Gyüreg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyüreg (Giroc)
Gyüreg címere
Gyüreg címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Temes
Rang községközpont
Beosztott falvak Tesöld
Polgármester Iosif-Ionel Toma (Szociálliberális Unió)
Irányítószám 307220
SIRUTA-kód 155323
Népesség
Népesség 5652 fő (2011. okt 31.)[1]
Magyar lakosság 41
Község népessége 8388 (2011)[2]
Népsűrűség 75,87 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 90 m
Terület 55,28 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Gyüreg (Románia)
Gyüreg
Gyüreg
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 41′ 39″, k. h. 21° 14′ 09″Koordináták: é. sz. 45° 41′ 39″, k. h. 21° 14′ 09″
Gyüreg weboldala

Gyüreg, 1910-ig Gyirok (románul: Giroc, németül Girock vagy Kirok) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét Kiss Lajos a György személynév ómagyar Györök alakváltozatából eredezteti. Először 1371-ben Gyrug, 1569-ben (egy arab betűs defterben) G'urıq, 1717-ben Jurok. 1723–25-ben Jurak, 1783-ban pedig Diurak alakban írták. Nevét az 1900-as években a község tiltakozása ellenére változtatták meg.[3]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2000-es évekig Temesvártól két kilométerre délre feküdt, de a Florilor lakónegyed megépülése tulajdonképp összekötötte a várossal.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Határában, a Temes mellett bronzkori földvár található.[4] 1569-ben és 1579-ben pusztaként tüntették fel. 1717-ben hetven házból állt, 1727-ben 47 ortodox család, 1838–40-ben 2400 ortodox hívő lakta.[5] Földesura a jobbágyfelszabadításig az államkincstár volt. 1874-ben, majd 1912–13-ban építették meg a falutól öt–hat kilométerre délre, a falu határában a Temes folyó töltését. Első sváb lakói 1865 és 1870 között települtek be földbérlőként és iparosként, később 1910–12-ben egy tönkrement nagybirtok helyén vásárolt (meglehetősen rossz minőségű) földet az a tizenkét–tizenöt sváb család, akik a falutól kb. egy kilométerre egy saját tanyaközpontot hoztak létre. Ők az 1921-es földreformot követően települtek be a faluba, főként a déli részébe. A faluban élő katolikus németek és magyarok 1971-ban illegálisan szentelték fel az egy lakóház helyére épült templomukat. A helybeli ortodox tanító 1897-ben népbankot szervezett.[6] A századfordulótól a második világháborúit téglagyár működött benne. A két világháború között sok lakója szamárháton tejet szállított az erzsébetvárosi piacra. Baptista közössége 1956-ban alakult. Az 1960-as években Bihar megyeiek, a 70-es években ezenkívül erdélyiek és moldvaiak is beköltöztek. 1977-ben Temesvárhoz csatolták a második világháború után beépült Besenyei-pusztát.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A falu melletti erdőben egy bronzkori földvár maradványait tárták fel. A lelőhely a romániai műemlékek jegyzékében a TM-I-s-B-06061 sorszámon található.[7]
  • Szent Demeternek szentelt ortodox temploma 1759-ben épült, falfestményei a 19. század első feléből valók. (TM-II-m-B-06235)[7]
  • 2000 után horgász- és pihenőhellyé alakították a falutól délre fekvő Gărbărit-tavat. Ugyanekkor a falutól északra lecsapolták a Cătana-tavat.
  • Határában görög katolikus kolostor épül.[8]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Mező András: Adatok a magyar hivatalos helynévadáshoz. Nyíregyháza, 1999, 132. o.
  4. A földvár részletes ásatástörténetét bemutatja Liviu Măruia et al.: ArheoGIS: Baza de date a patrimoniului arheologic cuprins în Lista Monumentelor Istorice a județului Timiș; rezultatele cercetărilor de teren. 1. köt. Cluj-Napoca, 2011 [1] PDF
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. Florin Zamfir: Școala și societatea românească din comitatul Timiș, între anii 1867-1900. Timișoara, 2009, 271. o.
  7. ^ a b Lista monumentelor istorice 2010. Monitorul Oficial al României, 670 bis. sz. (2010. okt. 1.) Hozzáférés: 2014. jún. 29.
  8. www.preasfantatreime.ro

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Octavian Gruița – Ion Murariu – Marius Matei: Giroc – arc peste timp. Timișoara, 2010 [2] PDF
  • Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.