Pusztakeresztúr
| Pusztakeresztúr (Cherestur) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Rang | falu |
| Községközpont | Óbéba |
| Népesség | |
| Népesség | 475 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 377 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 78 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Pusztakeresztúr
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 46° 07′ 45″, k. h. 20° 17′ 58″ | |
Pusztakeresztúr település Romániában, Temes megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Románia nyugati részén, a magyar-, román- és szerb hármashatár közelében található. Temesvártól északnyugatra, Nagyszentmiklóstól mintegy 25 km-re nyugatra.
Története[szerkesztés]
Pusztakeresztúr, Keresztúr Árpád-kori település. Nevét már 1274-ben említette oklevél Kerestur néven.
1453-ban Kerezthwr, 1540-ben Nemeskerezthur, 1639-ben Keresztur, 1808-ban pr. Keresztúr, 1913-ban Pusztakeresztúr.
A falu a Csanád nemzetség ősi birtokai közé tartozott, akik közül a Makófalviak és Tömpösiek birtokmegosztásakor Keresztúr a Tömpösieknek jutott.
Keresztúr birtokosai 1390-ben Kereszturi Fábián, 1450-ben Bedics Miklós, Kereszturi Egyed, ennek fia János, Máté, Kelemen és Fülöp, Egyházi Benedek, Boros Péter, Dombi János, és Demeter, Hegedüs Demeter, Nagy Lőrincz, Bagdi Máté és András és Székely Fülöp voltak.
Keresztúr egészen a török hódoltságig fennállt. 1558-ban lakosai szétfutottak és a Erdélybe menekültek. Birtokaikat azután Nádasdy Tamás nádor Kerecsényi László gyulai kapitánynak adta. A török hódoltság alatt puszta volt és Nemes-Keresztur volt a neve. Mint
1647-ben Horváth-Voxit István, Petőfalvi Pető és Ladányi Ferenc birtoka lett, majd Szelényi János birtoka lett, aki e részt unokaöcscsének, Gerhárd Györgynek adományozta.
1773-ban a csanádi tiszttartóság Kereszturpusztára magyar dohánykertészeket telepített. Az újonnan települt helységet Pusztakereszturnak nevezték el.
1851-ben Fényes Elek írta a településről:
| „ | ...Keresztúr, Torontál vármegyében, magyar népes puszta a bébai uradalomban:
87 házzal, 744 katholikus, 14 óhitü lakossal Dohánytermesztéssel. Birja a gróf Batthyáni család. |
” |
A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye törökkanizsai járásához tartozott. Habár a II. bécsi döntés nem érintette, a magyar honvédség 1944. őszén néhány hétre visszafoglalta a települést.
Lakossága[szerkesztés]
1910-ben 687 lakosából 671 magyar, 13 német, 1 román, 2 egyéb nemzetiségű volt.
A 2002-es népszámlálás adatai szerint 475 lakosa volt, melyből 377 magyar, 83 román, 1 német és 14 egyéb, főleg cigány nemzetiségű volt.
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1914. december 15-én Kasza László magyar orvos, orvosi szakíró.
- Itt született 1914. december 26-án König Miklós agrármérnök, mezőgazdasági szakíró, szerkesztő.
Forrás[szerkesztés]
- Fényes Elek: Magyarország Geográfiai Szótára
- Györffy György: Torontálvármegye (1: 861).
- Borovszky Samu: Torontál vármegye
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, 1850 - 2002
