Kisbecskerek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisbecskerek (Becicherecu Mic)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Temes
Rang község
Beosztott falvak -
Polgármester Raimund-Ovidiu Rusu (Szociálliberális Unió), 2012
Irányítószám 307040
SIRUTA-kód 155779
Népesség
Népesség 2853 fő (2011. okt 31.)[1]
Magyar lakosság 43 (2011)
Népsűrűség 39,94 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 61,42 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kisbecskerek (Románia)
Kisbecskerek
Kisbecskerek
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 49′ 45″, k. h. 21° 03′ 05″Koordináták: é. sz. 45° 49′ 45″, k. h. 21° 03′ 05″
Kisbecskerek weboldala

Kisbecskerek (románul: Becicherecu Mic, németül Kleinbetschkerek, szerbül: Мали Бечкерек) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Temesvártól 17 kilométerre északnyugatra, a DN6-os főút mentén fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevének alaptagja a Becse személynév és a kerék ('erdő') szó birtokos összetételéből való. Előtagja a szerbiai Nagybecskerekre vonatkozik. Először 1334-ben Pechkereky, majd 1554-ben Pıčkırık, 1666-ban Pečkerek és 1808-ban Kis-Becskerek alakban említették.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkori falu az ortodox templomtól 4 és fél kilométerre észak–északnyugatra, a Dealul Crucii nevű szántó helyén feküdt (é. sz. 45°52’26’’, k. h. 21°1’59’’), ahol a 2000-es években az ásatások a 8. és a 13. század közöttre datált leletekre bukkantak. A terület egy részét egy 1950-es években épült bunker foglalja el.[2] A falu a beregszói Hagymási család birtoka volt. 1561-ben a hűtlenségbe esett Hagymási Kristóf itteni birtokait I. Ferdinánd Kerecsényi László későbbi gyulai várkapitánynak adományozta.

1717-ben 36 házból álló település volt, szerb lakossággal. 1727-ben Mercy kormányzó néhány német családot telepített be. 1735-ben postaállomást alapítottak a faluban. 1748-ban Újbesenyőből oda az előző évben Erdélyből letelepített román családok költöztek be. Szerb iskolája 1773-ban már biztosan létezett. 1777-ben 205 ortodox és 13 német család (harminc fő) lakta.

1778. május 31-én, a Bánát Magyarországhoz való visszacsatolásának és polgári közigazgatás alá helyezésének alkalmával Niczky Kristóf királyi biztos itt fogadta Temesvár küldöttségét, és innen 19 hatfogatú hintóval vonult be a városba. Ettől kezdve a falu kisebb megszakításokkal Temes vármegyéhez tartozott.

1784–85-ben mintegy ötszáz római katolikus németet telepítettek be Pfalzból. A korábbi falut ezután Rácbecskereknek nevezték, itt laktak a szerbek, a románok és 1786-ban huszonöt német család. A mellette létrehozott Németbecskerek kisebb volt – ekkor 116 házból állt, szemben a rácbecskereki 206-tal. Németbecskereket eleve sakktábla alaprajzúra tervezték, és a telepítéssel párhuzamosan az addig halmazfalu képét mutató Rácbecskerek utcaképét is rendezték.

A 18. század végén szerb és román lakói csak részben foglalkoztak földműveléssel, megélhetésükben emellett jelentős szerepet játszott a gyapjúfeldolgozás, az állatkereskedelem és a méhészkedés. A rácbecskereki szerbek és románok nagy része a 19. század első felében elköltözött, földjeiket a svábok vették meg. Határa gyengébben termett a bánsági átlagnál, és más bánsági településekhez képest az egyes gazdák közötti vagyoni—társadalmi különbségek is kisebbek voltak. A nagyobb gazdák között jó néhány szerb és román is akadt, de kiugróan gazdag birtokosa egyáltalán nem volt.

Németbecskereknek 1821-ben már 1362 lakosa volt, de az 1836-os kolerajárvány 132 áldozatot követelt. 1848. november 11-én Nagysándor József honvédei a község határában legyőzték a túlerőben lévő, ott táborozó temesvári védőket és szerb felkelőket. 1849. augusztus 8-án, a temesvári csata előtt Kmety György 15. hadosztálya itt csatlakozott Dembiński seregéhez.

Az igen korán, 1880-ban kezdődött kivándorlási hullámban 450 kisbecskereki távozott végleg az Egyesült Államokba. 1882-ben nyílt meg gyógyszertára,[3] 1883-ban megalapították a Kisbecskereki Takarék- és Hitelegylet-et, 1894-ben egy nagyobb műmalom (Theresienmühle) épült a községben, 1895-ben pedig átadták a vasutat. A román ortodox egyház 1897-ben vált ki az egységes ortodox egyházközségből.

Római katolikus felekezeti iskoláját 1858-ban községivé, később magyar tannyelvűvé alakították, 1900-ban államosították. A külön román felekezeti iskola 1898-ban indult. A román állam 1920 után az állami és a román felekezeti iskolát egyetlen, román és német tagozatból álló iskolává vonta össze. Önálló német tannyelvű iskola 1942 és 48 között létezett ismét. 1944-ben a szerb iskolát az állami iskola tagozatává alakították, később gyermekhiány miatt megszüntették.

1944 őszén a kisbecskereki svábok kb. fele nyugatra menekült a közeledő front elől. Még visszatérésük előtt, 1945 tavaszán az állam szegény román telepes családokat költöztetett be. A 20. század végén német ajkú lakói többsége Németországba emigrált. A Németországban élő kisbecskerekiek első találkozóját 1964-ben rendezték.

2004-ben az azelőtt községéhez tartozó Újbesenyő falu önálló községgé alakult, azóta Kisbecskerek egyetlen faluként alkot községet.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Épületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A római katolikus templom 1810–11-ben épült. A plébánia épülete 1820-ból való, 2000-ben felújították. A szerb ortodox templom 1821-ben, a román 1909-ben épült. Előbbit belülről Nikola Aleksić festményei díszítik.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisbecskerek környéke egy 1769–72-ből való térképen