba Mátyás királytól. A 15. században szerbek telepedtek le itt, akik az egész hódoltság alatt itt is maradtak. 1523-ban Jenei Tamás, Bogacsevits György és Lazarovits György birtoka. 1529-ben Szapolyai János, Királysásvári Bradách István és Imre birtoka volt, akiktől itteni birtokaiknak egy részét, mivel Ferdinándhoz pártoltak elkobozták a birtokot és Nagylaki Jakcsics Márknak adományozták, a másik részt pedig 1530-ban Kendeffy Miklós és neje Milicza és Pásztohi Zsigmond kapta. 1545-ben már Kendeffy János birtoka volt. 1597-ben Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem a települést a Bésán családnak adományozta. 1609-ben Sáradi Sebestyén kapta új adományként Báthory Gábortól.

1829-ben Csekonics János kapta adományba, akitől leánya, özv. gróf Károlyi Istvánné szül. Csekonics Margit grófnő örökölte, kinek a nevéről 1893-ban kapta a Margitfalva nevet, mostani nevét pedig Temes vármegye helyneveinek rendezésekor kapta. A 19. század közepén a Csekonics család Torontál vármegyéből származó magyarokat és németeket telepített ide. 1910-ben 1805 lakosából 1142 román, 316 magyar, 301 német volt. Ebből 1186 görögkeleti ortodox, 559 római katolikus, 23 görög katolikus volt.

A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Temesrékasi járásához tartozott.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A falutól délre 2 kilométerre található 14–16. századi „török vár” a romániai műemlékek jegyzékében a TM-I-s-B-06065 sorszámon szerepel.[2]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Lista monumentelor istorice 2010. Monitorul Oficial al României, 670 bis. sz. (2010. okt. 1.) Hozzáférés: 2014. jún. 29.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  • Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.