Bánlak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bánlak
2007 castel banloc.JPG
A Karátsonyi-kastély (2007)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Temes
Rang községközpont
Beosztott falvak Karátsonyiliget, Karátsonyifalva, Partos
Polgármester Toța Cornel (PSD)
Irányítószám 307010
Körzethívószám +40 x56[1]
SIRUTA-kód 155608
Népesség
Népesség 1457 fő (2011. október 31.)[2]
Magyar lakosság 20
Község népessége 2631 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 84 m
Terület 108 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Bánlak  (Románia)
Bánlak
Bánlak
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 23′ 19″, k. h. 21° 08′ 07″Koordináták: é. sz. 45° 23′ 19″, k. h. 21° 08′ 07″
Bánlak weboldala

Bánlak (románul: Banloc, németül Banlok) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Közigazgatásilag hozzátartozik Karátsonyiliget, Karátsonyifalva és Partos.

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falut 1717-ben Panlogh néven említette oklevél.

1806-ban Bánlok, 1828-ban Bánlak, 1851-ben Bánlok, 1913-ban Bánlak néven írták.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alföld délkeleti részén, Dettától 7 km-re nyugatra, a román-szerb határtól 8 km-re, Tolvád, Partos, Karátsonyifalva és Detta közt fekvő település. Temesvártól közúton 48 km-re dél felé közelíthető meg.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bánlak már a török hódoltság idején is lakott hely volt, várkastélya a temesvári pasa nyári szállása volt. Az egykori török erődítések nyomaira a patakban való ásatások alkalmával akadtak rá. A település később kincstári birtok lett.

A Határőrvidék szervezésekor Draskovich horvát bán kapta cserébe azokért a birtokaiért, melyek a Határőrvidékbe estek. A Draskovics család kezén nem sokáig volt: 1783-ban Karátsonyi Lázár beodrai birtokos vette meg gróf Draskovich Jánostól és Györgytől, majd gróf Karátsonyi Jenőé lett.

1851-ben Fényes Elek írta a településről:

"Bánlok, oláh falu, Torontál vármegyében, Temes vármegye szélén, utolsó posta Csakóvárhoz délre 2 mérföldnyire, 112 kataszteri hold, 10 református, 2280 óhitű lakossal s anyatemplommal. Ékesíti az uraság szép kastélya, s gyönyörű gazdasági épületei. Határa felette termékeny; erdeje, s 103 5/8 egész jobbágytelke van. Földesura. Karácsonyi Lajos."[4]

1910-ben 2836 lakosából 2160 fő román, 427 magyar, 205 pedig német volt. A népességből 550 fő római katolikus, 2237 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Bánlaki járásához tartozott.

A 2002-es népszámláláskor 1581 lakosa közül 1328 fő (84,0%) román, 203 (12,8%) cigány, 20 (1,3%) magyar, 15 (0,9%) ukrán, 8 (0,5%) szerb, 6 (0,4%) német és 1 (0,1%) bolgár volt.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS.
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]