Lovrin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lovrin
Lovrin Scoala si Biserica.jpg
A település iskolája
Lovrin címere
Lovrin címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Temes
Rang község
Beosztott falvak
Polgármester Vasile Graur (PD-L)
Irányítószám 307250
SIRUTA-kód 157549
Népesség
Népesség 3223 fő (2011. okt 31.)[1]
Magyar lakosság 41 (2011)
Földrajzi adatok
Terület 57,63 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Lovrin (Románia)
Lovrin
Lovrin
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 58′ 11″, k. h. 20° 45′ 58″Koordináták: é. sz. 45° 58′ 11″, k. h. 20° 45′ 58″

Lovrin község Románia délnyugati határrészén, Temes megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lovrin a nagy Alföldön, a 6-os számú főút mentén, Temesvár és Nagyszentmiklós között, az előbbitől mintegy 17 km-re délnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lovrin első fennmaradt írásos említése 1466-ból való Loranthalma, Loranthhalma alakban, Szárafalva helység határleírásánál.

1561-ben Loranth, 1590-ben Lorantffalva, 1647-ben Loránt, 1653-ban Loránd falva, 1663-ban Lorant falva, 1663-ban Lorantfalva, 1717-ben Lovren, 1851-ben Lovrin néven írták.

1529-ben a török időkben Bali-bég kifosztotta és felégette a falut. Lakosai elmenekültek, csak évtizedekkel később; 1561-ben kezdett újból benépesülni, ekkor Bácsmegyei Miklós és Deszpot István voltak a falu birtokos urai, majd 1564-ben a csanádi püspök birtoka lett.

1561-ben szerbek telepedtek le a faluban, és még 1582-ben is itt laktak. Lakott hely volt a 17. században is.

1701-ben Dolny István csanádi püspök tartott igényt a falura, de nem kapta meg. Ekkor a helységet Lovrin néven a temesvári kerületbe osztották be. Ekkor a falu csupán 18 házból állt és nemsokára újból el is pusztult, még a gróf Mercy térképe is csak pusztaként tünteti fel.

1760 táján szerbek telepedtek le itt; katonai igazgatás alatt álltak és a nagykikindai kerülethez tartoztak.

1777-ben bolgárok is érkeztek ide. A falut ekkor Lovrinác, egy gazdag bolgár után nevezték el Lovrin-nak. A bolgárok már a kincstár fönnhatósága alá tartoztak. Miskovits Mihály, egy velük érkezett szerzetes lett első plébánosuk.

1785-ben Elzász Lotharingiából érkezett német családok költöztek a helységbe. A németek 10 éven át adómentességet élveztek, de kötelesek voltak háború idején fuvart, szénát és zabot szolgáltatni. E németekhez később Németcsanádról és egyéb környékbeli falvakból újabb betelepülők csatlakoztak. Előbb a szerbek és 1791-1792-ben a bolgárok is elköltöztek a faluból. Egy részük Vingára és Szabadkára (Theresiopolis).

1792-ben Lipthay Antal tábornok kapta adományként Kisősszel (akkor Gottlob) együtt II. Lipóttól és kastélyt is építtetett itt magának. Fia báró Lipthay Frigyes pedig szép fasorokkal ütette be birtokát és 1819-ben angolkertet is telepített.

A településen több ízben lépett föl a kolera járvány: 1831, 1839 és 1849-es évben is. 1866-ban szeptembertől novemberig 62-en haltak meg kolerában. Lovrin híres gyümölcs- és zöldségtermesztő hely volt már az elmult századokban is. A korai burgonyát és uborkát, csemegeszőlőt, korai cseresznyét és mogyorót Bécsbe és Berlinbe is rendszeresen szállították innen.

A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Perjámosi járásához tartozott, nagyközségi rangban állt. Országgyűlési képviselője 1905 és 1918 között dr. bellusi Baross János volt.

Boltosfalva[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkorban a mai Lovrin vidékén feküdt Boltosfalva is, melyet I. Ferdinánd király 1560-ban - Erdőskereki Torkos István és Tamás örökös nélküli halála után - híveinek, Bácsmegyei Miklósnak, Vizkeleti Andor Tamásnak és Csabay Gergelynek adományozott.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben összesen 3881 lakosa volt, melynek nagy része német volt, kisebbik része román (oláh), és gyakorlatilag kisebbségben volt a magyarság.

1992-ben 3562 lakosából 3018 volt román, 285 német, 180 magyar, 82 roma, 18 ukrán, 16 bolgár, 20 szerb.


Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 19. századi Lipthay-kúria; a romániai műemlékek jegyzékében a TM-II-a-B-06248 sorszámon szerepel.[2]
  • Római katolikus temploma - 1785-ben épült, báró Lipthay Frigyes 1829-ben megnagyobbította és a község által épített tornyba toronyórát is adományozott. Itt őrzizték azt a lobogót is, melyet Lipthay Antal tábornok az általa megnyert új palánkai ütközetben a törököktől zsákmányolt.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Lista monumentelor istorice 2010. Monitorul Oficial al României, 670 bis. sz. (2010. okt. 1.) Hozzáférés: 2014. jún. 29.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]